A jelenről

A kövek, amiket a zsebembe tettem,
kiestek útközben.
Hiába változik a város, én úgy
szerettem, ahogy veled láttam.
Valahol még mindig bennem van
a gyász, négy év után is.
Négy év után három másodpercet
kaptam belőled az éjszakai buszon,
és azóta sem tudlak hova tenni.
Legfeljebb a kövek közé, a zsebembe.
Pusztulásig szólítalak álmomban,
mert nem merek visszanézni,
visszaéhezek mindent,
ezért vagyok éltemben halott.
Így uralsz minden erőt bennem,
hogy nem is tudsz róla –
az erőfeszítéseim olyan ostobák,
hogy néha azt is elfelejtem, ki vagy.
És azzá leszel, akivé én teszlek
a jelenben. Félek álmodni,
mert felébredek. Pasztell a hajnal,
mint a vér, csorog ereimben a zuhanás.
Bámulom a vágy nyomait, a párnára
kifolyt nyálam –
kívülről sétálgat a feledés, de sosem
fog belémszállni.
Itt már semmit nem ural a befejezés,
befejezetlenek maradtunk,
akár ez a tollvonás.
Te, kő a zsebemben, magammal
viszlek –
ha nem felejtesz el.

 

Az oszlopom

felborult bennen minden
helyére tetted
újra feltűnsz
megint szeretlek
vagy még mindig
valós kudarc vagyok
nem tartalak a víz tetején
a víz fogalmát sem ismerem
téged sem
újra feltűnsz
mindig is szerettelek
köddé válsz
dér leszek

 

A reggeli

Eltűnt idő, vagy csak
én zárom ki, mint apokrifeket
a Bibliából.
Csak a reggeli fény, az az
egyértelmű, az juttatja eszembe,
hogy újabb nap, újabb galopp.
Az úton anyák, apák –
bukott isteneink játszanak
az élettel, közben beléjük hasít
egy régen olvasott
szerelmes vers. És újra
első szerelmükre gondolnak,
pont, mint én.
A startvonalra állunk titkos
fellángolással, de a pálya közepén
mindenki felbukik.
Hamis nosztalgia, eltűnt idő,
anyja szoknyájába kapaszkodó gyermek.
Az asztal terítve, szégyenfoltok
az abroszon. A kölykök később ezt követik.
Kirohad az időtlenség.
Csak folytonosság van –
végtelen galopp-pályán futó emberek –
kezükben apokrif iratok,
agyamban zárt postaládák.

 

(Illusztráció: Paul Bond: An Allegory on the Principles of Meditation)

 

Mint ezüst fog a szájból,
Kivillan a pillanat
Az örökkévalóságból,
S mint kanálból öntött ólom,
Megmutatja magát
A jóslat,
Jó és Rossz,
Kegyetlen kegyelem,
Tehozzád méri magát
Minden gonosz és
Ártatlan áldozatja
Vért habzsoló időnek –
Elejt a sors,
Átejted magad,
De ne hajolj el
Soha örökké.

 

(Illusztráció: Lurm)

 

irodalmi félreolvasások 17.

virágkőkemények
(virágköltemények)
*

Suttogások és sipolyok
(sikolyok)
*

Főgázos bébi
(Gázos)
*

Nyilvánosház a sziklák alatt
(Ház)
*

Jókai jobban értené a gyerekeket ha a kortárs írókkal együtt tanítanák
(a gyerekek Jókait)
*

Esti Mourir
*

Marcel Proust: Ivarzó lányok árnyékában
(bimbózó)
*

Mátyás király és az öreg számottevő
(szántóvető)
*

Rózsa Sándor a vagyonnyilatkozatát ugratja
(a lovát)
*

burjánzó szépségkirálynő is van Petőfi állítólagos leszármazottai között
(burját)
*

fortélyos faeces igazgat
(félelem)
*

rügyhullástól lombfakadásig
(rügyfakadástól lombhullásig)

 

irodalmi félreolvasások 18.

spermanens forradalom
*

ma van a költészet virágapja
(világnapja)
*

költeményben aggódik a WHO a közép-európai járványadatok miatt
(közleményben)
*

kotrásirodalom
(kortárs)
*

porból lettünk s kaporrá leszünk
(porrá)
*

most látom milyen órás ő
a szakma ifjú mestere
*

verset futunk az idővel
(versenyt)
*

verőlegények
(virágköltemények)
*

hatalmas veszteség érte gyászol a költő
(elvesztette zsebkendőjét)
*

s a gróf tán picit áll
épp licitál valahol
(pedig csak mulat)
*

betiltva is meg lehet fertőződni
(beoltva)
*

lelőtt mókus és rollerező mackó is privatizál Petőfivel meg Arany Jánossal
(rivalizál)

 

irodalmi félreolvasások 19.

a költői vírus
(virtus)
*

szeretek pihenni a hölgyek alatt
(tölgyek)
*

ha kell hasmenésekben írjuk meg amit gondolunk
(állatmesékben)
*

kinek bajszán nem billeg hajszál
(morzsa)
*

Lhászai Mari tér
(Jászai)
*

a műveimben jórészt ellesett emberek szerepelnek
(elesett)
*

a magyar kötészet napja
(költészet)
*

neves portás alkotók művei
(kortárs)
*

és mégis mégis farádozni kell
(fáradozni)
*

in medias rest
(res)
*

James Bolond
(Bond)
*

Talpuk alatt fütyi a szél
(fütyül)

 

(Illusztráció: Lubang Jeriji Saléh cave, in Kalimantan, Indonesia)