Az utolsó novella

 

Kosztolányi Dezső a következőket írja a morfinista, élete végén járó Csáth Gézáról: „Diákos szokásai, melyeket tíz éves korából ismerek, tüntetően visszatértek. Leveleit kék, zöld, piros tintával színezte ki, minden mondatát apró rajzokkal kísérte. Egy-egy szót gyászkerettel vett körül. Sokat beszélt apró-cseprő dolgokról, melyeket én nem értettem.” ¹

 

Talán a morfium hatására, talán másért, de Csáth íróként is visszatért oda, ahonnan elindult. Utolsó novellája, a Dénes Imre (1918) hasonlóságot mutat első anderseni novellájával, A kályhával. A történet egy fiú megőrüléséről szól. Dénes András, a falusi gazda tönkremegy, és hogy adósságát ki tudja fizetni, kamasz fiával, Imrével Amerikába utazik dolgozni. Dénes Imre vallásos, szemérmes fiú, akit úgy neveltek, hogy különb mindenkinél a faluban. Taszítják a közönséges lányok, „finom, aranyszőke, fehér bőrű” nőkről álmodik. A messzi idegenben talál rá arra a teremtésre, aki után mindig vágyakozott. Egy templomban, az istentiszteleten találkozik a Hókirálynővel: egy fehér ruhás, aranyvörös (!) hajú „misszel”. Bár mániákusan kívánja, nem meri megszólítani, arra vár, hogy a lány kezdeményezzen.

 

A testi érintkezés a novellában a minimumra csökken. A kályha és a Díszoklevél című novella kivételével eddig minden említett írásban a megkísértés testiséggel – legalább csókkal – párosult. Ebben az esetben a szerelem tetőpontja az, amikor a lány „szép meleg csípőit… odaszorította a fiú derekához”, valamint amikor a „missz megfogta a fiú kezét a sokadalomban, hevesen megszorította, és míg az ajtón ki nem értek, el se bocsátotta.” A szűz, érzékeny fiúnak ennyi is elég ahhoz, hogy őrült vágyakozás ébredjen benne. Szerelme azonban beteljesületlen marad: összegyűlik a pénz, apa és fia hazaindul Magyarországra.

 

Otthon Imre furcsán kezd viselkedni. Hol ordításban tör ki, hol úgy kezd el zokogni, mintha nem is akarná abbahagyni. Az első igazán aggasztó jel az, amikor elmeséli anyjának, hogy a missz utána jött Amerikából, és most a disznóólukban lakik. A főhős jellembeli megváltozása a Hókirálynő-történetek mindig fontos pillanata, mely többnyire a kamaszodást jelzi. Ebben az esetben azonban az őrülés első tünete.

 

A novellában élesen szemben áll Magyarország és Amerika, az előbbi a valóság, az utóbbi az álom, a Jégbirodalom jelképe. (Ha a misszt a Hókirálynőnek tekintjük, akkor Amerika, a missz hazája, a Jégbirodalom.) Szintén az Andersen-mesére emlékeztet az utazás motívuma. Ez a fordított utazás azonban, a Jégbirodalomból való erőszakos távozás, bajhoz vezet. A történet – hasonlóan A kályhához – félbeszakad: kijönnek a szereplők a színpadra, ám az előadás elmarad. Jelen van a Hókirálynő és a tiszta, érintetlen fiú párosa, ám szerelmük nem teljesül be. A vágy végül a fiúban önmaga ellen fordul, és tönkreteszi őt. Már a Palincsay című novellában is megfigyelhettük, milyen az önmaga ellen forduló szenvedély: ebben a történetben az őrület felfalja a fiú lelkét és agyát.

 

A történet visszatérés a kezdetekhez, a vágy ugyanolyan tisztán jelentkezik benne, mint A kályhában – majdnem olyan líraian, mint egy Andersen-mesében. A kályha főhősének és Imrének hasonló a sorsa: az előbbit tapasztalatlansága, ártatlansága öli meg, a másikat tulajdon elkényeztetett, beteges lelke. A fiú túlérzékenységét Csáth kétszeresen is megindokolja: egyrészt genetikai okokkal (Imre szülei másodunokatestvérek), másrészt sajátos neveltetésével (a szülők „majdnem nevetséges gyengédséggel becézték a fiút”).

 

Hókirálynő és a femme fatale

 

Íróként Csáth Géza természetesen nem abban eredeti és egyedülálló, hogy néhány novellájában felléptetett egy démoni, csábító nőszemélyt – ezt számos kortársa megtette műveiben. Csáth esetében azonban az indíttatás, a motívum iránti fogékonyság Andersen-mesékből származik, és ez tetten is érhető írásaiban. Csáth számára nem a Hókirálynő alakja a fontos, hanem az elcsábítás és elcsábulás jelensége, a fiú és a nálánál idősebb Hókirálynő kettőse, illetőleg a megváltóként időről-időre megjelenő, Gerda funkcióját betöltő alak. Csáth femme fatale-ja külsőre, viselkedésre kivétel nélkül a mesebeli Hókirálynőre emlékeztet.

 

Csáth novelláinak csak egy részében lehet A Hókirálynő című mese vagy más Andersen-mesék nyomaira rátalálni. A „megkísértés elmélete” nem alkalmazható egy sor olyan novellára, amely szintén markánsan reprezentálja a Csáth-novellisztikát (Muzsikusok, A kút, A varázsló halála stb.), ráadásul az elemzett művek férfiszempontúak, holott Csáth írt csehovi tisztaságú, nőkkel foglalkozó novellákat is (Jolán, Erna, A kis varróleány vasárnapja). Kétségtelen azonban, hogy két időtállónak látszó, a huszonegyedik század elején is fontos kérdéseket feszegető novellája, A vörös Eszti és az Anyagyilkosság Andersen meséinek ismeretében új jelentésréteggel bővül. Ha az említett novellákat Andersen-mesék parafrázisának tekintjük, akkor fontos kapcsolódási pontot találunk a magyar és az európai irodalom között, közelebbről pedig Csáth művészete és az európai próza között.

 

Munkámhoz összegzésként két mellékletet kapcsoltam: egy rövid motívum-tárat és egy névtárat, amelyekkel szemléltetni szeretném a novellák egymással és az Andersen-mesével való kapcsolatát.

 

 

I. Motívum-tár

 

1. csók-motívum:

Lehet az elcsábítás és a megváltás csókja is. (A vörös Eszti, Anyagyilkosság, Kisfiúk)

 

2. Az utazás motívuma: A Jégbirodalomba illetve vissza (Dénes Imre, A vörös Eszti)

 

3. A Hókirálynő (az idősebb vagy tapasztaltabb nő) és fiatal (szűz) fiú kettőse (A vörös Eszti, Anyagyilkosság, Irén mama, Úszóverseny, Egyiptomi József)

 

4. A szerelem hatására történő mind furcsább viselkedés, irracionális tettek, vonzódás a kegyetlenségekhez, megőrülés (Anyagyilkosság, Dénes Imre)

 

5. A női szerep időnkénti kettéhasadása. Többnyire fiatalabb és idősebb nőre hasad ketté, de lehet ugyanaz a nő is két életszakaszban. A két nő mindig két különböző mentalitást reprezentál (Irén mama, Kisfiúk, A vörös Eszti)

 

A fenti motívumok Csáth Géza novelláiban megtoldódnak más motívumokkal, ezeket a Hókirálynő hatására továbbgondolt motívumoknak nevezem:

 

a, A Hókirálynő tapasztaltsága helyenként romlottságba fordul, ilyenkor a férfi tönkremegy: gyilkol vagy önmagát pusztítja el (A kályha, Schmith mézeskalácsos, Rozi, Palincsay). Ide tartozik a nő kegyeiért való gyilkolás is (Anyagyilkosság)

 

b, A Hókirálynő tevékenysége áldásos, ha a konkrét kapcsolat elmarad, az szerencsétlenséghez vezet (A kályha, Dénes Imre)

 

c, A Hókirálynők egy része ún. erkölcsös kurtizán, szinte karitatív tevékenységet folytat (Irén mama, Úszóverseny, Egyiptomi József)

 

d, A Hókirálynő kevéssé érdekes nő is lehet, akit az iránti érzett vágy ruház fel különlegességgel (A díszoklevél)

 

(Tanulmányomban nem foglalkozom az összes olyan novellával, amelyben valamelyik Hókirálynő-motívum megtalálható, csak amelyikben markánsan jelentkezik a megkísértés ténye. Megjegyezendő, hogy pl. a Tálay főhadnagyban az 5. motívum megtalálható.)

 

II. A Hókirálynők névtára

1. Irén (Anyagyilkosság, Irén mama): Valószínűleg személyes indíttatású elnevezés.

 

2. Olga (Kisfiúk): Megegyezik Csáth szerelmének, későbbi feleségének nevével /Jónás Olga/, akit Csáth féltékenységből agyonlő. Az Olga héber szó, jelentése: egészséges, boldog.

 

3. Eszti (A vörös Eszti): Eszter perzsa eredetű jelentése szerint: csillag, bájos fiatal lány. Héber jelentése: mirtusz. A név pontos motivációját nem lehet tudni.

 

4. Éva (Schmith mézeskalácsos) Éva: a teremtés első nőalakja, a nő jelképe. Héber, jelentése élet, életet adó.

 

5. Rozi (Rozi) A név közönséges hangulata illik a novella főszereplőjéhez, amely a Hókirálynőnek közönségesebb változata.

 

6. Párkányi Julianna (Úszóverseny) „Előkelősködő” név, lehet felvett is. Például a Tálay főhadnagy c. novella szereplője Weber Klárából Vihar Klára lesz, Hoffmann Erna igazi neve Hoffmann Mari vagy Juli A balerina apja c. novellában.

 

7. Csengey Irma (Díszoklevél) Művésznév, felvett is lehet, lásd a fenti példákat!

 

8. A Hókirálynőnek nincs neve (A kályha, Egyiptomi József, Dénes Imre, Palincsay) Az első három novella idegen ill. meseszerű környezetben játszódik, ezért nincs a Hókirálynőnek neve. A Palincsay esetében a név lényegtelen, a jelenség a fontos, amit a Hókirálynő előidéz.