Egy férfi naplója

2014. október 12.

 

Azt hiszem, tanul tőlem, igen, valahogy megérezi, mi jó nekem, és  úgy mozdul. Biztos sok mindent kipróbál magában legbelül, hogy én észre sem veszem, de ő regisztrálja az én öntudatlan rezdüléseimet, minden kis reakciómat, tudom, hogy amíg napközben látszólag csak mered maga elé, azalatt finoman dolgozik a tapasztalatokon, és így lépésről lépésre találja meg az utat a legtökéletesebb… a szerelemhez. Mert én is tanulok tőle. Lassan megtudom magamról, amit eddigi életem során nem fedeztem fel, mert önző voltam és korlátolt, mert minél inkább csak magamra figyeltem, annál kevésbé vettem észre magamban, amit kívülről bárki könnyedén megláthat.

 

2014. október 16.

 

Azt hiszem, nem csak a maga erejéből fejlődik. Valami központi szerver minden adatát szintetizálhatja a többi nőével és a korábbi nőkéivel. Néha mintha bizonyos érzések ismerősek lennének számomra, mikor megfogom, vagy ránézek. Nem csak saját emlékei vannak.

 

2014. október 17.

 

A második héten már nem kellett külön síkosítót használnom, mert magától nedves lett. Igen, ennek is köze van a szerelemhez, tudják, “mindegyikünk magában hordja az óceánt, az élet ősforrását, amit odahagytunk valamikor a paleozoikumban (hívőknek paleozoikum helyett Éden), és ha azt megtaláljuk magunkban és kedvesünkben, jutalmunk lesz a szerelem” – ezt a nőhöz mellékelt tájékoztatóban olvastam. Tehát nem volt szükség mesterséges dolgokra, mert előjött az óceán, volt pár nap, amikor túlságosan is; csodálkozva néztem, hogy az egész ágy átázott, áll a nedvesség a padlón, és az alsó szomszéd feljött megkérdezni, mit művelek, mert megjelent a mennyezetén egy folt. A nő észrevette, hogy ez zavar engem, és ezután a helyzet normalizálódott.

 

2014. október 30.

 

Már órákig tart. Néha naponta többször is. Eleinte közben semmilyen illata nem volt, aztán valami nagyon enyhe virágillat, talán gyöngyvirág, pár nap alatt ez átváltozott az ananász és avarillaton keresztül valamivé, aminek nem tudom, mi a neve, aztán megállapodott valaminél, aminek nem tudom, mi a neve, de mindig is ezt szerettem, és most olyan tisztaságban és erővel érzem, mint még soha.

 

2014. november 3.

 

Ma nem mentem el otthonról.

 

2014. november 4.

 

Ma, mikor elmentem otthonról, megálltam az ajtóban, tétováztam, visszafordultam, és most először – hívtam, hogy jöjjön velem.

 

2014. november 9.

 

Hajlékony, puha, meleg és készséges. De már napok óta nem enged magához. Amióta leküldött egészségügyi betétért.

 

Vélemény, hozzászólás?