Címke: vers

Tapintásos vizsgálat/Látogatók

tapintásos vizsgálat

krumplibogarak. sárga peték.
a levelek hátulján gallyakkal nyomom össze.
lepiszkálom a hemzsegő lárvákat is,
két bot közt fröccsen az undor.

pókok nyüzsögnek. ahogy a sok apró
nyolclábú  beteríti a szálakat a hálón,
úgy terítik be tudatomat is
a peték meg a fészkek.

ovarium ciszta, kiterjedt gyulladás.
a baloldali tömlőt eltávolítják.

meztelen csigák, nyálkás,
közszemlére bocsátott testek
jutnak eszembe, miközben
nyolc ember nézi azt a szervemet,
aminek csak latinul tudom elfogadható nevét.

sószóró van náluk. a csiga vagyok én.

látogatók
 
apám másoknak tervez otthonokat.
nővérem otthonokat közvetít.
anyám otthont teremt.

itt idegenek.

arany virágszálam.

öregapámra gondolok.
így nevezett,
mikor utoljára hozzám beszélt.

szirmaimból szellőztettem az elfekvő szagát.

vendég voltam akkor a rothadásban.

most bennem vannak a vendégek.
vándorszövetek. túl a rendeltetés helyén.

Képek: Michael Reedy

Verébtemető

Tandori Dezsőnek

Kígyózik az utcakő,
Város zaját dünnyögő.
Félkörben a Vár alatt
Tabán szőnyege szalad.

Nyáron zöld színben hever
Télen mérges színt kever.
Tavasz lélegezteti,
Őszi hideg befedi.

Lépcső metszi kétfelé:
Kitaposott az éle.
Apadt égről hajol rá
A jegenyék szegélye.

Nincsen sok járókelő,
Hullámzó, emelkedő.
Rekedt szelet morzsoló,
Sötétbe ereszkedő.

Csak ő! A rézsűbe
Sírkertet telepítő!
Napsütötte fű alatt
Verebeknek temető.

Itt feküszik mindahány
Ki szíve táját érte.
Négy égtáj keresztjében
Az öröklétnek fészke.

Vonaton

Éhes voltam,
azt mondta gyorsan hoz nekem reggelit.
Aztán az ablakban elindult a többi vonat,
a fák hirtelen sétálni kezdtek,
elhaladt mellettem a vasútállomás.

Le akarok szállni.
De nem tudom, hogy kell csinálni,
és azt sem, hogy mikor szabad.
Egyedül láthatatlan vagyok
a koszos ülésekben.

Egy hang azt mondta:
a vonaton elhagyott értékekért
nem vállalnak felelősséget.
Én nem tudom mi az a felelősség,
de elhagytam az anyukám.

Sírok.
A sálját szorítom.
Már nem vagyok éhes.
Ha visszajön,
nem is leszek többé.

to_lost_friends_and_fallen_comrades

képek: Yuta Onoda

Yuta Onoda

két g-vel

Nézegetés közben az egyik hengert véletlenül megrúgtam és abból a Magányos cédrus bontakozott ki.” (G.G.)

írhatná ezt
a magyar mondatot egy angyal is,
aki bukdácsol két pecsét
feltörése között, és a végszavazásért felel.
de hiába vele
történik meg,

most épp
a zsidó szavai jönnek németül a passióban:
vollbracht,
es ist vollbracht.*

a Példa maga a mondat. fiúalt.
a teremtettségnél nagyobb tér
-kiszorítással.

ezért arra bízza, ki két g-vel
zuhanva is életben marad.
lám, minden eredettörténet apokaliptikus.

s hiába, hiába törlünk mindent,
sosem lesz már üres a tárhely.



*Es ist vollbracht. (Elvégeztetett.)
2016. nov. 6.  Kocsis Zoltán halálának napján.

(A fotó a szerző műve.)

 

Fehér katonadalok

Kéklő hangokat küldött a tenger.
Mutatta mosolyát rózsaszín halaknak
S ott, a sziklacsúcs mögött, egy
sirály szemébe rejtve mohó dalom,
minden, mi örök, minden, mi végtelen.

Baglyok repültek odvas szárnyakon.
Fázott a szív, a bőrömön deres szikrák
vacogtak. Mindenütt maradtak késnyomok,
s a tőrökön hallgatott az alvadt vérdarab.
Még élt, még sírt benne a szenvedély.
Egy leölt test volt az ég,
s alatta heréltek hangján dalolt a szél.


Kértem, halkabban azt a szaxofont,
szerelmem szavát szeretném hallani.
S míg arcunk közt vergődve pirosló fogollyá
lett a szó, éledt a tánc, s az ajtón át pincér árny
osont. Bent vasra verten jajgatott.
Nem mert a táncosok ellen vallani.


Sirályszínű kövekként hullt a hó,
s a Szinva nyelvű kis folyó partján
dudorásztak a sziklák. A Hold mögül,
vagy még távolabbról,
röpültek átkaink gágogó csapatban.


E föld, mind az én országom.
Homoktengerben fahajó roncsa.
Előtte hatalmas, szárnyas kígyó lebeg,
szájában viaszos vásznon áttetsző arcom,
nagy, tányéros, égre néző sárga virág.
Holtak adósságát hajtják be rajtam.