Rándevú, de minek

„Dezertkávékapucsínó?” „Gesztenyepüré van?” „Van, máris hozom, máris Doktorúr.” –  térültfordult Ágota és kicserélte Szomorú vasárnapra a magnókazettát, amit Rezső sosem értett. Ágota mosolygott, mint mindig és olyan tágra nyitotta a szemeit közben, amekkorára csak optikusnál szokás. Száraz volt a szeme a megnemszokott kontaktlencsétől.

Rezső miatt váltott lencsére. Hogy tetsszen.

Ágota vastag vádlijának hentes apja az oka, meg a „hozzále kóbászt apádnak a padlásról”.

De arról, hogy Ágota csúnya, senki sem tehetett.

Nyakában elsárgult spirálfüzet, rajta elvékonyodott cipőfűzőn himbálózó grafitceruza.

Ágota nem volt Rezső esete. Rezsőnek a kilencedik kerületi pípsó Dzsesszika nevű táncoslánya és Claudia Schiffer az esete. Rezső igényes.

Mortovics Ágotát szülei Lacinak várták, aztán kiderült, hogy az csak egy ritka kettős köldökzsinór volt. Ő az egykori Rozipresszó felszolgálója hétfő-szerda-péntek. Három éve Rose’s Restaurant lett a neve, mert Ágota (félre)olvasta az eukomformot az indexen. Pár régi szokás megmaradt azért. A terítőket 20 éve nem cserélték le, a spenótot rántással készítik, és a fasírt vegetába áztatott rántott múltheti kenyérbél. „Tredisönel Hángérien.”

Ágota valahányszor meglátja Rezsőt, majdnem elájul.

Rezső valahányszor meglátja Ágotát előveszi nagyalakú gyógyszermárkás noteszét, postairónját és nagyon elfoglalt.

A Körzeti minden betegének noteszt ad januárban. Konferenciás. Ingyen.

Ezért a „Doktorúr”, mert Ágota nem kérdez, csak kombinál.

Tulajdonképpen Rezső azért nem szereti, mert mindig akkor kérdezi bárgyún, hogy „Íííízlik?”, épp akkor, amikor lenyelné az első falatot.

Rezső nagymamájának nővére, Juci néni, akivel első 10 évét töltötte, úgy nevelte a Teliszájjal-nembeszélünkre, hogy ki kellett köpnie, ami olyankor a szájában volt.

Mondjuk Rezső termetét ez nem befolyásolta.

Ágotát persze nem érdekelte Rezső száznegyven kilója. Jobbanmondva száznegyven kilójának minden grammjáért odaadta volna megtakarított pénzén vett lakását és örökölt telkét.

Sőt. A lejártkaszkójú ladáját is. Akár.

Akkor szeretett bele, amikor februártizennegyedikén Rezső gulyásmócsingos szalvétája mellett egy origami virágot talált. Azt hitte, neki készült, csak „Rezső félszeg egyemaszivét”.

Pedig csak a japán szerelmespár felejtette ott. Ilyenek a félreértések.

Ágota aznap vette rá magát a rándevúkérésre, amikor Rezső az állatorvostól fedeles kosarában szállította Kesztyűt. Elaltatni vitte, de Ferencz doktorúr hallani sem akart róla. Azt mondta: „Maga gyilkos!” és rácsapta a rendelő ajtaját.

Ágota önkéntelenül homlokoncsókolta. „Nahát, aki a macskákat szereti, Doktorúr, megiszik velem egy trajubit azeste?”  – egy levegőre.

Rezső nyelésben lévő levese orrában kötött ki a babdarabbal együtt. Felcsapta kalendáriumát, de szerencsétlenségére aznapra semmi teendője nem volt beírva.

„Hogyaza. Mondjuk az ingyenházmester jobban csúszik. Mert fizetni nem fogok az ziher.”  – gondolta, de válaszul csak sűrűn pislogott.

Rezső egész délután próbálta felidézni az Ágota által elkotyogott információkat, de korántsem azért, hogy udvaroljon. Ellenkezőleg.

Ágota egész délután nem tudta, mit vegyen fel.

„Válasszon csak asztalt Doktorúr, viszem, mitkér?!” „Vicét rozéból, ha nem bánja. Maga iszik?” „Csak, ha dohányzom!” Nevetett. Csúnyán nevetett és hangosan.

Rezső felkészült. Tudta, hogy Ágota nagy krimirajongó és kedvence az a hazugságlebuktatós sorozat. Tehát nem kell mást tennie, mint minden bókjánál megvakarnia az orrát, vagy a száját.

Ezt olvasta.

Nem sokat olvas, de ilyeneket direkt.

Ágota azóta dohányzik, amióta kétóránként cigiszünetet kaphatnak a Roziban. Hosszút szív, nehogymár a Julinak több szusz járjon.

Ágota láncban szívja a cigarettákat. Kapkodva beszél, nehogy egy slukktól beálljon a csönd. „Juj, az kínos lenne.” Haja már göndör a sok csavargatástól.

Rezső az egészből semmit sem hall. Néha, amikor az öngyújtó nem gyullad elsőre, de a cigi már a szájban, elejt egy kedves mondatot a Terv szerint. De csak az orra lesz egyre vörösebb. Ágota feje nem.

Ágota eleinte azon aggódik, hogy Rezső bosszús lesz, majd hogy náthás.

Aztán már nem érdekli semmi. Hazakísérteti magát, mivel a szerelem vak. Rezsőnek meg már minden mindegy.

„Enikő mégsem lehet koszorúslány, váltóban dolgozunk.”  – forgolódik Ágota álmatlanul.

Rezső szemére sem jön álom, benzinkúton vásárolt térképén jelöli a közeli kifőzdéket.

„Pedig már tíz százalék törzskedvezményem is volt!”