Az Úrnő Teste

D.-Z. Évinek
(egy cselédleány monológja)

Úrnőm Teste az Oltár számomra
(simogatom s mosom Teste gyümölcseit,
csókolom s kenem bazsalikommal),
megnyalom talpát és lábszárait
– akkor is, ha korbácsa fegyelmez!
(ha nincs ölelés, a verés is jó)
„Bözsi, kemény a víz, nem elég lágy!”
– én már ugrok is, hogy lágyítsam vizét!

Úrnőm párductestű szeszélyes Várúrnő:
látomásait szép vásznakra álmodja…
– rákattantam a vízióira!
(következő létben: szeretnék lenni Ő)
Nekem az Úrnő voltaképp Templom,
amelybe be nem léphetek soha
– csak előtte térdelve imádkozom…
(félek, Rajta kívül nem marad vallásom)

Úrnőm Teste a Csoda-Palota:
a cselédek őt bámulják egész nap!…
(rá lehetne nézni a Kapura,
odaborulni Bejárat elé?)
Maradok rajongva hódoló kiscseléd,
ki vár a további szolgálatra!
Lassan csupán azért él, hogy az Úrnőt
valaki mindig védje s kiszolgálja.

Ajánlás
Úrnőm, létem és lelkem a tied!
Legyek bizalmasod s Titkod tudója.
Avass be engem a Nagy Varázslatba,
legyek majd én a leghűbb segéded…

 

Cseléd tanka

az Úrnő lesz a
„férjem”, ha első éjen
felavat egyszer!…
– ha mégsem: talán inkább
kolostorba vonulok…

A Nagy Ábránd

Úrnőm egyszer leültet az asztalhoz,
s megfogja a kezem és megszorítja
(ez lesz a mi valódi „kézfogónk”)
– tán akkor: VELE LESZEK egy pillanatra!

2020 júliusa
„Bözsike”

 

(Illusztráció: Tiffany Bozic)