B. Kriszti emlékének
Egy fotóslányról, ki talán most is élne, ha haditudósító lett volna…

A Bánatlány kiváló fotós volt. Igazából jól is rajzolt, eredetileg grafikus szeretett volna lenni. Se aztán előbb modellként, majd fotósként futott be… Hisz mintegy mellékesen: jó alakja és szép, kifejező arca volt s ábrándos szemei.

  Minden jól indult szakmailag, csak… Csak épp: Danikát nem tudta feledni!… Régi történet, de a lányt azóta is kísértette. A srác délceg, magas s göndör amorózó volt, de Bánatlány egészen belehabarodott… Egy időre oda is költözött Dani albérletébe. De a fiú csupán „nyitott kapcsolatot” akart, azaz: úgy lakni együtt, hogy közben „kalandozhat”.

  Bánatlány hamar belátta, ez így nem pálya… Visszaköltözött anyjához, de depresszióval hosszú időre kórházba került. S persze: Danit nem tudta feledni… Kezdett bezárulni érzelmileg egy elképzelt „ideális kapcsolatba”.

  Belevetette magát a fotózásba… Hamarosan keresett fesztivál- és bulifotós lett belőle. Bánatos félmosollyal és tűnődő szemekkel fotózta a nagy koncerteket s összejöveteleket. Talán titokban magát is ott látta Dani karjaiban a táncolók között… De a fesztivál és a buli vége után alig bírta összeszedni magát, hogy szerkesszen, feltegye a honlapokra a sikerültebb fotókat. Majd munka után mély letargiába zuhant… S innen egyre nehezebb volt kikecmeregnie.

  A kedvenc fesztiválja után is gondosan megszerkesztette a honlapot és kiválogatta a sikerült fotókat.

  Ürességet érzett. „talán ennyi volt az egész…” – gondolta magában, mielőtt kiugrott volna hajnalban a negyedik emeletről.