Címke: vers

Edward Lear: Hűvös homárok messzi hegyre hágnak…

Hűvös homárok messzi hegyre hágnak,
de lent már hűvösebb uborka sarjad,
s babérja hűvösebb az érckarajnak
únt bánatán a méla piruláknak.
Midőn dús nektár lanyha csöppje árad
a démonok s az ember serlegébe,
ott leskel akkor majd a halk egérke,
a szende tyúk, s a sün, e bolyhos állat.
Ám megmarad, mi zord futamba szője,
mely csüggeteg megül, s enyész borongva,
s a nap hulltán hullatja el naponta
borsózöld hangzatát távol mezőkre.
S hol fondor rozmár gyűl találkozóra –
ilyen ilyen az élet –
hol friss bölénynép gyűl találkozóra,
ott édesebb a méz, sósabb a sóska,
útját a százlábú ütemre rója,
szappan veszését sírják bús bölények,
rajban szökellnek zord rozmári népek,
s a zsenge pikszis int a tűnt reménynek.

(Havasi Attila)

XI-XII. századi japán költőnők

A Száz költő egy vers költőnői 4. (XI–XII. század)

 

 

 

Későbbi szemelvények gyűjteménye (Szerelem negyedik kötet, 815.)

 

Az Eisó hatodik évében a Császári Palotában rendezett dalversenyen költötte:    Szagami

 

Gyűlölök, sírok;

sosem száradó ruhám

gyötrelem, mégis

szerelemtől elfoszló

nevemért kár igazán!

 

 

 

Ezer év verseinek gyűjteménye (Vegyes dalok, 964.)

 

A második hónapban, egy fényes holdas estén sokan összegyűltek beszélgetni a Második kerületi palotában. Ekkor történt, hogy Szuó no naisi a bambuszfüggöny elé feküdt, és halkan így szólt: – De jó volna, ha lenne itt egy párna! – Tadaie nagytanácsos meghallotta, és benyújtotta karját a bambuszfüggöny alatt. Ekkor a hölgy ezt a verset mondta:

 

Mint tavaszéji

álom, csak addig venném

karod párnának,

ettől kelne hasztalan

hírem: kár is lenne, kár!

 

 

 

Arany levelek gyűjteménye (Szerelem első kötet, 469.)

 

                                                                                                        Kii úrhölgy

 

Hallom moraját

Takasi tengerpartján

játszó haboknak.

Nem érnek el! Ruhámat

ne áztassák szüntelen!

 

 

 Fordította: Fittler Áron

 

XI-XII. századi japán költőnők

A Száz költő egy vers költőnői 4. (XI–XII. század)

 

 

 

Későbbi szemelvények gyűjteménye (Szerelem negyedik kötet, 815.)

 

Az Eisó hatodik évében a Császári Palotában rendezett dalversenyen költötte:    Szagami

 

Gyűlölök, sírok;

sosem száradó ruhám

gyötrelem, mégis

szerelemtől elfoszló

nevemért kár igazán!

 

 

 

Ezer év verseinek gyűjteménye (Vegyes dalok, 964.)

 

A második hónapban, egy fényes holdas estén sokan összegyűltek beszélgetni a Második kerületi palotában. Ekkor történt, hogy Szuó no naisi a bambuszfüggöny elé feküdt, és halkan így szólt: – De jó volna, ha lenne itt egy párna! – Tadaie nagytanácsos meghallotta, és benyújtotta karját a bambuszfüggöny alatt. Ekkor a hölgy ezt a verset mondta:

 

Mint tavaszéji

álom, csak addig venném

karod párnának,

ettől kelne hasztalan

hírem: kár is lenne, kár!

 

 

 

Arany levelek gyűjteménye (Szerelem első kötet, 469.)

 

                                                                                                        Kii úrhölgy

 

Hallom moraját

Takasi tengerpartján

játszó haboknak.

Nem érnek el! Ruhámat

ne áztassák szüntelen!

 

 

 Fordította: Fittler Áron

 

Alkalom

Ahogy a fákról elszivárog

a nyári zöld és el a sárga,

kinyílik utaknál az árok

a kockavető angyal árka,

s ami merész igaz és szép volt

idetalál hozzám s követne,

kialvó ívemet a szétszórt

számozott és kies terekre –

 

És bolygatón, hogy már nyugodjak,

helyet mutat: mezőt, lenyargalt

ideák földjét. Nincs lopottabb,

sem illanóbb alkalom angyalt

keresni a gödrös tenyérhez,

szedetve utak fogytán s vetve

a végső végtelenbe ékes

zuhanásom fészkét feledje –

 

Nem számol 21-et. Egyet,

csak a dobást a gerjedő kéz

fehér gazdája. Lelkesedjek,

hiszen magához húz a föld és

a lent a fent s minden irányok

felöltik, mi testem palástja.

Kinyílik utaknál az árok.

A kockavető angyal árka.