LAKÁSHIRDETÉS
az a fal nem volt ott, miattam lett,
mikor nagylányos szobát kaptam
azt a repedést a vécéajtón én okoztam
ki kellett tépni, mikor azt hittem,
bezártam magam kétévesen
a törés a konyha kövén én voltam,
meg a kezdő főzőtudományom
itt lógott a hintám, az annak a nyoma,
miközben mami népdalokat tanított
a grafitcsíkok az ajtófélfán a büszkeségeim,
hogy mekkorát nőttem
a mélyedés a falon anyáé
odavágott valamit, mikor apa elköltözött
a csíkok a falon a tinikori posztereim nyomai
a tapétát az előszobában az előző kutya rágta le,
a parkettát a mostani púpozta fel
ezen a komódon pelenkáztak
azon a széken csókolóztam másodszor
ebben a fiókban dugdostam a naplóimat
ebben az ágyban kaptam először pánikrohamot
ez a fotel idősebb nálam
itt írtam az első versem
ezt a gesztenyefát néztem mindig az ablakból
innen indultam
ide értem
haza
6 évesen felújítás
10 évesen szülinapi zsúr
16 évesen nem tudtam semmit
18 évesen hogy akkor valamit másképp
20 évesen azt hittem hogy akkor én mindig itt
20 esztendőm eladom
új levegőre, franciaágyra, reményekre cserélem
HAIKUK
Kút szomjúsága
erdei fa magánya
hegy tériszonya
Játszik egymással
érintetlenül, némán:
fény és pupilla
Nem vagyok lepke –
beburkolva leplekbe
ne temessetek!
keretben fénytó
napsugárnak felelget –
törött tükörkép
acéltulipán
éles, súlyos hangja szól –
félrevert harang
emlék a múltból –
a jelen tűztükrében
elég a széle
A BALERINA
(Illusztrációk: Whooli Chen)
