Maszk

az éjszaka nyugalma
véges
a távolban
egymásba csapódik
két csillag
befagyott emberárny
az égen
halotti maszk
üresség árad a szeméből

Utójáték

három szobor
kiszáradt folyó partján
a holdfényben
árnyékaik
helyet cserélnek
a másik parton
nem mozdul a létezés

(Illusztráció: Léon de Smet: De bosvijver)

nem kellenek szavak
csak
képek talányok

nem kellenek mesék
csak
történet nélküli arcok

nem kellenek városok
csak
jégbe zárt romok

nem kellenek színek
csak
kavargó fehérség

északon
sáros eső esik
a felhőtlen égből

(Illusztráció: Dave Foret: Frozen City)

Tolltartó

törött hegyű ceruzacsonkok
beszáradt töltőtoll
megrepedt kupakkal
favonalzó
elmosódott centikkel
tintafoltos papírcetlin
néhány szám
gyűrött rajzon
gyerekarc
foszlásig kiradírozott szemekkel

Táj

szürke, kihalt táj
elvirágzott lótusz
a mozdulatlan vízen
a mocsár
a félhomály
a közöny
…………..állandóságában
élettelen gyökerekkel
felszínre tör
a reménytelenség

(Illusztráció: Edwin M Escobar: The Closed Window)

Intenzív fény

eláll a szél
kisimul
a fodrozódó vízfelszín
a mozdulatlan tavon
felbomlik
az őszi fény varázslata
megfejthetetlen
betűk jelek képek formák
szállnak
hullámzó alakzatban
a nemlét minden irányába

Rózsa

fehér rózsa
nyílik
a hóban
siet
tudja
nem lesz többé
nyár

Séta

elfogadtam
a vasárnapi séta gondolatát
és követtelek a télben
és elindultunk
a befagyott folyó jegén
és elsétáltunk
a következő hídig
aztán
egészen a tengerig
egészen a forrásig
egészen a tavaszig
biztos léptekkel a vízen

(Illusztráció: Mary Edna Fraser, Gulf Oil Spill, 2010)

!
(lehetetlenségek)

(jel) Elvesztem, eltűnt a Szem, amit az égre rajzoltál.
(rajz) A gyermekrajz feléled. A nap elmosolyodik, háromujjú kezével leveszi a piros szemüveget, és hunyorítva elbújik egy fekete felhő mögé. Mosolygós cseppek kopognak a háztetőre, sárga virágok nőnek a kertben. Kitisztul az ég, a nap lebukik a közeli tóba, aztán helyreáll a rend.
(csak éjjel) Sáros könnyeket hullajt a felhőszem, fekete minden virág.

(Kép)