Álltunk; Amikor a Margit hídon; Tavaszi hideg

 

Álltunk

álltunk egymás mellett
te rám vártál, én rád
nem vettük észre
hogy ez a legjobb és
legrosszabb állapot egyszerre
mert így nem lehet elindulni
és megérkezni se

 

Amikor a Margit hídon

amikor a Margit hídon
találkozik két négyeshatos
egyszerre négyszeresen tükröződik a Duna

előttem a hátam mögötti
mögöttem az előttem
egy töredéknyi anyagtalan lebegés

látom magamat mindkét villamosban
az egyik kép elsuhan
a másik marad

attól félek, egyszer
eltűnök majd a suhanóval,
abba az igazi világba,

ami ott van a négy ablak közt csillogó vízben
amikor a Margit hídon
két négyeshatos találkozik

 

Tavaszi hideg

nőnek a fák
kaparásznak a falamon
téged beengedlek
összekötöd a karomon
az anyajegyeimet
téglalap vagy homokóra?
a kisgöncölt még nem látod
nehogy leperegjenek a szemeink
vissza vissza vissza

 

(Illusztráció: Ruslana Golub: Tree of life and love)

Vélemény, hozzászólás?