Baktatva indult el a katona fehér házához, ahol mondani kell.
Meg kell szólalni és súlyozni kell azokat a vállakat.
Magam sem tudom mit érzett vagy nem érzett.
Arca mosolygott.
Nő nyitott ajtót. Ki
más?
– Meghalt.
– Rendben.
Nem volt szomorú sem dermedt.
Ők voltak.
– Sör?
– Féltem, meg sem kérdezi.
Leültek.
————————————————————————————-
Élvezi a táncot.
Szeme csak játszott a tekintetekkel.
Érezte, hogy mocskos.
De tudja, kezek mocskolták
be.
Fantázia. Lehetne csupa
csont és hús.
Lehetne élő. Lehetne Éjjel.
Elindult ezt közölni.
– Gyere
– Tessék?
– Ne csak a szemekkel vetkőztess…
Aznap vérvörösen izzott a Fantasy meleg bár előtt álló utcalámpa.
—————————————————————————————
A válasz a cigi füstbe bújt el.
– Hívj taxit!
A férfi
ült
tovább
némán.
– Hívj taxit!
Nő nyugodt maradt. A férfi mosolygott. Ujját sem mozdította.
– Te ma nem mész haza.
– Miért?
A férfi kimutatta fehér fogait.
A nő tudta a választ, vagy nem arra gondolt, amire kellene?
– Megöllek.
Szóval jól gondoltam – gondolta a nő.
A gyertya folydogált lefelé az asztalon.
Hamarosan törlődött
az egész világ.
– Felégetlek.
– Felégeted a kozmoszt.
– Nem. Téged.
– Szóval még mindig nem bocsátottál meg.
– Szét akarlak robbantani, hogy apró darabokra hullj szét. Vérköd.
– Szóval nem…
– Tested minden pontjába késeket fúrnék messziről egyszerre.
– Ahogy ő is belém fúrta.
– Mélyebbre.
– Tehát saját, külön tőled, különálló, sohasem egyező világomat szeretnéd szétrobbantani a te külön tőled, különálló, sohasem egyező világodról?
….
– Egyesíteném.
Most elfutnék.
Hová?
Jobbra.
Miért nem balra?
Nincs kedvem.
Hozzám lenne?
Merre futnál?
Balra, veled.
Nincs kedvem.
Hozzám lenne?
Merre mennél?
Balra.
Nincs kedvem.
Hozzám lenne?
Tizenhárom villamospótló gurult el előttük, mire a férfi rájött a helyes válaszra…