Ehelyett jövendőbelijével, Luciussal találkozott, aki először csónakázni vitte, aztán színházba, és hosszú erdei kirándulásra, majd végül magához is, hogy szerelmes ölelésben összebújhassanak, vigyázva, hogy a végső beteljesülés gyönyöreit a nászéjszaka idejére tartogassák. Mindketten ismét örök hűséget fogadtak egymásnak s buzgón tervezgették mennyegzőjük  mielőbbi ünnepélyét. Lucius ágyából azonnal a koposókészítőhöz sietett, akinek felebaráti szeretetből csak félig adta oda magát, aztán az alkesz prédikátor zavaros szentbeszédeit követte csillogó szemekkel a tengerparton aztán selymes kiskezével kiv… (jav.) simogatni kezdte annak férfiasságát, amitől a prédikátor beájult a habok közé, aztán találkozott még ez-amaz hordatagokkal, hogy még méltóbbnak tűnjön a közösség életelveinek beteljesítésére, különösen a mindjárt felidézésre kerülő IV/6-os szabály értelmében. Szinbád mindeközben gyönyörű képeket festett a csodálatos lányról, mialatt mohón olvasgatta a kiskáté szabálygyűjteményeit, amelynek távoli, ködös parancsolatai megmagyarázhatatlan izgalmakat ébresztettek a lelkében.

„Ha bódító nedűk járják át zsenge testedet, viselkedj kihívó és ordenáré módon, ez a hímben bekapcsolja a meglepődés reflexeit, s ha netán megszídnak érte, bizonyítsd hogy Neked is jogod van ugyanúgy viselkedni mint ők, ettől vélt fölényük elpárolog s félni kezdenek tőled, így lassanként méginkább szolgáiddá alázhatod őket!” (Kiskáté II/8)

Talán egyetlen pont volt, amelynek elfogadásában Szinbád ingadozni látszott, hiszen szerelme Hystéria felé már megpendítette benne a féltékenység húrjait, egy beteljesült találkozás után is hiányzott neki a lány, és buta ős-hím ösztönei eleinte még nem fogadhatták el a következő mondatokat:

„Aki két héten keresztül csak egyetlen férfivel bújik ágyba dorgálásban, három hét után megrovásban részesül. Egy hónapos, kizárólag egyetlen férfivel folytatott időtartam eltöltése után, hívünk köteles adót fizetni.” (Kiskáté IV/6)

Szinbád, miként az édes, bodros, buján  ártatlan feketefürtű leány, ugyanúgy tudta már, hogy a Hazugság egyenlő az Igazsággal, és maga is buzgón követte már ezt az életelvet, miközben arra gondolt, hogy mint a közösség csekély számú férfitagjainak egyike, ideális párt alkothatna Hysteriával, s kettejük hazugsága szerint, melyet Annunciáta anyának jelentenének, hogy a lány igenis sok férfivel áll kapcsolatban, noha csak vele folytat viszonyt, valahogy logikailag helyreállítaná ezt a Szinbád által nem annyira szimpatikus szabálypontot… Az ötletet következő találkozásuk alkalmával felvetette kedvesének is, aki ragyogott az örömtől és dicsérte a művész fantasztikus gondolatait, miközben meztelenül szőlőszemeket falatoztak az ágyon. „És mi legyen a bamba festővel, akinél laksz?” – kérdezte Szinbád. „Ó, hát ő egyáltalán nem számít! – nevetett a lány – eleve egy otromba és durva alak, csak azért tartom, hogy holmijaimat nehogy a te gyönyörű műtermecskédben kelljen raktároznunk…! Neki fel sem tűnik az hogy hány rucit hozok-viszek magammal, és különben is csak néha alszom nála, külön ágyon… Nehezen is viselem a savanyú szagú lakását, ha pár óráig ott vagyok, úgy érzem mintha börtönbe vetettek volna… ” Szinbád megértően hallgatta ezeket a szavakat, maga is furcsa  sötét lyuknak tartotta a bolond festő otthonát, nem is értette, hogyan készíthet még nála is sokkal jobb képeket az az ember… Amúgy valahol azért kedvelte ezt a nagy, morózus fickót, azonban valamelyest irígykedett is rá, mivelhogy korábbi, széparcú barátnő-jelöltje megmagyarázhatatlan módon, őhelyette inkább ezt a balga embert szerette volna kegyeiben részesíteni. A bamba festő azonban úgy képzelte hogy neki akkor már Hysteria a barátnője, és meg is mondta a lánynak őszintén, hogy a vehemens hölgy és közte, egy-két boros, futó csókot leszámítva nem volt és nem is lesz már semmi más. Hysteria ekkor a nyakába borult és könnyeivel küszködve biztosította örök imádatáról az ő jellemes, nagyszerű kafferbivalyocskáját, akihez egyetlen férfi sem érhet fel az egész világon, aki ha nem lenne, akármennyi pasi is tolonghatna körülötte, inkább a szent elvonulást választaná, mert nem érdekelné egyik sem, de mivel ő van, boldogságuknak már senki és semmi nem állhat az útjában…

A bolond festő bár alapjában véve bamba és balga volt, de azért hülye nem, és az ihellés nemes óráiban maga előtt látta Szinbád és Hysteria szerelmetes üzekedéseit, és elképzelte ahogy hazudozva igazmondanak, és valójában zsugori, paranoid zsarnoknak nevezik őt, aki nemcsak hogy helyet alig ad lakásában a lánynak hanem még bezárva is akarja tartani, ezért tehát Szinbád és a lány közösen, furmányos menekülési, találkozási útvonalakat terveztek hogy meg ne lássa őket együtt a bamba festő, aztán nevetgéltek is rajta miként Luciuson vagy a koporsókészítőn, meg úgy általában mindenkin, aki nem volt tagja a közösségnek… A balga festő ettől eleinte még morózus-kiábrándultabbá vált, aztán csak kerengett föl-le műtermében ahol szegény Hysteriának hónapok óta annyi kínt kellett átélnie, bár ezt a lány soha nem említette neki, hiszen megtévesztő szándékból, ottlétei nagy részében édesen sustorgott a fülébe, lovagolt a fark… (jav.) hullámzott rajta, tövig beny… (jav.) cirógatta mindenestül, és telehordta a lakását ezerféle holmijaival, hogy szerelmes kötelékük szent szövetségét így is kimutassa, habár a férfi nem tudhatta, hogy ezt kizárólag Szinbád érdekében teszi. A balga festőre eleinte rohamok törtek, felhorgadtak primitív ösztönei, és arra gondolt, hogy vásárol az ukránoktól egy gépfegyvert, odamegy és beléjük ereszt egy tetszetős sorozatot, aztán levizeli őket, szép nyugodtan elszív egy cigarettát tetemeik felett és a hamut rájuk pöcköli, de aztán arra gondolt hogy végül is mi a fenének. Hátradőlt, szerelmi csatározásoktól megzökkent rugójú foteljében és megpróbálta az egész ügy tragikomikus színezetét észrevenni inkább, festett egy-két gúnyos képecskét az ezüstös bundájú Szinbádról és a lányról, pl. ahogy a megláncolt párt Zeusz sasmadara egy lakótelepi erkélyről karmai közé ragadja, vagy ahogy egy kéz pokolgépet erősít a tengerparton várakozó nászutas pár kocsijára, és ilyesfélékben próbálta örömét lelni.