Balázsi Lili Fanni összes bejegyzése

„Mese” – az első szó, amit kimondtam. „Petőfi” – az első szó, amit leírtam. 5 évig balettoztam, 12 évesen kezdtem el írni. 15 évesen befejeztem az első ifjúsági regényemet, amit 2016-ban kiadtak. Azóta inkább a lírában érzem otthon magam. Történelem szakon diplomáztam kreatív írás minorral, ma a Károli Gáspár Református Egyetem színháztudomány szakának hallgatója vagyok. Az írás számomra: lázadás, ima, önkifejezés.

Ölés; Rémképek; мир

 

Ölés

Nem akarom ezt látni.
Inkább a templom háromszögcsúcsát bámulom,
meg az ítéletként közeledő vihart.
Lassan sárgás moslékesőt sír a húsragyűlőkre.

Halált sejt a gerincén fekvő balta,
meg az üres vályú, ami majd megtelik vérrel.
Csípi a szemem a fagyott vérszag.

Megint megöltünk valamit.
Félem Istent és szánom magam.

 

Rémképek

nyél nélküli kés –
hordom régi sebeim,
miért nem dobom el?

naplementében
sáros és véres csontok:
hegyek merednek

kitépett szívek,
apró csontocskák vérben –
lerágott meggymag

 

 

(Illusztráció: Alexandre Bois: Arcane)

TÁNCTEREM; FELHŐKARCOK; PORCELÁNMADÁR

 

TÁNCTEREM

testbe törik a lélek
lábujjhegyen elbírom magam
zongoraszó veti rám árnyjátékát
a vízszintes függőlegesbe fordul
örök fehéret bámul a tükör
isten angyala vergődik a függönyök között
én is szárny vagyok: repülök, földre esem
az egyetlen út innen kifelé vezet
véget ér a harc
győztem s belehalok

 

FELHŐKARCOK

eső szele jön
szürke dunnát eresztett
az ég a tájra

összeköt az ég
napsütést és zivatart –
színátmenetes

piroslik az ég
befesti a felhőket
dombtetők felett

szemeim előtt
gomolygó felhőtömeg
elúszó festmény

tavaszi zápor
szomjas virágok nélkül
permetezhet-e?

 

PORCELÁNMADÁR

(Illusztráció: Meghan Howland)

LAKÁSHIRDETÉS; HAIKUK; A BALERINA

 

LAKÁSHIRDETÉS

az a fal nem volt ott, miattam lett,
mikor nagylányos szobát kaptam
azt a repedést a vécéajtón én okoztam
ki kellett tépni, mikor azt hittem,
bezártam magam kétévesen
a törés a konyha kövén én voltam,
meg a kezdő főzőtudományom
itt lógott a hintám, az annak a nyoma,
miközben mami népdalokat tanított
a grafitcsíkok az ajtófélfán a büszkeségeim,
hogy mekkorát nőttem
a mélyedés a falon anyáé
odavágott valamit, mikor apa elköltözött
a csíkok a falon a tinikori posztereim nyomai
a tapétát az előszobában az előző kutya rágta le,
a parkettát a mostani púpozta fel
ezen a komódon pelenkáztak
azon a széken csókolóztam másodszor
ebben a fiókban dugdostam a naplóimat
ebben az ágyban kaptam először pánikrohamot
ez a fotel idősebb nálam
itt írtam az első versem
ezt a gesztenyefát néztem mindig az ablakból
innen indultam
ide értem
haza
6 évesen felújítás
10 évesen szülinapi zsúr
16 évesen nem tudtam semmit
18 évesen hogy akkor valamit másképp
20 évesen azt hittem hogy akkor én mindig itt
20 esztendőm eladom
új levegőre, franciaágyra, reményekre cserélem

 

HAIKUK

Kút szomjúsága
erdei fa magánya
hegy tériszonya

Játszik egymással
érintetlenül, némán:
fény és pupilla

Nem vagyok lepke –
beburkolva leplekbe
ne temessetek!

keretben fénytó
napsugárnak felelget –
törött tükörkép

acéltulipán
éles, súlyos hangja szól –
félrevert harang

emlék a múltból –
a jelen tűztükrében
elég a széle

 

A BALERINA

 

(Illusztrációk: Whooli Chen)