…. .- .-.. .-.. — / -. .- ..- – .. .-.. ..- … / . / .-.  —.  …-  ..  -.. /.—  .  .-..  .  -.  –  ..-..  … –
.- / –  ..  –  .-  -.  ..  -.-.  / -.-  ..–  .-..  -..  .. / -.-  ..–  .-..  -..  .— / .  –. -.– / – …   ..  … … –..  .-  .—  .  .-..  –..  ..-.. …  –
-… — .-.. — -. -.. / .-..  ..-  -..-  ..-  … / ….  .-  .—  — / -…  .  -. -.  . / -…  . …. …. / -.-.  …  .-  .-.. —  -..  –  ..-  -. -.- /
-.-  —.  –..  .  .-..  . -..  ..  -.- / .- / -.  .-  .–. / … / .— ..-.. –.  …. . –. -.– -. . -.-  /  -.-. …  .-  .–.  —  -..  ..-  -.  -.-
..-.  ..– – —./.- / -.-  .-  .–.  ..  –  .–.-  -. -.–/– . –.  ..  -.  – / …  –..  ..-..  -.  -.  .  -.- / -.  ..-..  –..  ..
.- / —  .-  –  .-.  —  –.. – / … / .- / …- .  … –..   ..-..  .-..  -.–  – / -.  .  — /.-..  .–.-   –  .— .-/ -. . — / ..-.. .-. –..  ..
…. .. .–.-  -…  .- /-… .  …  –..   ..-..   .-..  .  -.- /.. – – / .-..  .  -.  – / .- / …. —  .-.   -..  —   -…  —   .-.. /
.  – -. -.–  .-.  . / —  .  … … –..  .  -… -… / …  —  -..  —  .-. / —  ..  -.  -.-  .  – / .- / …-  .-  .-..  —  –  —  .-..
. –. -.– ..-. — .-.. -.–  – .–.-  -…  .-  -. / .-.  ..-.. … –.. . –. / .-.. — .–. / …. .- — .. … -.- .–.-  .-.  –  -.–  .–.-  –.. .. -.-
… / … –.. —. -.- .. -.- / .- / .-.. . –. ..-.. -. -.– … ..-.. –. / — . … … –.. . / -.-. … — -. .- -.- .–.- –.. .. -.-
…. .- .-.. .-.. — / -. .- ..- – .. .-.. ..- … / – .. – -.- — -. / . / .— . .-.. . -. – ..-.. … –
.- / – .. – .- -. .. -.-. / -.- ..– .-.. -.. .. / -.- ..– .-.. -.. .— / . –. -.– / …- .. … … –.. .- .— . .-.. –.. ..-.. … –

(hallo Nautilus/ e rövid jelentést/ a Titanic küldi küldj egy  visszajelzést/ bolond luxus hajo benne behh csalodtunk/ közeledik a nap s  jéghegynek csapodunk/ fütö a kapitány megint szénnek nézi/ a matrozt s a veszélyt nem látja nem érzi/ hiába beszélek itt lent a hordobol/ egyre messzebb sodor minket a valotol/ egyfolytában részeg lop hamiskártyázik/ s szökik a legénység messze csonakázik/ hallo Nautilus titkon e jelentést/ a Titanic küldi küldj egy visszajelzést!)

(Illusztráció: Bán Sarolta)

anyám ha nyáron

anyám ha nyáron meglátogatlak
magammal viszem a problémás nemet
és a szingularitás küszöbént meg a petrit
elviszem az egyetemet minden termét
elhordom vidékre a trefort-kertet
a fűszálakba hexametert taposok és
leszedegetem a fáról a morfémákat
aztán lenyírom az udvarban a barokk

mondatszerkezeteket lemondok
a cukrokról és te nem kínálsz meg borral
igyekezzünk kérlek a jelentéshálózatunkat
tovább bővíteni minthogy mindketten
tudjuk hogy a labda szót a kutya előtt
tilos kimondani ugyanis az efféle
beszédaktusokkal és performatív
cselekedetekkel visszafordíthatatlan
ingereket váltunk ki a békés ebből
a teraszon a dolgok térdeixisen átesett
mutató névmások ezmegazjai
váza metszőolló hamutartó pohár
mind közösek ám azt megítélni hogy
közülünk melyikünk a közelebbi
talán teljesen lehetetlen

önáltatás

a cinke körbetáncolja a napraforgómagot
amit az ablakpárkányra tettem hogy
idecsaljam őt is bolondítja ez a novemberi
nyár szétszórt vagyok táncolok vele
korán sötétedik és a megnyúlt esték
szinte használhatatlanok annak
aki a nappalt élvezi bizony közöttünk
az űr a tartalom és hiába lehelek
a tenyerembe csak hazudom a meleget

gondoskodás

a délután összehúzott diófalevelek
alatt estére avarszínű békák zörögtek
a kutyának elővettem egy régi párnát
amiről hamarosan széttárt lábakkal
legördült közben kiolvastam a folyóiratot
a saját versemet messziről néztem
idegenebbül hatott mint a másé
forraltam teavizet lötyögtem anyám
pulóverében mint aki helyette van

(Illusztráció: Daniel Gerhartz)