Leejtette a papírzacskót. Az egyik croissant kiesett, kifolyt belőle a csokis töltelék a hófehér kőpadlóra. Egy dobozban botlott meg. Most sem gyújtott lámpát, a zacskóban maradt péksüteménnyel sietett a hálószoba felé, Zsú csak melegen szereti, a kávé mellé. Az ágyban fogyasztja. Az ágyterítő egyik oldalon leterítve, másik oldalon gyűrötten lóg. Kedvese a fürdőbe siethetett. Nem csoda, hogy felkelt, Boldi sokat időzött a pékségben, nagy sor volt. Kopogtat a fürdőajtón, itt a reggeli. Nincs válasz, víz sem zubog. Kimegy az előszobába, félrerúgja a cipősdobozt, a sérült croissant bedobja a kukába, a csokitölteléket felszedi a padlóról, papírzsebkendővel törli a nyomokat. Fehéren ragyog a márvány.

A cipősdobozt beviszi a gardróbba, ahol a sok tűsarkú sorakozik. Néhány sportcipő, Converse-All Star is. Zsú a Velencei Biennálén tanulta meg, hogy most már az elegáns ruhához is felveszik a sportcipőt, főleg olyan helyen, ahol kavicsos úton kell gyalogolni, csak az elsőbiennálésok tipegnek magas sarkúban. Az új cipő dobozát kinyitja, üres, futócipő, olvassa az oldalán! Zsú csak gyalogolni szeret, a futás tönkreteszi az ízületeket, mondja gyakran. Most akkor fut?  Semmit se szólt erről, naponta sétálnak együtt, gyors tempóban, Boldi nehezen tud lépést tartani vele, kicsit túlsúlyos, egy fejjel magasabb Zsúnál. Agár vagy! A nő ilyenkor nevet, sose lennék kutya, azt futtatják! Te meg lajhár vagy, mozoghatnál többet, ne mindig az íróasztalnál gubbassz.

Most is az íróasztalnál ül, nem jut eszébe semmi, kifutottak a gondolatok a fejéből. Felhívhatná Rékát, de akkor el kellene mondania, hogy Zsú valakivel együtt fut. Nem telefonál. Vár. Délután a nő vidám hellója hallatszik az előszobából, lila magassarkú cipőben áll meg az íróasztal mellett, blúzán is lila minták, nagyon elegáns, mintha fogadásról jönne. Boldi nem néz a nő lábára és nem kérdez semmit, úgy tesz, mintha dolgozna, betűket ütöget a klaviatúrán, de azokból nem állnak össze szavak. Este a konyhában vacsoráznak, nem esik szó cipőről, futásról, korai felkelésről. Zsú szokásával ellentétben hamar lefekszik, nem számítógépezik, nem olvas. Mire a férfi fogat mos, a nő már mélyen alszik, féloldalra fordulva, egyik kezével a kispárnát fogja. Boldi nem bír elaludni, pedig szeretne, a virrasztás szó elrettenti. Hajnalban alszik el. Mikor felriad, mellette nem fekszik senki. Nyolc óra lesz pár perc múlva, ilyenkor már itt volt a croissant. És Zsú is.

Körülnéz a lakásban, a fürdő üres, végül a gardróbba is bemegy, ott sincs senki, a futócipő dobozát sem találja. Felhívja Rékát, aki nem veszi fel, vagy nem akarja felvenni. Talán eljött a szakítás ideje? Zsút nem meri felhívni, még azt hinné, hogy féltékeny, ezt utálják a nők, Boldi éppen erről ír novellát.

Most vajon kivel fut Zsű, és miért titkolózik. Délután berobban a lakásba, lerúgja a sötétkék magassarkúját, egyik jobbra, a másik balra repül, masszírozza a lábujjait, és Boldit nézi. Csendben ülnek. A nő felkiált, te féltékeny sem vagy, tehát nem szeretsz, így könnyebb nekem. A férfi mosolyog, nem szól. Ne vigyorogj, mert csomagolok, elköltözöm. A futócipőshöz? Igen, tegnap felpróbáltattam vele, úgy tettem, mintha magamnak vettem volna, hogy ha jó a méret, másnap reggel, meglepetésként, eredeti dobozában neki ajándékozzam. Megvártam a futópályán, sokszor hívott, tartsak vele, de nem mentem, sokat panaszkodott, hogy még a titkos szeretője, egy lomha pacák se akar vele futni, elege van a férfiakból. Tudtam, hogy egyforma a lábméretünk, illetve ő fél számmal nagyobbat visel, harmincnyolcésfelest. Zsú, ne marháskodj, mi ez a fél szám, kivel futsz?

Miért visel fél számmal nagyobbat onnan tudom, hogy a Velencei Biennáléra később kapta meg az akkreditációját a sajtónapokra, nem volt már szabad szoba a városban, én befogadtam a franciaágyas szobámba. Nagyon jól elvoltunk, összemelegedtünk. Amikor kijött a fürdőből, vettem észre, hogy zavarban van, gyorsan belebújt a gála cipőmbe, és felkiáltott, ez jó méret, nehezen találni feles számot. Kilépett a cipőmből, és láttam, hogy egyik lábán a középső ujja sokkal hosszabb.

A jobb lábán, kiáltott fel vérvörös fejjel Boldi. Te honnan tudod ezt, hiszen ő sosem jár szandálban, és jó, ha most azt is megtudod, meguntam a croissant is.

(Illusztráció: Szakállas Zsolt – Vonalcsapdák)