Fazekas Gyöngyvér összes bejegyzése

Fazekas Gyöngyvér vagyok. Félénk rádióriporter, bibliomán sötét mezzo, rövidlátó éjjeli bagoly, szenvedélyes introvertált, rendszerető álmodozó, thalasszofil városlakó, szarkasztikus hedonista és csokoholista savanyúcukor-függő, ill. ezek tetszőleges keveréke. Más bűnömre nem emlékszem.

T. S. Eliot: A Bölcsek útja

Jó fázós utunk volt,
ilyenkor legrosszabb útnak indulni,
főként, ha hosszú az út:
az utak lucskosak, az idő meg cudar
a télvíz közepén.
A tevék feltört háttal és lábbal, konokul
feküdtek az olvadt hóban.
Időnként visszasírtuk
a nyári paloták lejtőit és teraszait,
meg a fagylalt-hordó selymes lányokat.
Amíg a tevehajcsárok átkozódva morogtak,
és megszöktek, italt és nőt követelve,
éjjel a tábortűz is kialudt, és hajléktalanként,
az ellenséges és barátságtalan városokon,
meg a koszos túlárazott falvakon át:
jó nehéz utunk volt.
Végül inkább éjjel utaztunk,
alkalmi helyeken aludtunk,
amíg fülünkben daloltak a hangok, hogy
mindez színtiszta őrültség.

Egy hajnalban langymeleg völgybe értünk,
a hóhatár alatt növényi nedvek illata terjedt,
csobogó patak meg vízimalom dobolt a sötétben,
és három fa árnyékával az égalján,
egy öreg fehér ló ügetett tova a mezőn.
Egy szőlővel befutatott fogadóba értünk,
a nyitott ajtóban hat kézben ezüstért fordult a kocka,
lábak tiporták az üres borostömlőket.
Nem akadt semmi hír, így tovább álltunk
és estére értünk oda, egy perccel sem korábban
leltük meg a helyet, (azt mondanánk) épp’ csak időben.

Mindez régen volt már, úgy emlékszem,
és megtenném ismét ugyanígy, de visszatart,
ez visszatart,
ez: vajon az út hova vezetett
a Születésre vagy a Halálra? Ott volt a Születés, valóban,
bizonyság volt, semmi kétség. Láttam már születéseket-halálokat,
ám azt gondoltam mások voltak azok, ez a Születés,
kemény és keserű agónia volt értünk, akár a Halál, a saját halálunk.
Hazatértünk végül, a Birodalmainkba,
de nem maradt többé könnyű a lét, a régi felosztásban,
ön-isteneiket markoló idegen nép között.
Örülnöm kéne egy másfajta halálnak.

 

Fazekas Gyöngyvér fordítása

Emma Pavlova

 

– Akkor is megeszem. Nem kéne, de akkor is. Azt a jó kis Pavlova tortát. Van valami izgatóan paradox abban, hogy egyszerre ropogós és mályvacukor-szerűen nyúlós az állaga. Túlzóan édes, de a savanykás gyümölcsökkel borítva fanyar, szinte kesernyés. És ezen pöffeszkedik a felhősen vaníliás tejszínhab. Egy komplett merénylet a dietetikusok szakmai normái ellen. Buja élvezet és pofátlan lázadás elővenni a kanalat, négyfelé vágni a tortát és szeletről szeletre megenni, lehetőleg 24 órán belül, lehetőleg teljesen egyedül. Mindenki (is) bekaphatja. Nem a Pavlovát, abból ugyan nem adok senkinek. De mondjuk az összes lábujjamat. Emma Pavlova bővebben…