Ülünk a fűben és figyeljük egymást,
csak a természet és a kozmosz hasonlatos,
hol közel, hol távol, de enyém a szép.
(Illusztráció: Natalia Shaykina: Misty Meadow Sunrise (2024))
Jézus szíve – Regényrészlet
Dona Inezt don José kísérte az oltárhoz. Szülei már nem lévén, a könyvtáros, dona Inez úgy gondolta, hogy valakinek azért mégis férjhez kellene adnia, és a kocsmárosnál jobb személyt keresve sem találhatott volna. Don José volt a tanúja is. Don Alcalde, a polgármester, leendő férj, erre a szerepre a csavargyár igazgatóját, Flores urat kérte fel, aki örömmel vállalta, hiszen a város legfontosabb férfijának tehetett szívességet.
A vacsorán mindenki részt vett, aki számít, don José bárja megtelt vendégekkel. Don José megengedte Flores úr titkárnőjének, Belénnek, hogy feldíszítse a helyet, főleg hogy Flores úr hozzájárult ehhez egy kisebb összeggel. Mauro, aki segédkezett a dekorálásban, végigtekintett a művön, amikor végeztek.
– Angyalka, nem sok egy picit a tüll? – kérdezte Belént.
A nőt sértette a kérdés. Csak a bárpulton futott végig a tüllszalag, meg a székek támláját díszítette, és az asztalon lévő virágdíszt csavarogta körül. Nem válaszolt. Jézus szíve – Regényrészlet bővebben…
Cathy Park Hong: Bárdolatlan Vénusz
Meghallani a kánikulában, ahogy a muslinca
döngicsél tökéletes köröket leírva, meghallani a tudósok
adok-kapok párbaját, a parfümtől szagló nők pletykálása
közben a köhögést London bárdolatlan napfényében,
meghallani olcsó mutatványosbódék elakadó fémhangját,
doktorok felkavaró felméréseinek formuláit
az állatkitömő klinikákon,
meghallani a visszhangot a kockaalakú folyosókon,
kipróbálni az orvosi tükör markolatját egy rabnőn,
meghallani a történelem szenilis timpanonjának
Énekét.
Zápor itatja a valót, edények mutatják a nevét
visszagondolni a torkomra, a szerveimre, s a csontjaimra
(Nagypál István fordítása)
Helyzetrajz 13
Ideje lenne összetörni,
feladni mindent, amit
eddig összeszedtem.
Jó lenne kint feküdni,
és nézni, a felhők hogy robognak.
Intek egy régi jó barátnak,
aki meg sem áll, és
többé nem is jön vissza,
túlzok, visszajön,
mondjuk úgy egy hónap múlva.
De te itt vagy velem,
nem hagysz egyedül,
hálás vagyok neked ezért,
és mindenért, amit adsz nekem.
Melletted van a helyem,
én meg rohannék
egyedül el innen,
hogy kiszellőztessem a fejem,
hogy új érzésekkel töltekezzem.
Megijednél, szóval nem teszek ilyet,
de ez van…
A felhők sötétek, kavarognak,
a kék minden árnyalatában,
vannak világosak, sötétek,
a mama háza előtt fekszem a fűben
kint a kapu előtt,
jön a vihar, vagy valami olyan,
néhol furcsán zöldek, mint a méreg,
még mindig a felhőkről beszélek,
és úgy érzem, megérkeztem belül
valahol egy másik dimenzióban
oda, ahova már régen tartottam,
ahova olyan rég elindultam
egy hosszú-hosszú úton.
Meleg van, nyár és a nap süt
még valahogy át a sűrű fellegen
sugarait veti szerteszét.
Itt állsz mellettem és nem tudod,
sosem tudhatod, hogy
mi zajlik bennem,
és talán senki sem,
vagy néhányan sejtik
ezt meg én nem tudom,
de mégis mikor találkozol velük,
az olyan, hogy azt te is ismered.
Dombóvár, 2024. 08. 07.
(Illsuztráció: Charlotte Castillo: Storm Clouds over the Slough)
irodalmi félreolvasások 58., 59.
irodalmi félreolvasások 58.
a Károlyi-kerti bordélyról beszélgettünk
(a Károlyi kertről és a Magyar utcai bordélyokról)
*
Japánban megnyílt a világ legnagyobb főzős redaktora
(reaktora)
*
Rossinin Magyarország szeme
(Marco Rossin)
*
vádakat terelő juhász
(vadakat)
*
hagyományos zsebórájával táplálta a falu kis közösségét
(zserbójával)
*
elvitte a házát minden összegyűjtött vagyonával a cumi
(cunami)
*
értetlenül kapják fel a fejüket a hosszú esti vonatfütyire
(vonatfüttyre)
*
a miniszterelnök metszett két helyettes államtitkárt
(menesztett)
*
az irodalmi lap új számában a szerzőtől kisszéket olvashatunk
(kisesszéket)
*
Embercsempészek Törökországból
(Emberképek)
*
kedves színháztemető barátainak
(színházszerető)
*
irrigátor támadt egy párra Amerikában
(aligátor)
irodalmi félreolvasások 59.
egy több méter magas kasszásfigura jelent meg az Operaház előtt
(kaszásfigura)
*
szemüveg a Kék fény ellen
(kék fény)
*
önkritikával foglalkozik
(ökokritikával)
*
meg is gyalázták
(el is magyarázták)
*
a perbeszéd és együttműködés erősítése
(párbeszéd)
*
A bosszútávfutó magányossága
(hosszútávfutó)
*
a magyar nyelvű prózaordítás helyzete
(prózafordítás)
*
magyar kulturális káposztás
(közpénzosztás)
*
műveit visszeresek olvassák – több nyelvre lefordítják
(vitaesteken)
*
Petőfiből humortalan komisz szar lett: ilyen a Most vagy soha
(komisszár)
*
Csaptelepek a magyar szabadságharcból – felolvasószínház
(Csataképek)
*
a Nemzeti tyúktól az Anyám daláig – Petőfi Sándor15 legismertebb verse
(A Nemzeti daltól az Anyám tyúkjáig)
(Illusztráció: Olga Devitte-Juutinen: Cabbage)
Taormina
Gyermekkoromra nagy hatást gyakorolt Huszárik Zoltán Csontváry című filmje, melynek varázsa a színekben rejlő emóciókeltő erőt adta át Jankura Péter operatőri munkáján keresztül, miközben én babakék pizsamámban a nappali padlóján elnyúlva néztem a Duna Televízió esti műsorát. És most itt állok, s látom Csontváry monumentalizmusát ebben a közel tizennyolc négyzetméteren elterülő hatalmas festményen, mely a ma már társadalmunkból kiveszett teremtő hit erejének állít méltó emléket.
Szicília egyik hegyének vakolatszínű csúcsa a háttérben, ahogy a Nap utolsó sugarai narancs- és ananászsárga, alig észrevehető kettősségben létező lepelbe borítja az égboltot, melyet egy hamuszürke gigászi felhő szel ketté, de nem fenyegetően. Ez lehetne az Úristen karja is, ahogy védelmezően átöleli világunkat, hogy még a sötétség előtt búcsút vegyen tőlünk.
A tenger hullámai a sötétkékből az alexandriai kéken át az ég kékjében érnek a parthoz s ebben az ellentétben felbomlik az abszolút realizmus mivolta, melynek tudatában belépést nyerhetünk a színház világába és abba a kollektív kíváncsiságba, mely egykoron és napjainkban is újrajátszatja velünk az élet s lélek bennünk rejlő interpretációit.
A téglavörös falak hirtelen nem adnak újdonságot nekünk, bizonyos szögekből a Diószegi Sámuel utca is lehetne, amit láttatni enged szemünk, de ha távolabb megyünk és bekapcsolódnak az ónszürke oszlopok és talapzatok nagyító jelzői, melyek megadják nekünk azt a kielégülést, hogy tudjuk: itt valamikor, valami nagynak voltak tanúi ezek a megfakult konstruktumok, talán még önmaguknál és egységüknél is nagyobbak.