Golgota
Korán van még.
Megcsap a hűvös szél.
S a Duna felől mégis
……..lágyan morajlik az élet.
Fohászt mondok.
Várom a pillanatot.
De mi van, ha mégsem,
……..újra megcsal a remény?
Meglátom arcod.
Lelkem pirulva lángol.
Megyünk a hegyre, hogy
……..lassan keresztre szegezz.
Ülünk a padon.
Együtt nézzük a távolt.
Hajadba kap a szél, s te
……..mérgesen fogod össze.
Beszélgetünk.
Útravalónak, reményül.
Önfeledt szívembe
……..vörösen ömlik a vér.
Eljött az óra.
Meggyónnék, de már tudtad.
Nem ítélsz el, irgalmasan
……..fel sem oldozol.
Sétálunk vissza.
Halkan ring a Duna.
Utánad kiáltanék, de
……..hangom elvész a ködbe
………………………………………….a csöndbe’
……………………………………………………örökre.
2023. 05. 01.
A megfoghatatlan
Szertefoszlott kezem között
……..a megfoghatatlan:
Álomként hullott millió
……..kicsi darabra.
Mint mikor díszes üvegváza
……..törik szilánkjaira,
Sok apró tükörben
……..nézheted magad.
Lehet, volt… lehet ,nem,
……..helyén csak űr maradt,
Félelmetes vákuum marja lelkem,
……..elfog az iszonyat.
Nem tudhatom, mit
……..szippant magába,
Csak reménykedni tudok, hogy
……..nem roppant halálba. –
Szertefoszlott kezem között
……..a megfoghatatlan.
De talán mégis, egyszer,
……..majd, újra!
Talán újra enyém lehet,
……..ha kell, más alakban,
S többé nem porlad el
……..a megfoghatatlan!
2020. 10. 30.
Vörösfekete hajnal
Örvénylő fájdalom omlik alá a Napba.
Arcomba csap a fekete hideg.
Uszály helyett már csak keserűség folyik a Dunán.
Vörös öltözetét az ég vércseppként hullajtja alá.
Magányosan áll a kőkereszt.
Mégis ezer pacsirta zengi: Irgalmazz, Uram!
2023. 03. 29.
(Illusztráció: Dina Belenko: Bottle full of spring)
