-Ki jön be helyettesíteni?
-Nem tudom, csak ne az Angi néni! Istenem, csak ne ő, akkor tuti matekozunk. Egy hajcsár ez az Angi néni.
Az osztály ajtaja hirtelen becsapódik, nem a szél viszi be, hanem Miklós bácsi, aki teátrálisan belép, az ajtóban jelentőségteljesen megáll, majd nagy levegőt vesz, mintha épp a kulisszák mögül készülne előpenderülni a tanári színpadra, s egy könnyed bariton szólóra rázendíteni. Döngő léptekkel a tanári asztalhoz lép, hogy minden kisdiák lássa: a főszereplő megérkezett és csendet kér. Porban bővebben…
Címke: irodalom
Stephen Chbosky: Egyszer sárga papírra zöld betűkkel
Vers Stephen Chbosky Egy különc srác feljegyzései c. könyvéből
Egyszer sárga papírra zöld betűkkel
egy verset írt a fiú
És a címe az volt „Csonti”, mert ez volt a kutyája neve
És erről szólt az egész
És a tanára ötöst adott neki
és egy pirospontot
És az anyja kitette a hűtőre
és felolvasta a nagynéniknek
Ez volt az év, amikor Tracy atya
elvitte a gyerekeket állatkertbe
És hagyta, hogy énekeljenek a buszon
És megszületett a kishúga
icipici lábujjakkal és haj nélkül
És az anyja meg az apja sokat csókolóztak
És a lány a sarki házból egy
Valentin-napi kártyát küldött X-ekkel
és meg kellett kérdeznie az apját, hogy az X-ek mit jelentenek
És az apja mindig betakargatta este
És mindig ott volt, hogy megtegye
Egyszer fehér papírra kék betűkkel
egy verset írt a fiú
És a címe az volt „Ősz”
mert ez volt az évszak neve
És erről szólt az egész
És a tanára ötöst adott neki
és megkérte, hogy fogalmazzon érthetőbben
És az anyja sosem tette ki a hűtőre
mert frissen volt festve
És a gyerekek azt mondták neki,
hogy Tracy atya szivarozott
és csikkeket hagyott az imapadokon
És néha utánuk égett nyomok maradtak
Ez volt az év, amikor a húga szemüveget kapott
vastag lencsékkel és fekete kerettel
És a lány a sarki házból kinevette,
amikor megkérte, hogy menjenek el a Mikuláshoz
És a gyerekek elmondták, miért
csókolózott sokat az anyja meg az apja
És az apja sosem takargatta be este
És az apja mérges lett,
amikor sírva kérte, hogy tegye meg
Egyszer füzetéből kitépett papírra
egy verset írt a fiú
És a címe az volt „Ártatlanság: Egy kérdés”
mert ez volt a kérdés a csajával kapcsolatban
És erről szólt az egész
És a tanára ötöst adott neki
és furán szemügyre vette
És az anyja sosem tette ki a hűtőre
mert sosem mutatta meg neki
Ez volt az év, amikor Tracy atya meghalt
És elfelejtette, hogy is volt
a Hiszekegy vége
És rajtakapta a húgát
smárolni a hátsó verandán
És az anyja meg az apja sosem csókolóztak
sőt nem is beszéltek
És a lány a sarki házból
túl sok sminket viselt
Amitől köhögnie kellett, mikor megcsókolta,
de azért megcsókolta,
mert ezt kellett tennie
És hajnali háromkor betakarta magát,
az apja hangosan horkolt
Ezért barna papírzacskó hátuljára
megpróbálkozott még egy verssel
És a címe az volt „Rohadtul Semmi”
Mert tényleg erről szólt az egész
És ötöst adott magának
és egy-egy vágást mindkét átkozott csuklóján
És kitette a fürdőszoba ajtajára,
mert ezúttal nem gondolta,
hogy elérne a konyháig.
Fábián Lilla fordítása
Illusztráció: Paul Klee
K & V; Ilyen ez a Keresztes
K & V
Korán kelve kávét kíván,
Vademberré válva,
Készítteti, kifizeti,
Valóra vált vágya.
Köszönetét kifejezi,
Védve van vadságtól,
Kotyogósát kortyolgatva
Vidám világából.
Ilyen ez a Keresztes
Keresztesre bejöttél,
A pincébe lementél,
Feljönni már nehezebb,
Segít majd a kedvesed.
Mennyit ittál, meglátja,
Belerak talicskába,
Hazatol, kijózanodsz,
Másnaposságtól ragyogsz.
Mindent megígérsz neki,
De ő ezt be nem veszi,
Pince az első utad,
Nem lesz tiszta a tudat.
Lementél a pincébe,
Meghívtak egy iccére,
De a bor nagyon testes,
(Illusztráció: Tóth Gábor/G.TOT)
Seán Hewitt: Falevelek
Az erdőnek a földből sarjadó
fájdalom alakjai. Mert súlyuk alatt
recsegnek-ropognak.
Minden egyes fának az oltárideje.
A tölgynek olyan, aminek minden
görcse megőrzi a lecsendesedett víztányért.
Miként az ezüst vízfelszín tartja
szemmel a mennyboltot.
Olyan, akár a mennybolt tengelye,
akár a szunnyadó szélcsavar,
miközben a hold nyughatatlan figyel.
Minden lehulló levél kelepcébe zárja a fényt.
Még az élet delejekor is érdemes élni,
csak, hogy kezünkben tartsuk.
Nagypál István fordítása
Álltunk; Amikor a Margit hídon; Tavaszi hideg
Álltunk
álltunk egymás mellett
te rám vártál, én rád
nem vettük észre
hogy ez a legjobb és
legrosszabb állapot egyszerre
mert így nem lehet elindulni
és megérkezni se
Amikor a Margit hídon
amikor a Margit hídon
találkozik két négyeshatos
egyszerre négyszeresen tükröződik a Duna
előttem a hátam mögötti
mögöttem az előttem
egy töredéknyi anyagtalan lebegés
látom magamat mindkét villamosban
az egyik kép elsuhan
a másik marad
attól félek, egyszer
eltűnök majd a suhanóval,
abba az igazi világba,
ami ott van a négy ablak közt csillogó vízben
amikor a Margit hídon
két négyeshatos találkozik
Tavaszi hideg
nőnek a fák
kaparásznak a falamon
téged beengedlek
összekötöd a karomon
az anyajegyeimet
téglalap vagy homokóra?
a kisgöncölt még nem látod
nehogy leperegjenek a szemeink
vissza vissza vissza
(Illusztráció: Ruslana Golub: Tree of life and love)
Légy itt; Völgyell; Kajla szellők
Légy itt
(szerzet)
Vezetékes öröm hiánytalanul
Lent réteges szenvedély hovatovább
Ujjvárta szép kormos remény tanul
Ha lehetnék te félszeg tétován
Mindig-indulásban kerek homály
Rianó résen készenlét rend és
Elhanyatló cél hány kereszt hol már
Mintha te viszont és rád ébredés
Völgyell
A tétova lépés sután szegül
pirongó tájak mind egyedül
omló éjjelek széjjelhamuhodván
vonkodott szavak őszülő holdnál
dideregnek
Didereg a parázs harmatlik ég
lobban-e fölfelé szíkraszín még
pilletébolygás marad-e az út
ormokon völgyellő kedv-e a kút
öle mélyén
Kajla szellők
Bimbózik bambán a fény.
Akarnok morzsái öklelnek.
Lövell már – agyonperzselnek.
Adakozz, forrás, tűzkút – perselynek
aranyszövetét mállaszd szét!
Kajla szellők illata hitegeti váram.
(Illusztráció: Leonard Aitken: Pond)