Piroska elment vadászni,
megnyúzta a farkast,
lőtt egy nyulat,
egy lukat a koponyán,
a farkas még élt és rángatózott
a csupasz idegtől, maga is
csupasz volt, nem volt mit
tenni.
A nagymama feküdt, lukkal
a koponyán, a pici nyúl forgott
a tűz fölött, bizony.
A farkas az avarban hevert véres,
hullt lombok között, alatt, és
csak sírt, csak sírt, mert
látta, ahogy megölik a nyulat,
legjobb barátját, de nem volt
mit tenni, szerelmes volt Piroskába.