A festő egyáltalán nem feltételezett már ilyesmit, csak annyit látott, hogy a divatkreátornak még nem múlhattak el az érzelmei, hiszen gyakran felhívta a lányt, sőt, időnként még állítólag találkoztak is. Hysteria azonban már régóta hallani sem akart róla, azt állította a festőnek, hogy még azt sem engedi meg hogy Lucius megfogja a kezét, ha nagyritkán beülnek egy kávéra. Végül, hogy a lány megérdemelt jó hírnevét ne csorbítsák, közös akarattal megegyeztek abban, hogy eleinte még nem párként, hanem baráti minőségben fognak mutatkozni egymással a nyilvánosság előtt, ahol a balga festő Hysteria „testvérbátyjaként” vagy afféleként szerepel majd, hiszen sok olyan ismerősük volt, akik őszintén várták már azt a nagyszerű pillanatot, amikor Lucius végre a szent házasság kötelékébe lép, legideálisabbnak tűnő partnerével.

 

 

 II.

 

„Alapszabály: játszani a férfiakkal, semmibevenni és megalázni őket, csak élvezeti segédeszközök! Baráti társaságok, szűkebb-tágabb haveri körök különösen alkalmas terepek arra, hogy játékaiddal egymás örök ellenségeivé tegyed őket. Flörtölj a barátok legjobb barátaival is, engedd hogy testedet annyian használják amennyien csak tudják,  de soha ne legyen tudomásuk egymásról. Az is elég ha férfibutaságukat kihasználva csak féltékennyé teszed őket. Ha mindet tönkretetted, keress új, baráti férfitársaságokat!”   (Kiskáté I/6)

Hysteria a Szent Kurvaanya beavatott papnőjeként csodálatos erényességgel igyekezett megtartani a kiskáté minden egyes szabályzatát, nagyrészüket kívülről ismerte, s a magasztos szózatok szinte vérébe ivódtak. Erőfeszítései mögött, hogy önmagát tisztalelkű és mélyérzelmű teremtménynek mutassa, átgondolt stratégia volt: küldetését így sokkal hatékonyabban véghez tudta vinni, mintha látszólag holmi bolondférfiőrjítő ledér ribanc lett volna. Gyermekien aranyos pofija, naiv rámába bújtatott zsenge-hódító fiatalsága mögött évezredes bölcsesség lapult, a világszülő Kurvaanya eredendő ravaszsága. Egyszerre imádta és ugyanakkor gyűlölte a férfiakat, magát gyakran az ostobácska kislány szerepébe bújtatva, rengeteget mulatott ezen a majomcsapaton, akik egymással vetélkedve próbálták bárgyú poénjaikkal és szánalmas viselkedésükkel a női nem vonzó példányait becserkészni. Mivel tisztában volt vele, hogy a leggaládabb, kalandkereső rosszfiúk is megunják a szoknyák után futkosó életet, és ösztönviláguk mélyén biztonságra és nyugalomra vágynak, főként azok felé vetette ki hálóit, akik megmagyarázhatatlan módon, bensőséges kapcsolatot kerestek volna egy nővel…

„A Hazugság mint Igazság: ha őszintének tűnsz, akkor hazudj a legnagyobbakat, a férfi veszítse el a fejét, kívánkozzon és szeressen beléd – ha így tesz, nyert ügyed van! Mindig sugározd magadból Szentkurva Szülőanyánk makulátlan tisztaságának látszatát, így azokat a férfiakat is meg fogod szerezni akik nem pusztán az asszonyi kéjcselszövés szerencsétlen bábjai, hanem ’ otthoni támaszt’, ’ örök  társat’ és hasonlókat keresnek.” (Kiskáté II/3)

Szinbád, Luciussal, a bamba és balga festővel, a koporsókészítővel, az alkesz prédikátorral és még sokan másokkal együtt Hysteria foglyaivá lettek, egyszerre, egy időben, a kultusz szent parancsolatainak betartásával, tehát anélkül hogy tudták volna egymásról hogy a lány a többiekkel is ugyanazt a játékot folytatja. Hysteria számára mindez a létezés egyetlen természetes állapota volt. Szinbád némileg sejtette hogy mi történik a háttérben, de az ő agyát teljesen elfelhőzték az új vallás ködös elvei, már nem érthette miféle erők mozgatják… Amikor a lány óraadás címén ismét felment a lakásába és tíz perc alatt ledobálta magáról az összes ruháit, mivel a nagy festő szeretett otthonában meztelenül mászkálni és Szinbád csak úgy poénból megkérdezte, hogy Hysteria nem akarja-e ebben a szokásában követni őt, szóval amikor megpillantotta Hysteria buja kis testét a maga pőre valójában, mint Aphroditét ahogy az Égei-tenger habjaiból kikelt, elkövetkezett a legrosszabb: eddigi érzelmei és kívánkozásai betetőződéseképpen, immár menthetetlenül vágyakozó, gerjedelmes szerelemre gyulladt a zsenge lány iránt. Aznap délután és éjjel Hysteria a bujaság és kéj összes formájában részesítette Szinbádot és elmondta hogy ő a legcsodálatosabb férfi a világon, akihez hasonlóval még soha életében nem találkozott…

Másnap a lány a balga festő ágyában heverészve viccesen megemlítette hogy lehet hogy a közeljövőben összefut majd Szinbádsal, aki soha nem veszi le a napszemüvegét, szerinte talán még „olyankor” sem, már ha a nagy művész csinál egyáltalán efféle tevékenységeket, amiben ő őszintén kételkedik hiszen olyan csúnyácska és szerencsétlen, bár biztos lehet a világon egy-két anyatípusú nő akinek éppen ez kell… Ő a maga részéről soha nem tudná elképzelni hogy  Szinbád akár csak egyszer is hozzáérjen, még ha nem is lenne több férfi az egész világon rajta kívül, még akkor sem. A balga festő ekkor megnyugtatta Hysteriát hogy nem kell Szinbádt félteni, hiszen ismerte már több korábbi barátnőjét is, akik igaz, nem érhetnek fel kis kedvesével, de azért mutatós hölgyek voltak. Hysteriának rögtön megvillant a tekintete, mint egy alvilági démonnak, és mint már annyiszor korábban is, átkokat kezdett szórni a balga festőre, de szidalmait az egész férfinemre értette. Sipítozott hogy milyen szánalmas ösztönlények mind, csak a külsőt látják, mindnek helyes és karcsú bombázók kellenek, hosszú combú hülye kurvák, neki elege van ebből az egészből, lehet hogy visszavonul a szent lányok közösségébe hogy megszabaduljon ettől a mocsoktól amely őt itt a férfiak révén körülveszi…  Ezután kétszer lesz… (jav.) csókos kedvességben részesítette a nagy mamlasz festőt akinek már zúgott az elméje a lány bölcsességeitől. Másnap Hysteria elutazott, azt mondta hogy Annunciáta anyához megy lelki tanácsadásra és komolyan elgondolkodik azon hogy hátralevő életét a tisztaságnak és az engedelmes szemlélődésnek szentelje.