András Orsolya összes bejegyzése

1991-ben születtem Szatmárnémetiben. Mindenek: nővérek, levelek, süni. Semmik: Paul, tenger, Strada Fericirii.

Varrás

foltozásnincs hely.                                                                   

annyi sincs,

mint szemhéjaid közt a hasadék, vagy

ahol ruhád ráncában nyugtot lelhetne egy szakadás,

mert azt is bevarrja titokban

 

ez az angyal. szeleburdi fehérvarrónő,

kétségbeejtően jóindulatú,

minden perc rését kitölti mosolya.

éjt nappá téve orsózza a szálakat,

és örökké fércel, és szeg, és megakasztja a bomlást,

nincs maradása foszlásnak, feslésnek.

egy angyalkéz is elvásott volna már ennyi munkában,

ha suhogásában kopna a levegő.

 

de színes lélegzetéből ad magára gyűszűt,

és azzal bélel ki minden öltést,

hogy ott se legyen szúrás, se ütés, se hézag,

ahol épp az imént merült el a tűje;

és van úgy, hogy siettében

nem fordítja fonákjára a szövetet,

de irgalmatlan gondossággal dolgozik akkor is,

áthatolhatatlan fehér hegeket hagyva az anyagban.

 

keskenyednek,

vékonyodnak a napok,

hogy a szűkülő réseken,

stoppolások fátyolból sűrűsödő rétegein

valahogy mégis átférkőzzenek:

azért nyúlnak a fényes órák lassan, karácsony után,

és szentivánig annyit feszülnek,

míg végül szétpattannak,

mint a vékony húr, mint a buborék fala.

 

északi nyárban ül

a varrónőangyal,

nincs több haladék, se éjjel, se nappal,

se hasadék:

nem issza fel a fényt ez a kigyérült, rongy levegő.

 

amíg élsz, nem alszol többet,

sűrű háló fogja fel álmod, lepattogzik rólad a tekintet,

szelídre gombolyodik a fény, béléshomályba csorbul szavaim éle,

és nincs rés, amin át beférne egy sugár

folt hátán folt szemeidbe,

nincs hely.    

Paul Celan: Fehér és könnyű

Sarlódűnék, számolatlanul.

 

Szélárnyékban, ezerszer is: te.

Te és az a kar,

amivel meztelenül hozzád nőttem,

te elveszett.

 

A sugarak.

Rakásra fújnak minket lobogó jajgatásukban.

Hordjuk a látszat mázát, hurcoljuk a fájdalmat, viseljük a nevet.

 

Fehér,

ami nekünk rezdül,

és súlytalan

a csereberénk.

Fehér és könnyű:

hagyjad kóborolni.

 

Holdközeli messzeségek: akárcsak mi. Építenek.

Építik azt a szirtet, amin

ez a kószálás megtörik,

egyre csak

építenek:

fényhabbal, porzó hullámokkal.

 

Ami vándorol, a szikláról integet. Homlokainkkal

incseleg, a homlokokkal, amiket nekünk kölcsönöztek

a tükröződés akaratából.

 

Homlokzatok.

Velük gördülünk oda.

Homlokpart.

 

Alszol?

 

Aludj.

 

Tengermalom őröl

jégvilágosan,

senki nem hallja,

tengermalom őröl

szemünkben.

 

 

 

Eső elmosta csapások, hófödte nyomok fölött

a csend kis szemfényvesztő szentbeszéde.

Olyan, mintha hallanál,

mintha szeretnélek még.

 

 

Kristály

 

Ne az ajkamon keresd a szádat,

ne a kapu előtt az idegent,

ne a szemben a könnyet.

 

Hét éjjel fennebb talál vörösre a vörös,

hét szívvel mélyebben dobban a kéz a kapun,

hét rózsával később buzog fel a kút.

 

András Orsolya fordítása

 

 

Robert Laszlo költeményei

Gólem

 

az óriás lábánál

ültem

ujjai között

csak szemeknek tűntek karjaim.

halántékom

üres oltárfalán kivirágzott a fagy

de hidegrázós kis imádatom

csak feszengett

és ő közömbösen eltaposta

szemcse lettem

a pecsét lenyomatában.

a könnyek jege feltöredezett

arcomon

sírva szolgáltam uramat

a világ széle felé

tűz mardosta a fagy nyelvét

 

 

 

Haiku

 

ne sértsd a fényt, vak

szeméből hamis éj fut

fekete képbe

 

 

 

 

Kézikönyv

 

pontosan

egymillió-négyszázezer

könyv és értekezés szól

az anyáknak és a bábáknak.

a világra jövés

minden részletére van magyarázat

és nincs egyetlen útmutató sem,

semmilyen kézikönyv

a meghalásról

egy sor sincs

vagy egy szó legalább

se egy jel

se egy árnyék

 

 

 

 

Dream maradt

 

és a holtakat szülő

merengésben

a rockzenész ujjai

elcsúsznak a gitáron,

mint az akasztott ember nyakán,

amin annyi hurok szorult.

valaki áramot táncol

a pillanat öngyilkos lesz józanságában

egy üveg van az ágya fejénél

egy cigaretta hamvad ebbe a dalba,

nyugodtan és beletörődve elmerülök

a holnap csak veletek kezdődik

én benne maradok ebben a dallamban

 

 

 

 

 

Napló

 

az árvaház

megtelik angyaltollakkal.

fojtogató lebegés

egy mindig erőltetett

vidámság rutinja felett

jön a felvigyázó bácsi

és számolja: egy toll, kettő, ezer

jön a szakácsnő

és lecsíp az adagokból:

mínusz egy szendvics, mínusz egy leves

aztán belép

az igazgatónő, mint egy fekete vihar

mint a tömörített rémület.

mind írjuk, térden állva, szófogadóan:

mínusz – mínusz – mínusz

amíg az angyalkák tollai

szemtelenül szállnak a mosodában

 

 

 

 

Diagnózis

 

kőkoporsó van a nyelőcsövében –

ezt tudták megállapítani.

gyógyszerek és orvosok

egyaránt beleroskadtak

ebbe az értelmetlen időhúzásba.

a szemébe néztem.

mit láthattam volna,

mikor a fájdalma máshol volt?

már véreset beszélt,

a sebei

szemcsésen és forrón virágoztak.

ne halj meg, mondtam neki,

ne halj meg!

miért ne halnék meg?

hörögte szinte felszabadultan

még adtak egy injekciót

aztán

már csak arra vártam, hogy feltámadjon.

 

 

 

 

Azonosítás

 

egyik tömbház

a folyón túl,

az a lemállott falú

az a graffitiba bugyolált:

ez a pontos címem.

ha nem telik el a nap,

hogy jöhetne akkor az éjjel?

elbotlok, de van támpontom:

a hídon rosszul leszek,

alattam a víz mocska,

előttem a világ fogoly szennye,

egy temető,

csak felettem nincs, nem maradt semmi

 

 

András Orsolya fordításai

Felician Pop költeményei

paper_bird_by_beyzayildirim77-d5ny9f3

Infernet                                                     

 

lemorzsolom

egy ringó levél hullámát

a székről,

a folyékony világ beszivárog

agyamba

boldog vagyok:

most lehetetlen

minden valóságos számkivettetés

hamuszirmok jönnek

szemhéjam alá lakni

egy ördögfióka izzad a linkekben

kattintsunk hát a CV-re

körös-körül kiszárad a fű

a jelek mintha

sínbe tennék a törött gondolatokat

alig bírok már pont nélkül

elfojtani egy emléket

a pokol csak

álneve

a megígért mennyeknek –

ilyen árnyak

partján hajózok

 

Ha

 

ha a Festő

nem adja meg magát

színeinek

akkor a tájkép le fogja rohanni

mint egy expresszvonat

ami túl korán ért

az állomásra

a Talált Tárgyak Osztályán

egyesek az életüket keresik

mások visszaigénylik

alázatos halhatatlanságaikat

mindenki

rögtön beteljesülő vágyakra

vált jegyet

gondoljuk el: mi is jöhetne egyéb,

mint elszegényedett szavakhoz

illő ajándékok,

egy csók pengéje

metszi fel a jelentéseket

 

CV

 

először fordul elő

hogy nem törődöm vele: létezem,

zöld keresztemből

az élet füstölög

madárraj száll

kivágott nyelvem fölé,

leborulok az árnyékig

és emlékeimet

hagyom sírni

 

 

 

Felician Pop 1961-ben született Szatmárnémetiben. A Szatmár megyei Hagyományőrző Központ igazgatója, az Északnyugati Írószövetség elnöke. Az Alfazet irodalmi kör vezetője, az azonos című folyóirat alapítója; a Szatmári Alkotói Központ Confluenţe [Torkolat] című, illetve az Írószövetség Citadela [Citadella] című folyóiratának alapítója. Jelenleg készülő doktori értekezésének témája: A románok képe magyar szerzők műveiben.

Verseskötetei: Ploaia de onix [Onixeső] (1993), Abso Lut (1999), Instrumentar pentru vis [Álmok kelléktára] (2006), Infernet [Infernet] (2009), Dibuitorul de cuvinte [Szavak után tapogatózva] (2011).

Egyéb megjelent munkái: La margine de mijloc [A középpont peremén], Szatmárudvari község monográfiája (2003), Istoria secretă a Sătmarului [Szatmár titkos története], Robert Lászlóval közösen (2010), Sâmbra Oilor, máramarosi népszokást érintő fotóalbum a szerző szövegeivel (2007), Oţeloaia, fotóalbum a szerző szövegeivel (2007), Povestea pălincii [A pálinka története], román-magyar-angol háromnyelvű kiadás, Robert Lászlóval közösen (2010).

 

 

András Orsolya fordításai

RĂZVAN TUPA: a csillagok beszélik a nyelvedet; bukaresti összeköttetések: román testek


 

a csillagok beszélik a nyelvedet

 

egy román test a másik

akinek átadsz mindent ami vagy

az iskolában mindenikünknek volt egy unokatestvére

aki látta aki tette a román test volt

közülünk mindenkié luxusautókkal kereskedik mindenikünké

mint egy le nem rótt adósság mint egy lehetőség

ugyanaz a tarkónk pihéinek minden rettegése számára

 

egy-egy test vagy több is amiben álmodsz és

az álom az amit ébredéstől késő estig teszel

 

egyik nagyon tiszta pillanatban amikor

hangkép-árnyékom rávetül mindenre az érintések szellőjével

 

egyenként vagy többen is levegőbe fúrt nyelvvel

élvezettel tartozunk és a szájpadlás boltozatán egymás után tűnnek fel a csillagok

 

 

 

bukaresti összeköttetések: román testek

 

Politikai szempontból ez a boldogság: kezdet nélkül

mindenki lassan lángra kap együtt egy helyen egy nagy olcsó filmben amin jól el lehet kérőzni

olyanformán hogy mindent vállaljunk, kivéve a jelenlétet.

D&G sapkás koldusok integetnek és savanyúan mosolyognak biztosítva minket arról                                 

hogy az életet érdemes élni és megemészteni. Kétlejes kalapok énekelnek a középületekről:

 

Bogozd meg a leheletedet ez egy szaglásváros

Emléke csak szagok útvesztője és szőröstül-bőröstül fogyasztható

Ez a történelem beleráncosodva a ruhákba amiket unos-untalan viselsz

és szinte örökké ez az a tartomány ahol

a ruhák hordják az embereket ki

a gödörbe. Mindenki emberi formát ölt

 

Mindenki külön nevet ad magában az ismert helyeknek

de itt minden hely bizonyos illatot ragaszt minden egyes

járókelőre. És mindig valami máshonnan valót.

 

Derűs műanyagtekintetű próbabábuk követik végig a látványos előadást

amennyiben az utolsó divat ezt diktálja:

Kipróbáltam ezt az álomszabás-mintát még tavaly

Az emberek olyan divatjamúltak! mondják ők

siettetve mindegyre-meghalásukat. Vagy épp itt

a legdrágább meghalni

úgyhogy ha eszel, éhes leszel

ha iszol, megszomjazol

Ez a mi politikánk. Bármit kívánsz

kinevezünk egy főnököt hogy legyen rád gondja

mint a beállított képeken, mint a filmekben

mi vagyunk az igazi románok

nem nyelünk, nem használjuk a fogainkat

 

csak a nyilakat kell követned. Elhelyezésük soha nem helyes

de tévedni legalábbis emberi dolog

és ez sokszor vallásos értelembe csap át

 

felfelé. Nézd: az egész ég félhivatalos zászló

furcsa jelekkel amik kiejthetetlen szavakat találnak ki.

Minden amit a kommunizmusról tudsz itt fáj

és ezt gúnyolódva meg is lovagoljuk. Ez néha

a pénzügyi arcát mutatja és szellemeskedik

Drakula fogai miatt (persze):

 

minden egyes fog egy könnycsepp ami akkora mint egy ház és 1000 üvegemlője van

éppen ennek a mozi-szájüregnek a közepére emelkedik fel

úgy táplálják a kifogások mint az afrikai anyát a amerikai szemfényvesztés és

a bennszülött hitvilág. Mint bárki Eurázsiából addig nevetünk

amíg a hó lángra lobban és késő nyárig táncol. és aztán megint

sajnáljuk és újra megtesszük

 

András Orsolya fordításai