Így állok, kővé válva támaszkodok
a távolságnak, amibe téged vezettelek:
futóhomok
mossa ki
a mélyedéseket
homlokom szegélylécei alatt,
szemét vették
benne a sötétségnek.
Hallgatagon lökött kalapácsok
lüktetnek, átdobogják
a helyet,
ahol meghorzsoltak a szárnyas szemek.
Hátul a falban
egy kihagyás,
üresség a lépcsőfoknak:
hogy legyen mire az emlékeknek felkuporodni.
Arra
szivárog egy hang
tele az éjszakák ajándékaival:
hogy legyen miből inni adj.
(Sprachgitter, 1959)
András Orsolya fordítása
![Paul Klee: Tájkép zászlókkal (1915) Paul Celan: Ma és holnap - András Orsolya - ÚjNautilus](https://i1.wp.com/ujnautilus.info/wp-content/uploads/2014/04/ujnautilus.info_paul-klee-landscape-with-flags-c-1915-print-l-21097.jpg?resize=266%2C173)