A FEKETERIGÓK MEGPILLANTÁSÁTÓL, este,
a rácsozatlanon keresztülnézve, ami
körülvesz engem,
fegyvereket reméltem.
A fegyverek megpillantása kezeket ígér,
a kezek megpillantása azt a régi sort,
azt a kisimult, szikrázó
kavics írta sort
– tenger hulláma, te
hordoztad, hozzácsiszolódtál,
te elveszíthetetlen, benne
moccansz, benne nyugszol el,
part homokja, te elrejted,
magadba fogadod,
nád, lobogd el
neki, amit adnál –,
a sort, csak azt a sort,
amit egymást ölelve átúszunk
kétszer minden évezredben,
az ujjaink között átfutó énekeket,
amit az általunk élő,
isteni és megfejthetetlen
áradás sem hisz el nekünk.
(Atemwende, 1967)
András Orsolya fordítása
![Forest and Bird / Paul Klee (1879-1940)](https://i2.wp.com/ujnautilus.info/wp-content/uploads/2014/03/ujnautilus.info_paul-celan-rigok1.jpg?resize=474%2C315)