Izland szép. Izland jó. Vannak tűzhányói, csodálatos gleccserei, gyönyörű, havas erdői, jégpáncél alatt rejtőző tavai.
Én nem nagyon ismerem ezt a csodálatos szigetet. Eddig csak remek, pörgős detektívregényeket olvastam Izlandról. Ezek alapján én tényleg elhiszem, Izland olyan hely, ahol mindig megkerülnek a tettesek, és az igazság gyorsan kiderül.
De nem hiszem, hogy a többi magyar nálam sokkal többet tudna erről a rejtélyes szigetről. A magyar netezők között mégis futótűzként terjed egy „igaz híradás” az izlandi forradalomról.
Aki eddig nem olvasta volna:
„Izland – az elhallgatott polgári demokrácia győzelme
A média az utolsó részletekig tájékoztatott bennünket az Egyiptomi és a Líbiai eseményekről. Mélyen hallgattak viszont a lázadásokról és a példaképes polgári forradalomról, amely két évvel ezelőtt zajlott le Izlandon, ahol a polgárok kikényszerítették a kormány távozását és az alkotmányuk átírását. Éppen azért volt elhallgatva, mert az Izlandon történt esemény a polgári forradalom modellje. Az Izlandi forradalom cenzúrája a legjobb bizonyíték arra, hogy hogyan kezelik az információkat, amelyek veszélyesek lehetnek a politikai és a gazdasági elitnek.
Az Izlandi nép lemondott a régi kormány bármilyen formájáról, a nagy bankok államosítva lettek és népük nem fizeti meg az adósságot, amelyet a politikusok alakítottak ki, mert ez az ő rossz gazdasági politikájuknak a kérdése és nem a népé. Az új alkotmányban rögzítették, hogy a politikának a főszereplője a polgár és nem a politikus.
Jelenleg Izland a legjobb példaképe a nép békés és tisztességes reakciójára a jelenlegi hatalom ellen, amelyik az országot és a világot a válságba vezette. Az Izlandi modell mutatja, hogy kell, hogy a politikusoknak félelmük legyen a nép reakciótól, ha nem a nép érdekében fognak tevékenykedni. De ne az életüket féltsék, hanem a politikai karrierjüket.
Elhallgatott tények Izlandról:
2008-ban államosították a legnagyobb bankot. A pénznemük összedőlt és a piac összedőlt. Az ország csődbe ment.
2009-ben nagyszabású tüntetések voltak a parlament előtt, a nép lemondásra kényszerítette a kormányelnököt és az egész kormánykoalíciót. A politikusok követelik az adósság megfizetését Nagy Britanniának és Hollandiának (ami összesen 3.500 millió Euró), amelyet 15 év alatt kellett volna megfizetni 5,5% kamattal.
2010-ben a nép az utcára vonul és kiharcolják maguknak az általános népszavazás törvényét. 2010 januárjában a köztársasági elnök elutasítja ennek a törvénynek a ratifikálását, majd bejelenti, hogy konzultálni fog az Európai Unióval. A nép ismét az utcára vonul. Márciusban népszavazás van, amelynek eredménye, hogy a nép 93%-a elutasítja megfizetni az adósságot Nagy Britanniának és Hollandiának. A kormány ezzel rákényszerült, hogy elkezdje az állam képviselőinek kivizsgálását, hogy jogi felelősségre vonja őket a válságért. Utána következett néhány bankfőnök és menedzser bebörtönzése. Miután az Interpol kiadta a parancsot, minden résztvevő bankár elhagyta az országot. A nép alkotja az új alkotmányt, amelyik már nem a dánok alkotmányának másolata, ahogy az ezidáig volt.
2011 februárjában összejött az alkotmányalkotó testület, amelyet a nép által közvetlen választott képviselők alkották és elfogadásra előterjesztették az új alkotmányt, amelyik a megállapodás alapján született.
Ez az Izlandi forradalom rövid történelme: az egész kormány lemondása, bankok államosítása, általános népszavazás, a válságért felelős emberek bebörtönözése és egyenesen a nép által átírt alkotmány elfogadása.
Az Izlandon történő események olyan politikusoknak volt a figyelmében, mint Merkel (német), Sárkozy (francia), Cameron (angol), Zapatero (spanyol), Berlusconi (olasz) és mások, akik gyorsan felismerték az ő korrupt rendszerükre is leselkedő veszélyt.
Az Izlandon történő események bojkottálását szigorúan betartották az összes korporációs sajtónak, rádiónak és televíziónak tudósítók ezrei. Némelyik állam kiegyezői állítólag a médiának adókedvezményeket ígértek cserébe a hallgatásért.
Mindennek ellenére az Izlandi forradalom eszméje terjed az egész Európában.
Ellenálltak a korrupt és tarthatatlan rendszer ellen és a világnak leckét adtak az igazi demokráciából. Azon politikai és gazdasági elit akarata ellenére, akik a világválságot okozták, akár korábban, akár ezután. A szabadság iránti vágynak nincs határa!
Megjegyzés: Talán nem véletlen, hogy mindez Izlandban történt, ahol az újkori világ legrégibb parlamentje van (az ún. “Althinget“), amelyik 930-ban alakult. Csak még egyetlen hozzáfűznivaló: a világ legelső alkotmánya az az Izlandi volt, a második a magyar!”
(forrás: Tudatbázis.hu / fordította: Vajda Iván)
Olyan ez a „híradás”, mint egy félanalfabéta tengerész innen-onnan összeollózott, aztán végső kétségbeesésében palackba zárt és tengerbe hajított üzenete. De ne borzadozzunk Vajda Iván, a fordító magyartalanságain! Tekintsük ezt a „rejtélyes híradások” stiláris jegyének. Fordítót amúgy nem érhet ennél nagyobb siker: a szöveg szinte minden netes fórumra kikerült. Először jobboldali portálokon terjedt futótűzként az „izlandi forradalom”, hogy aztán meghódítsa a teljes magyar netvilágot. Hozzám is eljutott balról, jobbról, Délvidékről, Felvidékről. Végül az Irodalmi Centrifuga is talált három nyomós okot, hogy közölje. Ezek a következők: az izlandi miniszterelnök leszbikus, a leghíresebb izlandi íróról a Centrifugán lehet olvasni, és végül (utolsósorban) mert Izlandon működik az újkori világ legrégibb parlamentje.
De vannak gyanakvóbb olvasók is. Nem mindenki ül fel egy „ekkora kamunak”. A VasiHazafi.hu próbálja cáfolni a levél állításait – meg is cáfol néhányat, ámbár nem az összeset – és aztán ő is kitér az izlandi államfő nemi orientációjára. „ Inkább maradjunk adósságcsapdában” –figyelmeztet. De más hazafiak nem ennyire gyanakvóak és óvatosak. Általában mindenféle változtatás és kommentár nélkül közlik a levelet, mintha amolyan költemény lenne.
De mi is az igazság?
Lehetséges-e ilyen szörnyű összeesküvés a „médiákban” (Vajda Iván kifejezése), amit csak egy éber és minden újdonságra fogékony netközösség leplezhet le? Honnan jönnek az ilyen palackba zárt üzenetek? Hány vulkán is van Izlandon? Hány detektív van? És hány parlament? Semmit nem tudunk, Izland ma is ugyanolyan távol van tőlünk, mint tizenöt-húsz-huszonöt éve.
Ámde a körlevél példátlan, már-már összmagyar sikere mást is jelez. Mérhetetlen elitellenességet, a közvetlen demokrácia iránti olthatatlan vágyat. Egy csomó kényes változást, amiről a magyar politikai és kulturális elit ma sem hajlandó tudomást venni. Ez a körlevél nemcsak az izlandiakról szól, hanem rólunk is. Úgy tűnik, 1989 óta nagyon megváltozott a demokrácia-felfogásunk: a rendszerváltás idején egy ennyire jó hír – az elérhetetlen messzeségben ragyogó szigetről és a karakán, a saját politikusaik (pénzembereik, elitjük, értelmiségük) ellen szabadságharcot vívó népről – még nem dobogtathatta volna meg ennyire a szíveket.
Hiszen sok mindent történt azóta. Nemcsak az izlandiakkal, hanem velünk is. János pap levele (a középkor egyik leghíresebb, egy utópisztikus királyságról beszámoló „palackba zárt üzenete”) akkor is sokat elárul a korabeli Európáról, ha maga a levél hamisítvány.
Izland a mi Árkádiánk. Fagyos, ködös, hideg, kicsi – de a miénk. Hull a hó, a vulkánok hol alszanak, hol ébredeznek, de a detektívek nem restek, körbejárják a szigetet, és letartóztatják a tetteseket. Az igazság sohasem alszik.
„Minden hatalmat a dolgozó népnek!”
Én még voltam úttörő, emlékszem erre.