K & V

Korán kelve kávét kíván,
Vademberré válva,
Készítteti, kifizeti,
Valóra vált vágya.

Köszönetét kifejezi,
Védve van vadságtól,
Kotyogósát kortyolgatva
Vidám világából.

Ilyen ez a Keresztes

Keresztesre bejöttél,
A pincébe lementél,
Feljönni már nehezebb,
Segít majd a kedvesed.

Mennyit ittál, meglátja,
Belerak talicskába,
Hazatol, kijózanodsz,
Másnaposságtól ragyogsz.

Mindent megígérsz neki,
De ő ezt be nem veszi,
Pince az első utad,
Nem lesz tiszta a tudat.

Lementél a pincébe,
Meghívtak egy iccére,
De a bor nagyon testes,

(Illusztráció: Tóth Gábor/G.TOT)

Álltunk

álltunk egymás mellett
te rám vártál, én rád
nem vettük észre
hogy ez a legjobb és
legrosszabb állapot egyszerre
mert így nem lehet elindulni
és megérkezni se

Amikor a Margit hídon

amikor a Margit hídon
találkozik két négyeshatos
egyszerre négyszeresen tükröződik a Duna

előttem a hátam mögötti
mögöttem az előttem
egy töredéknyi anyagtalan lebegés

látom magamat mindkét villamosban
az egyik kép elsuhan
a másik marad

attól félek, egyszer
eltűnök majd a suhanóval,
abba az igazi világba,

ami ott van a négy ablak közt csillogó vízben
amikor a Margit hídon
két négyeshatos találkozik

Tavaszi hideg

nőnek a fák
kaparásznak a falamon
téged beengedlek
összekötöd a karomon
az anyajegyeimet
téglalap vagy homokóra?
a kisgöncölt még nem látod
nehogy leperegjenek a szemeink
vissza vissza vissza

(Illusztráció: Ruslana Golub: Tree of life and love)

Légy itt
(szerzet)

Vezetékes öröm hiánytalanul
Lent réteges szenvedély hovatovább
Ujjvárta szép kormos remény tanul
Ha lehetnék te félszeg tétován

Mindig-indulásban kerek homály
Rianó résen készenlét rend és
Elhanyatló cél hány kereszt hol már
Mintha te viszont és rád ébredés

Völgyell

A tétova lépés sután szegül
pirongó tájak mind egyedül
omló éjjelek széjjelhamuhodván
vonkodott szavak őszülő holdnál
dideregnek

Didereg a parázs harmatlik ég
lobban-e fölfelé szíkraszín még
pilletébolygás marad-e az út
ormokon völgyellő kedv-e a kút
öle mélyén

Kajla szellők

Bimbózik bambán a fény.
Akarnok morzsái öklelnek.
Lövell már – agyonperzselnek.
Adakozz, forrás, tűzkút – perselynek
aranyszövetét mállaszd szét!

Kajla szellők illata hitegeti váram.

(Illusztráció: Leonard Aitken: Pond)