mert bírságolni jó

„olyan jó, hogy itt büntetlenül büntetgethet bárki”
(Lőrincz Kata)

az ellenőrök több embert megbírságoltak
a BKV járművein hétfőn,
amikor elvileg ingyenes volt a tömegközlekedés

a bírságolók több embert ellenőriztek
a BKV járművein hétfőn,
amikor elvileg ingyenes volt a tömegközlekedés

több ember ellenőrizte a bírságolókat
a BKV járművein hétfőn,
amikor elvileg ingyenes volt a tömegközlekedés

a BKV járműveit több ember és ellenőr
megbírságolta hétfőn,
amikor elvileg ingyenes volt a tömegközlekedés

a BKV ellenőreit több ember
megbírságolta a járműveken hétfőn,
amikor elvileg ingyenes volt a tömegközlekedés

a BKV járművein hétfőn elvileg
ingyenes volt a bírságolás,
amikor több ember és ellenőr közlekedett

ma nem permanens

ma valahogy nem permanens
viszont nem is forradalom
tarló és kalapács
mit ácsolsz bátor bodobács
fátyolfelhős éjszaka pátyol
nem az orrom vére eredt el
hanem a cseppfolyós
szubsztancia
az eső

feneketlen táska mélyén
tűnnek el könyveim
a fekete lyuk főbejáratánál
valaki fákat tenne keresztbe
de sajnos csak fogpiszkáló
áll éppen rendelkezésre
köhögés ásítás nyújtózkodás
van olyan életszakasz
aminek nincs kezdete se vége

felhőn ülök felbődülök
nem ma nem permanens
és nem is forradalom
utca lettél petőfi sándor
és látom minden este
a bezárt főposta előtt
a tértivevényes csillagokat
de fáj a lábam és nem tudok
a fekete lyukba lemenni

a hegy tetején álldogált
egy szakállas figura
valaki két fát tett keresztbe
a másik hozta a szögeket
meg a kalapácsot
fogát piszkálta a harmadik
a negyedik megírta a szöveget
de a főpostát bezárják
ha megfeszülsz is petőfi sándor

azt mondta az a szakállas pofa
polgári lesz
de nem lesz permanens
és nem lesz forradalom
nem lesz ott csak a szűk család
ne legyen idegen tanú
a keresztúton megkeresztelik
a fát a szöget a kalapácsot
megkeresztelik a forradalmat
nevet adnak
a tértivevényes csillagoknak

hadd nevessen

kollázs a Világárnyék c. antológiából

befagyott kút jegét töri Krúdy Gyula
itták a bort apuval
aztán telefonált a feleségének
hogy töltse tele borral a vázát
mert vihar után örvények jönnek
törvények elhülyült makogásból

a kurva anyjukat
itt már borban fürödni sem lehet rendesen
elhallgatnak a borban
a tücskök a hegedűk és a hegedűtokok
a meteorológiai feljegyzések szerint
minden elsötétül

uram temetőm istenem
nem ad bort hitelbe senki sem
a kocsma minket is leokád
Krúdy Gyula most telefonált
spricceljenek szódát a borba
hadd lélegezzen hadd nevessen

(Illusztráció: Eckart Hahn: Black Hole, 2011)

EXODUS

csak izzadt tenyér, összegyűrt jóslat,
csak a halánték bizonyossága s a rá-
gyűjtött célkörök: figyelj! csak
csöpp-ízű félelem: nem osztozol itt
senkivel. reád árvul az arcod, kolompok
mezője.

a halottak beléd költöztek végleg:
való bakái a nemlétnek. bábuvá épül
a homok, ahogy romokká szépülnek
romok. romlás pofoz a rosszra-jóra,
fölépülsz: moccanatlan
óra jár.

AZILUM

Késsel
cinkosok néma ereim. Éjfélkor
a Dunához térdelek,
arcomra pacskolom a Holdat,
nehogy összetévesszenek
valami ártatlannal.
Hová cipelnek éjszaka kései, utak,
hová még lejjebb? az ország útjai alá,
gyökerek alá
az idő vázaihoz,
szerelmes kövekig, hová?
Fölvet
hétfői hajnal,
csattog iratos zászló,
szárba szökken a rozs is,
hiába: nyár van, a sínek sem
tépődnek fel zokogó
vonatok előtt.
Az ismerős szélben
cédulák szállnak,
ismerős szélben libben a rozs:
papírcsákós szentek szaladnak
utánam: megállni! megállni!
Hazám, vívhatatlan nyaradban megállni:
hangjaiddal sötétül egybe a szívem.
A folyó sebeihez gyárak szegődnek,
nagybetűs falakhoz csehók
s a gépekhez részegség szomorú harlekinjei,
sárga estéket viselnek arcukon, csontig
hűlünk erős nyaradban.
Mélyeidből előkotornak
szavakra leső büdöskirályok, mintha
magam elloptam volna!
havat kiabálnak szemgödreimbe,
huhhogatják füleim dobját, menekülök
hozzád halánték két csontját
mutogatva
és elérek hozzád fénnyel, ahogyan
sín a gerinchez, mint
hallgató vérhez a kés.

BALANSZ

………….a sáros
deszkák alól, csillekerekek csorba dögei alól,
torzók alól,
………….ahogy a köteles idő, mint a virág kinyílik,
tonnás vasak alól,
arccal lezuhant gyárfalak alól,
………….ahogy a formák önmaguk fölé szöknek,
homlokfény alól,
………….ahogy a hasíthatatlan álmok tömbjei megmaradnak,
a nyolcórás műszakok ferde síkjai alól,
………….ahogy a felfordított kő hűvös fészkében
………….ezüst bogárkák rohangálnak
nézz fel most.

orra buktál, hülye. tetszhalott
bodobács lesi szemed, az óriási, dermedt golyót.
………….mit van itt jogod feladni:
………….vagdalózást, halántékpüfölő szerelmet?
a fegyvert letetted,
a festett tojásokat elhajigáltad,
fogaid között vérbuborék,
forintos nyalókától piros az állad,
kocsmába tévedtél húsvét után, s a kedvestől
hajnali gangon szöksz
szemetes szélben.
………….nézz fel, mondd,
mi az, amit itt föladhatsz?

FORRADALMAS DÉLUTÁN

negyvenszáz és füstölő nélkül
létezem
darazsak osztják az estét
üdvözlégy Filkó mondom
ha tökkel találkozom
s tessék
pohár alatt vörös kokárda nő
az abroszon

levélmérleg billenti a kort
libera antali űz
libera hó
szabadíts alkonyi zöld
sikkasztok akár egy
trikolort

(Illusztráció: Fábián István: szemszögek; digicica 1-4. /kézirajz és digitális megoldások/)