Mágikus térhasználat Gion Nándor Virágos katona című regényében

3.

A fönt bemutatott rituális tér- és időhasználat ugyanakkor nemcsak fikcionális akusként értelmezhető, hanem ezen keresztül az effajta tékezelés egzisztenciális jelentőségét is felvillanthatjuk általa. Kiindulhatunk abból, hogy a genealógia kitüntetett szerepét Papp Ágnes Klára a mágikus realista szövegek kronotopikus jellegéből látja értelmezhetőnek. A kronotoposz fogalma alatt itt a bahtyini tér-idő szerves egységét megképző narratív keret értendő, mely egyfajta szerves regénybeli világképet feltételez. Eszerint az idő narrativitása a tér determinizmusából ered, vagyis a  szent tér megszabja a benne való mozgás lehetőségeit és az ott töltött idő minőségét.

Talán nem indokolatlan mindezt összevetni egy a térről szóló filozófiai meditácóval is: „A sajátossága szerint elgondolt tér-nyerés a helyek szabaddá tétele, ahol a lakozó ember sorsa az otthon üdve vagy az üdvöt nélkülöző otthontalanság, vagy akár e kettővel szembeni közömbösség irányába fordulhat. A tér-nyerés a helyek szabaddá tétele, melyekben Isten jelenik meg, helyeké, ahonnan elmenekültek az istenek, helyeké, hol az isteni megjelenés oly sokáig várat magára”[13] Heidegger itt szintén az ember örökös térdeterminálta létéről beszél, kiemelve, hogy a tér-nyerés olyan sajátosan emberi igény, amely lehetővé teszi a terek saját jelenléttel való betöltését, otthonossá tételét, hogy önmaga és Isten lakozását egyszerre és egymás függvényeként megteremtse benne. A térnyerés és az emberi módon való lakozás, ahogy A költőien lakozik az ember[14] című tanulmányában Heidegger kimondja, a költészetben nyilvánul meg. Az Istenről való való beszédben is mindig a tér határozza meg a tekintetünk irányát: vagy az emberi lélek mélységeibe, vagy az egek felfele irányuló fürkészésébe.

Az érdemi lakozás/lét csak így nyerhet végső értelmet Rojtos Gallai és Gilike számára is. Ők ugyanis a művészet révén tanulják meg, mely terekben érdemes keresni a divinációt. Bár nem nevezik néven az istenséget, nem az ábrázolt Isten köti le a figyelmüket, a boldogság, melyet elértek, lényegében mégis egyfajta megszentelődés eredménye. Amíg a szereplők Istent külsőként keresik a kinti és benti térben, a kisváros hétköznapi, poros utcáin, addig a tér nem lesz lakozásra alkalmas. Az egyetemes otthonalapítás gesztusa Eliade szerint is a tér megszentelésének megváltozott rítusa.

Ha rítusként értelmezzük az emlékezés, a virágos katona képénél gyakorolt meditáció, továbbá az elbeszélés aktusát is, megérthetjük, hogy a mágikus realista művek ideje és tere miképpen válik szét a profán dimenziótó és lép át abba a szent szférába, melyben a rítust végző ember azonosulni tud, eggyé tud válni Istennel, a kozmosszal. Papp Ágnes Klára éppen ezzel a tapasztalattal magyarázza a mágikus realista művekben érvényesülő, szerves egység állapotát idéző tér- és időkezelést: „Egy kettősség határozza meg a mágikus realizmus látásmódját. Egyrészt a Bényei által leírt individuális, (ön)reflexív hangot megszólaltató szövegformáló eljárások (…) Másrészt a mágikus realista látásmód magja ez a nem nyelvi jellegű – az Eliade kifejezésével élve »szentként« érzékelt, az egyén világtapasztalásának tengelyében álló – élmény, annak felépítését, tapasztalatát próbálja a mű tér és időképét meghatározó formateremtő elvévé tenni (ezt a kronotoposzt kíséreltük meg a fentiekben meghatározni).”[15]

Láthattuk, hogy a szakrális tér-nyerés igénye érvényesül Rojtos Gallai önmagára találásának központi metaforájában is, a Kálvária-dombi katona képében. A regény kontextuális metaforájává válik ez a kép, s így a regény – bár nem a Bényei-féle „mágikus kauzalitás”, hanem „a mű tér és időképét meghatározó” formateremtő elv miatt – mágikus realista regényként is olvashatóvá válhat. S látható az is, hogy az esetleg prelogikusnak vagy premodernnek ítélt tértulajdonítás, illetve az erre épülő narratíva nem feltétlenül ítélhető a modernitás által meghaladott alakzatnak, hiszen a hagyományosan „realistaként” értelmezett regény újraolvasását és aktualitását éppen a fönt ismertetett kronotoposz fölismerése biztosíthatja.


[1]A regényben többször előfordul a Gion név, maga a szerző is felismerhető egyik újonnan született gyermek személyében, a regényvilágot indító német molnár lánya, Rézi Krebs pedig Gion Nándor nagyanyját, a főszereplő Rojtos Gallai István pedig nagyapját eleveníti meg.

Ld. Gerold László: Gion Nándor. [Monográfia]. Pozsony, Kalligram Könyvkiadó, 2009. 82. old.

[2]HercegJános: Gion Nándor: Olyan, mintha nyár volna. Együtt, Újvidéki Rádió. 1975. febr. 3. In.: Uő: Összegyűjtött esszék, tanulmányok III. Tankönyvkiadó, Belgrád, 2003.

[3]Hans Robert Jauss: Irodalomtörténet mint az irodalomtudomány provokációja. In: uő: Recepcióelmélet – esztétikai tapasztalat – irodalmi hermeneutika, Osiris, 1997.

[4]A Új Symposion nemzedékét, melyhez Gion munkássága is köthető, szemléletváltás, nyelvi-politikai-esztétikai nyitottság jellemzi a korábbi vajdasági irodalomtörténeti elvekhez képest.  Ld. Gerold: I.m. 16-17. old.

[5]ErdélyiErzsébet-Nobel István: „… izgalmasan kezdődött eszmélésem a szülőföldemen.” (Beszélgetés Gion Nándorral) Tiszatáj. 1993. 5. sz. 12.

[6]BényeiTamás: Apokrif iratok. Mágikus realista regényekről. Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 1997, 13. old.

[7]Bényei: I.m. 60.

[8]Anderson Imbert, Enrique: El ’realismo magico’ en la ficción hispano-americana. Caracas, Monte Avila, 1975.

[9]Uo. 61.

[10]Papp Ágnes Klára: Átlátunk az üvegen. A mágikus realista anekdota. Budapest, Napkút Kiadó, 2008.

[11]Bényei: I.m. 81.

[12]Gion: I.m. 27. old.

[13]Martin Heidegger: A művészet és a tér, in:Uő:„…költőien lakozik az ember…”, Budapest/Szeged, T-TWINS/Pompeji, 1994, 211-217.

[14]Martin Heidegger: „…költőien lakozik az ember…”,in: Uő:„…költőien lakozik az ember…”, Budapest/Szeged, T-TWINS/Pompeji, 1994, 191-210.

[15]Uo.