Visszatérés
Ha majd ismét visszatérsz,
ne hagyj már itt semmit,
tépj ki belőlem mindent, ha emlék,
ne nézd, milyen, csak azt: mennyi.
Ha még egyszer visszalépsz,
halványíts el minden színt,
vakít a piros, metsz a kék,
a zöld szabadságra hevít.
Ha majd ideérsz,
vidd el az összes illatot,
elsőként a tiéd
illanjon el: már mindent belakott.
Ha megint belépsz,
ne maradjon utánad íz,
se Rosé, se kávé,
folyjon feledés-víz.
Végre felejts rendet
magad után
bennem.
Megvár
Szabó T. Anna Elhagy című versére
Elküldöm és megvár.
Szavaim messze űzik, és ott vár.
Felé se nézek, de vár.
Becézem, gúnyolom,
kikacagom: megvár.
Hívogatom, becsapom,
legyintek rá: megvár.
Fél, engem félt, messziről néz,
odaküldtem: megvár.
Rám nyílnak szemei, engem
vigyáznak, mosolygok:
úgyis lesz más. Megvár.
Széttépem és belőlem
épül újjá
és megvár.
Kizárom magamból, de magában formál.
Benne az lehetek, akit megvár.
Kéri, hogy vigyázzak rá.
Már van kire vigyáznom,
magára hagyom, és megvár.
Azt hiszi nélkülem nincs,
kihasználom, és megvár.
Majd megbánom,
simogatom, szavaim közé
ölelem, végül otthagyom.
Röptetem, elengedem: zuhanjon.
Átadom az időnek, térnek,
amíg ő megőriz engem
a végtelennek.
Mert megvár.
Ő még nincsen készen,
túl sokat érez,
csiszolnom kell.
Alakítom, amíg megvár.
Ott találtam
Azt hiszem, a belváros közepén,
jelentős jelentéktelenséged voltam
a rég elveszett jövő körterén.
Te új embereket akarsz megismerni,
én általában téged felejtenélek
naponta
pár percre.
Szóval itt, a belváros közepén
találtam néhány szavadban magamra.
Azt hittem, túl vagyok a nehezén,
s majd szárnyalhatok az éj peremén.
Ami bennragad
Hallani akarom a kimondatlant,
mióta helyetted fejezek be minden
mozdulatot,
mióta helyettem zárod ponttal a
gondolatot.
Látni akarom a rejtőzködőt,
de csak madártávlatból,
hogy még épp kicsússzon a jövő
kezeim közül,
hogy még épp át tudjak adni egy
darabot a vágy-tárlatból.
Aztán majd visszakérem.
Csak ujjaid hagyják rajta a soha
nálam nem járt múlt lenyomatát.
(Illusztráció: Maria Rom: Butterfly Fly)
