bizonyos jóslatok nem azért hangzanak el,
hogy bekövetkezzenek, hanem azért, hogy
ne következzenek be, mintegy ördögűzésszerűen.”
(Thomas Mann)

 

 

 

Tikkadt folyó a nemzetünk.
Azt kérded: Egyszer nem leszünk?
Meglehet.
Jövendő kor, a múltnak mélyén
régen eltűnt, kihalt népként
emleget.

Idegen nyelvű trónviták
követelik Pannóniát.
Vége lesz.
S ha a szívedben még ott lapul
a magyar nyelv gyanútlanul,
védekezz!

Új nevet kap e föld, e táj,
ugye szenvedsz, szívedbe váj?
És fiad
ha ajkadról magyar nyelvet hall,
a saját nyelvén rád rivall,
s megriad.

Még száz év és a nemzetünk…
Azt mondod: Minden elveszünk.
Így igaz.
Ami elkezdődött, véget ér,
Magyarország a mennybe tér.
Nincs vigasz.