egy lukat a koponyán,

a farkas még élt és rángatózott

a csupasz idegtől, maga is

csupasz volt, nem volt mit

tenni.

A nagymama feküdt, lukkal

a koponyán, a pici nyúl forgott

a tűz fölött, bizony.

A farkas az avarban hevert véres,

hullt lombok között, alatt, és

csak sírt, csak sírt, mert

látta, ahogy megölik a nyulat,

legjobb barátját, de nem volt

mit tenni, szerelmes volt Piroskába.