Hysteria elmondta, hogy Luciussal kicsit romlott a viszonya, mert nem bírja elviselni a divatdiktátor bűnös múltjának árnyait, pontosabban azokat a nőket, akik, úgy érzi, még mindig le akarják csapni őt a kezéről. Noha Lucius látszólag nem sok hajlandóságot mutat irányukba, mégis zavaró ez a helyzet, hiszen nemsokára házasság előtt állnak… Szinbád erre azt felelte, hogy ne bánkódjon annyira emiatt, hiszen ő maga is határozottan állíthatja, hogy a férfi mennyire megváltozott… – „Csakugyan”? – kérdezte a lány, és a hajósnak feltűnt Hysteria szájszögletében egy eddig nem tapasztalt, gúnyos mosoly. Hysteria továbbá elmondta neki azt is, hogy mostanában azzal a bamba festővel is olykor összetalálkozik, aki annak idején bemutatta őket egymásnak, és aki, úgy érzi, a kelleténél még mindig nagyobb szimpátiát érez iránta, s ez sem tetszik neki, hiszen az ő jövendőbelije most már végérvényesen Lucius marad, és azt szeretné, ha ezt a tényt a bamba és balga festő is tiszteletben tartaná. Szinbád ekkor ismét megnyugtatta a lányt, és költői kifejezésekkel, s a helyzethez illő ártatlan bókokat is belecsempészve mondandójába, hosszan ecsetelte Hysteria páratlanul finom jellemét és bölcs döntését miszerint a lehető legjobb partnert sikerült kiválasztania ahhoz, hogy egész további élete a boldogság tiszta fényében ragyoghasson majd, s biztosította afelől is, hogy a balga festő semmilyen zavaró körülményt nem jelenthet számára. A lány elmosolyodott és puha tenyerével egy hosszú, édes pillanatnak tűnő ideig megcirógatta Szinbád kemény karját. Ezután még sok érdekes dologról beszélgettek, és mint korábban annyiszor, ismét előkerült a hit kérdése, ami úgy tűnt, Hysteriát mindig erősen foglalkoztatta.

Az igazat megvallva, az agglegény képzeletében a vallások vagy bármilyen  túlzott tisztelet egy megfoghatatlan, magasabbrendűnek vélt lény felé, az unalmas, jámbor, nyájakba húzódó, gyáva emberek menekülése volt, ő nem nagyon foglalkozott az ilyenekkel, és hitük sem érdekelte igazán. Megvoltak a magának való túlvilágképei is, ahol bármikor és bármilyen alakban feltámadhatott és folytathatta azokat a tevékenységeit amelyek között itt a földön is nagyszerűen érezte magát. Ebben az esetben azonban valóban kíváncsi volt arra, hogy a lány miként viszonyul ezekhez a kérdésekhez, mert eddigi beszélgetéseik alkalmával elsősorban Hysteria igéző szépsége kötötte le, kenetteljes szavainak lényegi mondanivalói sokszor nem jutottak el a tudatáig, s e témákban talán nem is tulajdonított akkora jelentőséget nekik. Nagyjából mindig ugyanazokat a szövegeket hallotta, ismerőstől és ismeretlenektől amikor éppen szelíden téríteni szerették volna, vagy rávezetni legalább az általuk helyesnek vélt útra. Most tehát végre várakozásteli figyelemmel, kedvesen szemlélte a gyönyörű, délvidéki porcelánbabára emlékeztető lány fekete fürtjeit, és finom, szinte gyermeki ártatlanságot tükröző arcát. Hysteria először a hitélet fontosságáról és az igazmondás erényeiről mesélt, és hogy tagja egy buzgó közösségnek, ahol a tagság kizárólag hölgyekből áll, és vallásukat, Annunciáta anya vezetésével mindenki nagyon komolyan gyakorolja. Szinbád megértően bólogatott, és megemlítette, hogy ifjúkorában ő is rendszeresen járt templomokba, de ahogy egyre felnőttebb lett, látogatásai el-elmaradoznak az efféle szent helyekről, inkább csak esztétikai okokból fordul meg néha egy misén, vagy külföldi útjai alkalmával, amikor felkeres egy-két híresebb katedrálist, de azokat is főként csak azért, hogy szent ihletet merítsen belőlük készülő új képeihez. A lány aranyosan felnevetett, kecses mutatóujjával játékosan megfeddte a hajóst, és azt mondta, hogy végül is nem fontos hogy Szinbád jár-e vagy sem bármilyen templomba, az a lényeg hogy jó és igaz ember legyen, hiszen a külső formák egyáltalán nem számítanak. Szinbádnak tetszett hogy Hysteria ilyen engedékeny módon viszonyul hozzá és elveihez, pedig még akár azt is elviselhetőnek tartotta volna, ha netán megpróbálja megtéríteni. Az egész délutánt kellemes csevegéssel töltötték, és amikor a lány távozni készült, táskájából elővett néhány papirost, melyek szent közösségének legfőbb hittételeit tartalmazták, és azt mondta, hogy ha a férfinek  kedve van hozzá, tanulmányozza őket.

Ezután egy ideig megint nem találkoztak, Szinbádnak pedig nem jutott eszébe hogy belenézzen az iratokba, olyan meggondolással, hogy valószínűleg úgysem tudnak neki semmiféle újdonságos élményt nyújtani. A lányt ritkábban látta, és meglepetésére, nem Lucius, hanem leginkább a bamba festő oldalán, akit úgy látszott, Hysteria amolyan bátyja-féleként kezelt. Feltűnt neki továbbá az is, hogy a lány öltözködése és viselkedése mennyire megváltozott, de ezt a hajós leginkább a tavaszi napsugarak jótékony hatásának tulajdonította. Hysteria a korábbi egybefüggő, szolid, testét teljesen eltakaró ruhák helyett merészebb szabású, nőiesen izgalmas, márkás kollekciókat hordott, mintha maga is kitavaszodott volna. A körülötte hajbókoló férfiakkal is szinte évődő, kokettáló stílusban cseverészett és bár Annunciáta anya neve néha még elhangzott ajkáról, beszélgetései során azonban már szinte alig kerültek szóba azok a hitbeli, vallásos témák amelyekről korábban annyit fecsegett. Táskájából a legújabb kiadású divatmagazinok színes borítólapjai tűnedeztek elő. Amikor Szinbád egy alkalommal, a divatkreátor távollétében végre ugyanannál az asztalnál ült mint Hystéria és a bamba festő, rögtön észrevette, hogy a lány mennyire spicces. Noha mosolygott és ugyanolyan édesnek tűnt mint korábban, szavaiban nem sok köszönet volt. Méltatlankodó, gunyoros hangon szidalmazta Luciust, aki szerinte még mindig valamelyik korábbi szeretőjével hetyeg valahol vidéken és egyelőre nem akarja őt feleségül venni. Az agglegény kérdően nézett a balga festőre, de az csak motyogott valamit maga elé. A lány ekkor közelebb ült Szinbádhoz, annyira, hogy feszes combja a férfi lábához ért – Szinbád beláthatott a kellemes dekoltázsba is – majd azt mondta, hogy szerinte a férfiak mind önző, ostoba dögök, akik nem érdemelnek meg egy ilyen szent, mélyérzésű lányt mint ő, és lehet hogy el fog vonulni a világ elől, hogy közösségének nőtársaival együtt csak a lelki tisztaságnak és az engedelmes szemlélődésnek szentelje hátralevő életét. Még a hajós sem értheti meg őt, aki felé pedig korábban nagy bizalmat érzett. Szinbád és a balga festő ezután valahogy lecsitították a lányt és együtt távoztak a szórakozóhelyről.