reakcióvers Drávucz Zsolt Balaton, július című költeményére

Millió csillagos hotelszobánk
bezárt égbolt hálószövete –
sokat tűnődtünk: ki vigyáz
a hullámok pikkelyeire?

Ma nem volt új-hold, fázott a hajnal,
s a Balatonba hajított napsugaraktól
szétmállottak a reggeli ébredések:
összeolvadtak az éjszakai csenddel.

Elfogytak a tengerkék színek,
fuldokolnak a kiapadó nyár
sosem látott emlékei.

Ma július huszonötödike van.
Figyelünk. A túlsópartról
hangzik egy elkésett dal.

(Illusztráció: Karen Ahuja: Fish Scales)

Észre sem vettük

Haldoklik a nyár,
múltat keres neki
a kézikönyv.

Alkonyatkor mindig érezni:
az illatod a régi,
de elfogytak a csámpás
vénasszonyruhák,
borús az ég – mindent
betakar egy hálóköpeny,
újragondoljuk az ígéretet.

Haldoklik a nyár,
baljóslatba botlik,
zúg valami a halántéka mögött,

innentől kezdve
múltban beszélünk el mindent,
egymáshoz nőttünk az idővel.

Madárösvény

Lerágott kanyartáncokat
szakítanak szét
a zuhanó szárnycsapások.

Olyan nehéz most leesni – talpunk
alatt a bőr szemeket szippant
magába. Látjuk a megbotlásokat,
látjuk, ahogy vizet nyel
az olcsó, múlékony anyag.

Sétálok a téren – nincsenek madarak,
minden ráfagyott a hótakarta
emlékezetre.

(Illusztráció: John W King: Bird in flight against cloud in dark sky)

Labdákon pöttyökben
sűrűsödik a telehold,
viaszgyertyák lángja alatt
a napsugarak pergelő szaga,
barnahajú gyermekek
omló teasüteményeket
úsztatnak a borgőzös
papírhajók mögött.

A leánytenyerekben
szentjánosbogarak
táncoltatják a ráncokat,
nyomokat keresnek a jóslatokhoz,
s a szemhéjak belső oldalára
karcolják a megfáradtnak hitt lelkeket.

(Illusztráció: Joseph Bellacera: Fields of Light #11)