V. „Az idegen nyelv nyomorultjai”

( A dolgozat második felében kidolgozandó vizsgálódás támpontjairól)

 A fent említett költőiség számára különös jelentősége van, hogy a regény tropológiai felépítésében mindvégig a hasonlat alakzata a domináns. Ez a retorikai stratégia egy az idegen nyelv nyomorultjai által folyton Bibliát olvasó és apokaliptikus beszédszólamokkal teleírt regényben egy fontos hagyománytörténésbe és tradícióba íródik. A történelem elbeszéléséhez szükséges történetfelettiség helyére az állat perspektívája egy olyan távlatként kerül, ami a történetfilozófia teológiai gyökereivel (vö. Odo Marquard) tart rokonságot, amennyiben mind tropológiájában, mind nyelvi archaizmusaiban az ószövetségi masal, illetve a jézusi parabolák nyelvének szókincsét felidézi, illetve az unde malum? teodiceai kérdésére való válaszadásként is olvasható. A Tündérkertben ezek „..a hasonlatok nem jellemvonásokat írnak le, hanem folyamatot beszélnek el s mivel jelentésüket kontextusoktól nyerik, a visszatérő hasonlatok jelentésváltozásai maguk is történetet írnak: az ismerős és mindig változatlan teremtmény mint hasonló ismételt megjelenése a hasonlított megváltozott szituációjában ítélet alkotására ösztönöz: a történelemről s  a történelmet elbeszélő történetről.” ¹ Vajon miért, hogy a fejedelem, aki „mászik mint a vidra, fut, mint a farkas, s hallgat, mint a nyúl” (243) legkábultabb pillanatában épp akkor olyan, mint egy nyomorult kis egér, amikor el akarja pusztítani a szász nemzetet?

Hogy a történelem Ranke által emlegetett „meztelen igazsága” ²-, mint a mesterelbeszélés lehetőségfeltétele a regény poétikájában törlésjel alá kerül, egyedül az állat tekintetében megnyíló meztelenség és ártatlanság (Derrida) a mások és a saját történelem elbeszélhetőségét megteremtő perspektívájából lehetséges. Mert, ahogy a fejedelem mondja: „Csak ember lehet bűnös (…) állatban bűnt fel nem találunk…Mit tehetünk, hogy emberek vagyunk.” (304.) Az elbeszélői hang ilyen értelmeben a regényben egyedüliként ártatlan: azaz egy különbség nyilvánvaló jelenlétét túl nyitott az állati pillantás tartományai felé.

(A tanulmány következő részét nemsokára közöljük.)