Az egészet Óbudára

„De dájld nám…” „Hogyaza.” „De dájld nám…”„Dezsőkém, neteddezt.” Dezső Rezső egyetlen barátja. „De dájld nám…”

Dezső ki van kapcsolva, pedig vasárnap van.

Az a tér, amit Rezső kiszorít a világból, minden bizonnyal Dezsőn mutatkozik leginkább. Dezső vasággyal is pihe.

Rezső minden hónap első szombatján bevállalja a 906os-t, hogy az ott keresett extra büntetésjutalékát feltegye a lovin. Tizenötszázalék is az övé, ha a főnöknek jó napja van.

Tegnap az volt.

Rendszerint a Pillangónál találkoztak. A negyedórás gyalogút barátságuk fénypontja, mert Ildikó csak az utolsó futamra szokott odaérni.

Rezső és Dezső mindig a Turfban tippelt elsőre fogadnak. „Na arra aztán nem tesz senki!” Valamelyest igazuk volt. A Nemzeti Lóverseny Kft. éves felmérése a legmagasabb fejenkénti nyereményátlagot az elsőnek kalkulált befutónál állapította meg.

De Erzsike is ezt gondolja húsz éve a hatos terminálban.

„Rezsőkém, a tizenegy év, az tizenegyév, majd te is meglátod.”  – szokta mondani Dezső, amikor túl hosszúra nyúlik a csend. Valójában Dezső és Ildikó már 13 éve házasok.

Rezső volt Dezső tanúja. „Dezső a fény, Ildikó a dallam. Legyen életük olyan, mint egy világító zongora.” Dezső villanyszerelő. Ildikó általános iskolai énektanár. Rezső íráskészsége vitatható, de mindent megtett.

„A hívott szá…” „Ildikó is!” „A hívott szám…” „Micsinálnak ezek?!”

„Dezső, Rezső, Dezső, Rezső, nézzétek, micsoda versenyz ő!” – ez Ildikó szurkolódala. Ő írta, illetve írta át.

„Ildikó muzikális.”  – sóhajt Dezső.

„Ildikó annyira muzikális, hogy a szalámit is szólámínak mondja.” – válaszolja mindig Rezső, mert fogalma nincs a szerelemről.

A vezetékes, meg csak csörög és csörög.

„Háló Dezsőkém!”

„Háló Rezső…”

„Dezsőkém, mit tötyöréztek?! Ma vannak a nyeretlenek!”

„Óó Rezső, ó.”

„Mivan?”

„Ildikót bevitték az őrsre.”

„Miazist???”

„Valaki felgyújtotta a tornatanár, tudod, az a szemét Géza öltözőjét és ő az első gyánúsított. Nagy az óvadék, apukám! Nemhogy játék, kenyér se!”

Rezsőnek tehát két választása volt. Otthonmarad. Elmegy egyedül a galoppra. „Egyik rosszabb, mint a másik.” – morgott, aztán, mintha Dezső megpöckölte volna fejében a kilazult körtét.

„Két tiketet lesszíves Óbudára.”

„Hanyadik ló?”

„A negyedik.”

„Ebben a futamban?”

„Ebben.”

„Kettőt?”

„Igen kettőt, de ne cserélje össze őket.”  – majd elfoglalta helyét a lelátón a Kovácsnéniék mellett. Kolbász, káposzta, durr.

Rezső kétszázhetvenegyezer-nyolcszázkét forintot nyert. Akárcsak Dezső.

 

Agóréfóbia

„Miért Maga ki??” – kiabálta könnyes szemmel az Utas, amikor Rezső bebizonyította, hogy ő az erősebb.

„Vannak olyan utasok, – számol be Rezső a friss Tanulójáratosoknak –, akik azt hiszik, csak azért, mert Te ülsz a volánnál, Ők az Urak. Ezt EL KELL FELEJTENI!” – visszhangzott tagoltan tőle a hangár.

Az Utast aznap Rezső azért tanította móresre, mert nem volt szájkosár a kutyáján. Utas védekezett: „De hát pedigrés!” „Be van oltva!” „Van bérlete!” „De hiszen, ez egy tacskó!”

Mindez nem érdekelte Rezsőt. „A szabály az szabály.” Rezső szereti a szabályokat. Szereti a szabályokat képviselni. Mögöttük áll az egész Törvénykezés. Mit törvénykezés, az egész Világ!

„Tacskópulilabrador, kit érdekel?! A Jog! A JOG mindenek felett!” Ilyenkor vagy szívére tette lapátkezét, vagy amennyiben nem látta senki összedörzsölte hüvelyk-, mutató- és középsőujját. „Felnőtt emberek vagyunk. Mindent meg lehet oldani, kéremszépen.”

Rezső néha csak leállítja a motort és mosolyogva bemondja a hangosba: „Addig nem mozdulunk, amíg Maga a buszomon van. Én ráérek.” Így minden magától megoldódik.

„Héják közé a hörcsögöt.” –  játszik a hasonlattal a Terepgyakorlat Előkészítőn.

Terepgyakorlat értsd délutáni hetesbusz tanulóvezetővel.