A bűnök meséje. A ármánkodás. A kakukkfű
(phytoanekdota)
Hogy a Kukucskaelftárs hogy kerűt maradra, nem tutta a níp. De még assë, hogy hun születëtt. Csak asz tutta, hogy hun a hele, mer a Kukucskaelftárs a ēső helënn át a maradi elftársok rengyibe. Vót, aki aszonta, hogy a fronton gyütt be a ruszkikkā, hogy fődszabadíccsa a nípet. Még assë lëhetëtt tunnyi, hogy szlovák vót-ë, vagy magyar. Vót aki aszonta, hogy a háború előtt még csévē írta a nevit, nem mëkcsënnyē. Vót aki aszongya partizán vót, vót aki mëg hogy betelepűtt morva, más mëg hogy magyarbú, vagy csak a szomszíd falubú gyütt rëszlovák. Magyarú mindënesetre az istenér meg nem szóllāt vóna, de a níp szavát, asz bëzzëg értëtte. No ölíg az hozzá, hogy ëccër csak itt termëtt, mind a kakukkfijóka, maradon. Hát föl is szabadította a nípet azzā a sok ármánkodásávó. Hajtotta ikët a jéerdébe, agitáto, hogy beájjonak maguktú, de azér csak kínszëríttenyi köllött, hogy aláírja a levelet, hogy belípëtt. Hát legjobban a kálomistagazdák ellen ármánkodott, ha nem mënt szíp szóvā, mer szerette a szíp szót a Kukucskaelftárs, mind a kígyó szereti a madárdalt. Oszt sorrakerűtek a kisgazdák, hogy bevigyík ikët a közösbe. Mëntek a beszógátotások, mënt a Kukucskaelftárs a levéllē, hogy csak aláírják. Kivárto, ahogy a kígyó várjo ki, hogy a szájjábo sétájjon a szákmány. Ez a Kukucskaelftárs is úgy figyēte a nípet vasárnop a kocsmábú, hogy ki mëgy a templomba. Ő távolíttatta ē a Imreatyát is maradrú, istennyúgosztājja. De hoztak helëtte másikot, az alig tudott a maradiak nyelvin. Ippen úgy vót a orvos is! Mer akkor lëtt orvos a faluba. De azér a níp mégis szívessebben mënt Öregapádho, mer nem vót bizalma a orvosba, ē së tutta mondanyi nëki, mi baja, csak mutogatott, itt fáj, ott fáj. De oda së nëki, accsak a receptët írta. Jobban hittek Öregapád tudományábo. Hit nékű nincs gyógyullás, monta. Nem is csuda, hogy a Kukucska elftárs së gyógyút, hisz olyan hitetleny vót. Mer azt tunnyi lëhetëtt, hogy valami betegsíge van, ami még a háborúbú maratt nëki, mer effolytábo köhécsőt. De azér csak szíta a bagót! Minní jobban mënt nëki a ármánkodás, anná jobban köhécsőt, füstőt, mind a Duszló kímínye. Nagy havërja vót a orvosnak, sokszor ēmënt fürdőbe, hogy kezētesse magát, Marijanszkélázniba, Pőstyínbe, Dugyincére. Áldotta is a níp a Kukucskaelftárs nyavalájját, mer ahogy ēmënt, megszáto a nyugalom a falut, főlílegëzhettek. De nem nagy idejig tartott ám a bíkessíg. Hát Öregapád má bele akart betegënnyi a rencërbe, Öreganyád tartotta benne a lelket. Maraggy szívós, öreg, kibírunk mindënt, në hadd magad megtörnyi. De csak keserűsíg vót a ílet, a munka, mer hijábo termëtt, ēvittík a közösbe úgy, hogy sose látto többet sënki. Do szpolocsného, monta a Kukucskaelftárs. Hát vígű má még a vetőmagnak valót is ēvittík! Há minek dógozik a embër, a fenéjjit ennek a kontinges világnok! De hát izé, tartotta magát, hállo Öreganyádnok. Ammëg kakukkfűvē tömte meg Öregapád párnájját, hogy könnyű álmo lëgyen a nehéz íletbe, mer igën emísztëtte magát. Csak úgy szagzott a szoba a kakukkfűtű! De nemcsak a pallássöprísëk mëntek ám! Beállított ëccër a Kukucskaelftárs maga a Öregapádékho. Nagy vót a ijedelëm! Hogy mi járotba van. Hogy ő azt hallotta, beszíllik a faluba, hogy aszongya, Öregapád mindën bajra tud gyóccërt. Jaj, Kukucskaelftárs, aszongya nëki, mindënre csak a jóisten tudhassa, në higgye, amit a níp beszíll. Aszongya nëki Öregapád, én ahun tudok, ott segíttëk, mit tagatta vóna. Hát aszitte, magát akarja a Kukucskaelftárs gyógyíttatnyi. Akkor megkérdëzte tűle, tuggya-ë, hogy mi a gyóccër a izé, a rencër betegsígire. De Öregapád nem értëtte, megkérdëzte, mi a rencër betegsíge. Hát a tulajdon! A birtoklás, vágto rá az. Mer ha mindën közös lëssz, khm, főszabadúll a níp. Köhécsőte. Úgyhogy maga a níp betegsíge, míg be nem áll, míg elftárs nem lëssz, khm! Monta. S nëkifogott, hogy agitájjo itët, ájjon be a jéerdébe önkínt. De Öregapád hárította. No addig mízesmázoskodott a Kukucskaelftárs, míg meg nem ölígőte. Pedig maga, khm, kéccërëssen is a níp ellensíge! Hogyhogy? Elősször is azé, khm, mer nem áll be a közösbe, khm, másoccor mëg azé, khm, mer mírgezi a nípet, khm! Hát micsoda gyóccërt ad maga nëkik, mírëg az, kiabáto, ez mind izé, khm, kuruzslás, kiabáto, de má fújtotta a köhögís. Āra van a orvos a faluba, az a tudomány, mer eccsak babonaság. Nem babonaság ez, megszóllāll ēre Öregapád, mer a babonaság hitetlensíg. Emmëg hit, mer a füvek ereje isten këgyelmibű van. Hát tudom én, khm, hogy milyen templomos embër maga, de tuggya meg, hogy a templom is csak babonaság. Mer nincs isten a fődönn, csak a nattudományos komunizmus, khm. Esküggyön meg ezér, hogy abbahaggya ezt a tëvíkënsígët, írja alá, khm, hogy belíp a jéerdébe, mert ha nem, meglakóll a níp ellensíge, khm. No, összeszëtte Öregapád a bátorságát, nem esküszök én elftársuram hamissann, mer az bűn lënne. Má pedig máshogy nem esküdhetëk, csak hamissann. Mer én megfogattam, hogy mindën rászorullónak segíttek, ha tudok. Mer szeresd a felebarátod, mind ömmagad. Ezën a parancsulaton nyugszik a világ rencëre mindën időkbe, mer ezt Krisztusurunk rendőte ē, ő a legnagyobb szent a elftársok rengyibe! No ha nem esküszik, aszongya, úgy kő magánok, megtuggya majd, khm, hun lakik a isten këgyelme, khm. Azzā behívatta a csendőrököt, azok kint vártok a kapu előtt a fekete autóba. No mutassátok meg nëki, mit érdemőll a níp ellensíge! Több së köllött azoknak, ēkeztík apríttanyi Öregapádot, a Kukucskaelftárs kimënt a portárú, mire ēszíta a cigarëttát a kapu előtt, mëhettek is. Jól elagyabugyáták Öregapádot, nem győzött sopánkonnyi. No, nem nagy csuda ez, nincs új a nap alatt, hijábo változnak a rencërëk, mind a idő. Öregapád Öregapját is elagyabugyáták a csendőrök, még a rígi világbo, mer a orvosok összeesküttek ellene. Mer hozzá járt a níp a egísz vidíkrű! Maraggy szívós, kibírunk mindënt! Hát így ítek. No de nemsokáro gyütt mëgin a Kukucskaelftárs. Aszmonta szemílyëssen keresi fő Öregapádot, mer nincs rendbe a kontingëns. Behívatták kéccër a kössígházáro, de nem mënt. Harmaccor a Öreganyádot kűtte. Hun a urad, asszony? Uramnak nincs ideje. Kint szánt a Középdűllőbe. Így osztán maga gyütt ē. Ciccëgëtt, hogy nincs ez így rendbe, nyájjoskodott, szíta a fogát, tëtte a szípet. Mer hijánzott a két mázso búza, nem vót meg a tojás, hús plánë. Hát akkorra má Öregapádéknak álottyuk së maratt. A csendőrök átforgatták a egísz házot, portát, mindënt szítbordëlótak, hogy hova rejtëtte ē, még a ganajrakást is szíthánták, hogy háha az alá. Öreganyád nem győzött sopánkonnyi, de üres vót mindën, így osztán nem is talátok sëmmit. Má csak a két ló vót, a Fukszi mëg a Csillag. Igën szerette Öregapád a lovajit. Akkor a Kukucskaelftárs mëgin nëkifogott agitányi, hogy ájjon be a jéerdébe. De Öregapád szívós vót. Asziszi, hogy nem tudom, khm, hogy még mindíg jár magáho a níp? Hijábo titkolódznak. Hisz má ëccër megjárto, khm, amiér a níp ellensígge, në haggya, hogy ēveszíccsem a türelmem. De hogy lásso, kivē van dóga, mer nem szeressük ám mink a pártbo a, khm, erőszakot, elengeggyük a tartozásoit, khm, szëmët hunyunk hogy nem tért meg még a rencërbe, hogy, khm, mírgezi a nípet, de cserébe a maga segíccsígit kírem. Hisz maga, khm, nem mond nemët a rászorullóknak. Hát be kő bizon valljam, aszongya nëki, a maga segíccsígire szorúll a párt. Hát mi lënne más a níp a közösbe, khm, mind rászorulló! Bizony, mongya nëki, milyen jól gyünne az a két lova a jéerdébe, fuvaroznyi. De tarcsa csak meg őköt, khm, segíccse a nípet a maga móggyán. Mindënki a maga móggyán, nyájjoskodott a Kukucskaelftárs. A rencër csak annyit kír magátú, khm, sőt könyörög, khm, hogy mindënkirű, aki magáho mëgy ēmesézze nëkünk szípen sorjábo, khm, hogy mi a baja. Maga ismeri a níp baját, jobban mind a khm, orvos, hát orvosójja ikët maga a rencër írjávó. Kacsintott Öregapádro Kukucskaelftárs. Mesézze ē nëkëm, hogy kivē mi újság, hunné gyünnek a bajok, hogy, khm, megorvosóhassuk. De Öregapád nem atta magát. Hát ilyen hitetlensígbe meg nem térëk, hogy én lëgyek a Szemmarksz apastala, gondúta. Én a bajokot ē nem mesézem, aszongya nëki, csak a gyógyírt! Mer bizony én ki nem adom azt, aki mënedíkët keres. No hát akkor mëgin lëtt dóga a csendőröknek. Ott várokoztak a kapu előtt a fekete autóba. De lëtt dóga Öreganyádnok is, csak úgy típte a madárfüvet a kert vígibe, hogy dunsztkötíst csinájjon Öregapád összetört csontyaira. A Fukszit mëg a Csillagot mëg bevittík a jéerdébe. Osztán mindën mënt tovább ugyanúgy. Lassan főgyógyút Öregapád, folytatódtak a pallássöprísëk. Gyüttek a nípek is, ha baj vót, de mos má nagy titokba, északa, vagy a kertëk alatt a határ felű. Hát Öregapádnok má nem maratt sëmmije, csak a mezteleny főggye, igën sajnáto a lovakot, nem tudott má szántonyi, vetnyi së. Má igën oda vót. Öreganyád má nem tudott gyóccërt a keservire. Csak a kakukkfüvet. Má maga is azt kezte hinnyi, legjobb lëssz beányi a jéerdébe, ha a ördög ëgyházo is. Hijábo szívós a csërfa, ha a ëggyik vihar nem is, a követkëző ledönti, monta Öregapádnok. Bëzzëg a nádszál meghajlik a szélbe, az túlíll mindën vihart. Hajújjunk meg, öreg, nem lëssz ennek jó víge, aszongya. De Öregapád nem engedëtt. Hát ëccërcsak, uramteremtőm, újbú beállított Öregapádékho a fekete autó a Kukucskaelftárssó. De ammá nem ajánlott sëmmit, csak mutatta a rubrikát a Öregapád kontingënsin a tartozássó. Mutatta a levelet, itt írja alá, hogy belíp a jéerdébe. Öregapád nem atta. Pedig má máso nem vót, mind a büszkesíge. Tuggyuk ám, amit tudunk, khm. Tuggya a orvos is. Én bizony, aszongya nëki Öregapád, nem mondom, hogy nem, annak, aki kír. Mer Krisztusurunk monta. Kopogtassatok, és megnyittatik nëktëk. Hát nëkëm bëzzëg a nemët mongya, khm, aszongya, pedig kírtem én magát szíp szóvā. De lëgyën. Meglásso, mit érdëmőll a níp ellensíge. Akkor kiszátok a csendőrök, de nem vertík itet, pedig má kísz vót rá, zsákot húztak a fejire, megkötöztík, betuszkóták a fekete autóba, s útnak erettek. Mëntek, mëntek, órákon kërësztű. Öreganyád nagy kínba vót, rít, hogy nem lásso a urát viszont, há mi lëssz így a csöpsígëkkē! Vígű megszóllāt a Kukucskaelftárs, aszonta nëki, viszik itet Tërëzinbe! A tulajdonát konfiskájják, mer a tulajdon a rencër betegsíge, a csalággyát mëg dëportájják Szibérijábo! Hát ott olyan hideg van, növínyëk së nyőnek, bizonnyā ēpusztúll a embër, khm, mondta nëki a Kukucskaelftárs, ott csak a jég virágzik! De tuggya, nem szeressük mink a erőszakot a pártbo, khm. Szót hátro nëki a anyósüllísrű. Így osztán utoljáro megkérdëm, aláírja-ë, hogy belíp a jéerdébe? Aláírom, vágto rá Öregapád, mer a csöpsígëkre gondút. Akkor odanyomták a keze alá a papirost, alá is írta. Osztán levëttík a fejirű a zsákot. Hát Öregapád csak akkor látto, dehogy mëntek azok valahova is, itt furikáztok maradon körbe-körbe, ki së mëntek a falubú! No látto ezt a Kukucskaelftárs, ēkezdëtt nevetnyi, úgy nevetëtt, hogy majd megfút a köhögístű. Oszt Öregapádot hazavittík, kidobták a ház előtt. Másnap mëhetëtt a közösbe dógoznyi. De ārú azér gondoskodott a Kukucskaelftárs, hogy a legalacsonyabb munkát vígezze. Így osztán pucúta a szart a disznók alú naphosszat. Fillérekér. Így osztán Öregapáddó a utósó embër is beát a jéerdébe. Ritkán gyüttek, hogy ír kőne a bajra. Hogy azér-ë, mer meg vót fílemlítve a níp, vagy nem akartak ártonyi Öregapdánok, vagy nem vót má böcsülettye, kituggya. Ētēt ëgy esztendő, ētēt kettő, nyőtek a csöppsígëk, ípűt a rencër, gyöngűt a Kukucskaelftárs, tētek a napok ëgymás utánn. De Öregapád hitit csak nem tutták megtörnyi. Hajlíkony vót az, mind a nádszál! Ha valakinek baja vót, Öregapád segíccsígit kírte, megtaláták a móggyát. Hun ëggy gumicsizma szárbo süllesztëtt üvegcsébe, abba lakott a lílek ereje, hun mëg a szeneskanna aljábo, abba zacskóba tëtte a füvekët. Olyan titok vót ez, hogy ērű mindënki tudott, de sënki së látto, sënki së hallotta. Szent ármánkodás vót ez! De csak ē köllött hogy gyűjjön a ideje, hogy vígső soron a Kukucskaelftárs újbú beállíccson. Éfélt kiátott má a bakter, amikor megát a fekete autó a ház előtt. Uramirgalmazz! Csapta össze kezit Öreganyád, és má bújtatta is a csöpsígëkët a sopábo a tüzifa mögé. De bizony nem úgy gyütt a Kukucskaelftárs, mind előtte, büszkénn, mind a ēső legíny. Hanem az nem is gyütt, de szinte hozák, úgy támogatták a csendőrjei. Öregapád ē vót hāva. No illatozzatok, égi magasok, gondúta magábo. Meg së köllött szóllānyiuk, tutta má mi baj. Kiderűt osztánn, hogy nem segítnek má a fürdők, nem segítt a üdüllís, vëlnëssz, de még a orvossā, a nagy haverjávó is összeveszëtt, mer nem használl a gyóccër. Odalëtt a nattudományos komunizmusnak! De szóllani së tudott, úgy rázto a köhögís. Csak két szót tudott kiugatnyi, de azt tiszta magyarsággó! Személyesen jöttem füveselftárs, magára szorulok. Hát Öregapád kísírtëtte a Ördög, hogy most az ëccër vígre nemët mongyon, de látto, hogy a Kukucskaelftárs is csak embërhúsbú van gyártvo. Tuggya maga Kukucskaelftárs, hogy én nem mondok nemët a rászorullónak. De ëgy kírísëm nëkëm is lënne. Mer én is a rencërre szorúllok. No ölíg az hozzá, hogy Öregapád megparancsúta a csendőröknek, hogy ami bagót a Kukucskaelftársná talánok, azt mind kutassák fő, ígessíg ē. Így osztán borogatta, bepakóta Öregapád a Kukucskaelftársot, főzte a kakukkfűszirupot. Mer annak erejinek hállo fölípűt vígű a Kukucskaelftárs, mind a rencër. Öregapád meg fuvaros lëtt a jéerdébe, a Fukszi mëg a Csillag csak úgy szalatt örömibe, hogy visszagyütt a rígi kocsisuk. Így gurútak tovább a évek. Nem köllöttek má a füvek sënkinek, vót orvos. De bizony ārú sënki nem tudott, hogy Öregapád gyógyította ki a Kukucskaelftársot. Nem tuggya máig së! Mer az biztos, hogy ha az nem tutta vóna, hogy Öregapád nem aggya ki, kinek mi baja, ē nem mëgy hozzá, inkább beledöglik! Olyan titok ez, hogy sënki së tudott rúla, a legszentebb ármánkodás! Ez a kakukkfű titka. A hit virágjo. De ē në mond sënkinek, te gyerëk, mer becsuknak, hogy szidod a rencërt!
