Sztojcsev Szvetoszláv összes bejegyzése

1959-ben születettem Gabrovóban, Bulgáriában. Magyar–finnugor szakon végeztem a szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 1985-ben, azután 1990-ig több szófiai újság munkatársa voltam. 1990-ben költöztem Magyarországra. Békéscsabán élek, 1991-től 2006-ig a Csabai Mérleg című városi lap felelős szerkesztőjeként dolgoztam. Magyarul és bolgárul írok szabadverseket, rövid- és versprózát, írásaim a Tiszatáj, Polisz, Napút, Képírás, Bárka, Barátság és Haemus című folyóiratokban jelentek/jelennek meg. Eddigi köteteim: Gondolkodó lét (1994, Tevan Kiadó), Kandallótűz (1996, Szrebaren Lav), Hajnali ösvények (1999, Tevan Kiadó), Credo (2005, Napkút Kiadó), Vaku (2014, Napkút Kiadó).

Tolltartó; Táj

 

Tolltartó

törött hegyű ceruzacsonkok
beszáradt töltőtoll
megrepedt kupakkal
favonalzó
elmosódott centikkel
tintafoltos papírcetlin
néhány szám
gyűrött rajzon
gyerekarc
foszlásig kiradírozott szemekkel

 

Táj

szürke, kihalt táj
elvirágzott lótusz
a mozdulatlan vízen
a mocsár
a félhomály
a közöny
…………..állandóságában
élettelen gyökerekkel
felszínre tör
a reménytelenség

 

(Illusztráció: Edwin M Escobar: The Closed Window)

Intenzív fény; Rózsa; Séta

Intenzív fény

eláll a szél
kisimul
a fodrozódó vízfelszín
a mozdulatlan tavon
felbomlik
az őszi fény varázslata
megfejthetetlen
betűk jelek képek formák
szállnak
hullámzó alakzatban
a nemlét minden irányába

Rózsa

fehér rózsa
nyílik
a hóban
siet
tudja
nem lesz többé
nyár

Séta

elfogadtam
a vasárnapi séta gondolatát
és követtelek a télben
és elindultunk
a befagyott folyó jegén
és elsétáltunk
a következő hídig
aztán
egészen a tengerig
egészen a forrásig
egészen a tavaszig
biztos léptekkel a vízen

(Illusztráció: Mary Edna Fraser, Gulf Oil Spill, 2010)

Szvetoszláv Sztojcsev: !

!
(lehetetlenségek)

(jel) Elvesztem, eltűnt a Szem, amit az égre rajzoltál.
(rajz) A gyermekrajz feléled. A nap elmosolyodik, háromujjú kezével leveszi a piros szemüveget, és hunyorítva elbújik egy fekete felhő mögé. Mosolygós cseppek kopognak a háztetőre, sárga virágok nőnek a kertben. Kitisztul az ég, a nap lebukik a közeli tóba, aztán helyreáll a rend.
(csak éjjel) Sáros könnyeket hullajt a felhőszem, fekete minden virág.

 

 

 

(Kép)