A VENDÉG; KŐ A KŐTŐL; AZ ABLAKNAK VERŐDÖTT RIGÓ; FAKULÁS

 

A VENDÉG

Itt vagy. De mintha máris emlék.
Véletlen mozdulat a tájban.
Tükre itt élő otthonosságnak.
Füvek hajlása súgja lépted.

Köd száll a múló avaron.
Dér fagy fehéren fekete ágra.
Kísérlet csak megérkezésed.
A varjak a szántásra visszaszállnak.

Esküvőre jöttél. Aki vagy: kéretlen vendég.
Mindennek tanúja. Pozsgás kísértet.
Papírforgós, krepp-zászlós varázslat.

Céllövölde papundekli nyulán krétapont.
Nyálzó szájakon nevetség.
Roppanó hurkapálcán pengő bádogállat.

 

KŐ A KŐTŐL

Kérdezd a napraforgót,
ki arcát nem féltve
fölbámul az éjszaka egébe.

Kérdezd a fuldokló tengert,
kin átvilágítanak fénnyel telt
kristályfekete mérgek.

Kérdezd a megvakult eget,
hol az üres időben lebeg
az utolsó felhő. Ottfelejtve.

Kérdezd a követ, kinek
óceán mélyén társa: kő,
a biztos kettétöréssel eljegyezve.

 

AZ ABLAKNAK VERŐDÖTT RIGÓ

a lelkiismeretről

Ami maradt
bámulod a némult
madarat

nézed arcodat
ében
krátermély szemében

ő szemedből olvassa
már odaát
utolsó egyszervolt dalát

 

FAKULÁS

fények foszlanak
vásznak fölfeslenek
árvult erek görbülnek
egymást keresve
szálak szétszálazódnak
póktojásként
bábozódik a holnap
ujjak kezek
már sosem fonódnak
sem imára
sem szerelemre

foszlás van
szavak ritkulása
póktojásként
szövődik a szív halott
lepke koppan kezemre
szavak közt nehezedve
alvad a csend
és már nem ragyoghat
feketébben:
Az elveszített éden:
csak az az éden.

 

(Illusztráció: Fábián István: MINDENKI AKAR JÁTSZANI; GRAMMA; A FA FIGYEL)

Bizonyíték, hogy eljutott oda

„Káromlót sors sujt szél-sodort igén át.”  (Tellér Gyula fordítása) 

Dylan Thomas

Kép a vízben, részecskék dúdolnak, kísérleteznek, homokot szórnak Évikére. Eljutnak oda, gomolyognak, az is lehet, hogy az ég felé meredő tányérsapka és vállap. A természetben, bátorításképpen, orvosságokat gyüjtögetnek. A természet ingatag, megfigyelem, amikor láthatatlan. Hosszú kezekkel kotorászik az óceánban. Magukban vonulnak az alacsony felhők. Kifejlődött gombák a szétterülés pillanatában. A vaksi fák vak lombhulladék darabok. Bizonyíték, hogy eljutott oda bővebben…

Rose Ausländer költeményei

Rose Ausländer költeményei

 

Ruth  

 

szóbeszéd
pelyvája

a gabona megtölti kamráit
liszttel

mikor a beszédek
elnémulnak
és a szél megszökteti a pelyvát
Ruth okos ujjai összegyűjtik
és megolvassák a kalászokat

 

A kút II. 

a felégetett udvarban
ott áll még a kút
színültig könnyekkel

ki sírta tele

ki issza üresre
szomjúságát

 

 Mialatt lélegzetet veszek 

mialatt lélegzetet veszek
árnyalatot vált a levegő
a fák és a füvek más hangszínben száradnak tovább
az égen szalmaláng-zászló lobban

mialatt lélegzetet veszek megfagy
idegeimben egy alak
hallom egy angyal
körvonalait elcsendülni

ideje volna
álmot építeni a zúzmarába
mert nincs már sehol maradása és
lám meg is telepszik a
hajamban mialatt lélegzetet veszek

közben a nap üveggé lett és
fel is repedezett keresem
sértetlen formáját az öbölben de
megőszült szemeiben elmosódtak
a körvonalak

északról érkezik egy
sebes kéz és elűzi
a köd szilánkjait
az óceán felé
mialatt lélegzetet veszek

 

Anyaföld

atyáim földje halott
már el is temették
a tűzbe

a szó
anyaföldjén
élek

 

Nyelvanya

saját magammá
változtam át
pillanatról pillanatra

szilánkokra hasadva
a szavak útján

a nyelvanya
rak újra össze

embermozaik

 

Nyelv II. 

tarts meg engem szolgálatodban
amíg csak élek
benned akarok lélegezni

utánad szomjazom
és téged iszlak szóról szóra
forrásom

te haragosan szikrázó
télszó

kinyílsz bennem
mint az akácvirág szirma
tavaszszó

követlek téged
alvásod küszöbéig
kibetűzöm álmaidat

szavanként ismerjük
szeretjük egymást

 

 András Orsolya fordításai

 

(Ausländer, Rose: Gedichte. Herausgegeben von Helmut Braun. 7. Auflage Frankfurt am Main: S. Fischer Verlag, 2012. )

EGYNESÚLY(TALANSÁG); ÓDA A VÁLTOZÁSHOZ

 

EGYNESÚLY(TALANSÁG)

Valaki leszögelte az árnyékodat,
jó fél méterrel felemelt a földtől,
s elrendelte, hogy ezután csak
úgy beleszaladjál a versbe,
ne érje a lábad a talajt, hintázz
csak Holle anyó karján, karcold
az égre zsoltáros prológusodat.

Valaki leláncolt, mert azt hitte,
lázadó Isten vagy, s nemcsak a tüzet
őrzöd, nem csak a fényt viszed
albatrosz szárnyadon, nemcsak
a gyönyör rózsáit szórod, hanem
te vagy a zátonyra futott Hajnal,
aki nem mer magasra nézni,
nem mer a Kertbe belépni, csak
lassan olvad az álom hajlatán,
mint egy túlhevített viaszvirág.

 

ÓDA A VÁLTOZÁSHOZ

Az anyag ösvényéről leléptem,
voltam hős, tanár és családanya,
félénk kislány levendula-fényben,
merész üzenetekben dadogás,
tiszta hang a napi merényletben.
Áldoztam a fekete mozdony előtt,
nem hagytam az időt rám omlani,
áthelyeztem a vágányzárakat,
átírtam a menetrendeket is,
Istentől kérdeztem a részletekben.

Most sem tudok szépen elnyugodni,
nem hagyom, hogy a fény elvirágozzék,
dolgozik bennem a pirománia,
s ha a szürke csöndben csalódottan
Földre bukik a meggyengült Nap,
ajkam időzített, robbanó töltetével
kioldom a megrekedt sugarakat.

A vers pedig újraíródik majd,
hogy olvashassák mind azok,
kik most nem értik a betűket,
nem látják jól a körvonalakat,
mert szemükben még nem
támadt fel az egykoron átlőtt madár.

 

(Illusztráció: Kiosea39: Climate Change Concept Image)

Asszony a(z utca)fronton

Épp a lányom szobájában készültem becsukni az ablakot, megállapítva, hogy a szelektív kukászsákokat megint nem vitték el időben, amikor eszembe jutott az „Asszony a fronton”. Úgy tűnt, harcolok. Az idővel, a feladatokkal, a betegségekkel vagy azok elkerülésével. Azt éreztem, hogy rettenetesen régen felkeltem már aznap, ezért okom van fáradtnak lenni; hogy borzasztó sok a teendőm és iszonyúan rövidek a határidőim; hogy tehetetlen vagyok a fiam betegségét illetően. Odáig merészkedtem, hogy néhány pillanatig sajnáltam és szerencsétlennek éreztem magam.

Aztán megállt a kezemben az ablakkilincs. Lassan megállt az egész ablak. A rászáradt esőcseppektől maszatos üveg éppen a szemembe tükrözte volna a napsugarat – ha sütött volna a nap. Helyette azonban novemberre jellemző lomhasággal szitált az eső. Végiggondoltam, mi is a helyzet valójában. Ijesztő vagy csak annak látszik? Felkeltem szokás szerint hat óra előtt valamivel, elvégeztem teendőimet a konyhában, felébresztettem a lányomat, megállapítottam, hogy köhög, hagytam hát tovább aludni, ne menjen iskolába. Elballagtam a pékségbe, meleg kiflikkel tértem vissza. A kertben megetettem a kutyákat. Visszatérve a házba, megírtam a napi időbeosztásomat, az életre vonatkozó hosszabb távú céljaimat, beléptem a számítógépbe, rangsoroltam a feladataimat. A hamarosan megjelenő fiamnak reggelit és köhögés elleni gyógyszert adtam, majd felébresztettem a covid után a vártnál kevésbé rossz állapotban lévő férjemet.

Nem veszítettem el senkit, nem beteg (komolyan) senki, van családom, munkám, házam, enni- és innivalóm. Hol a probléma? Kerestem, nem találtam. Kinéztem az ablakon, a szitáló esőcseppek összefolytak, a felhők sírtak a nevetéstől, milyen ostoba vagyok. Visszafordultam a szoba felé, a plüssállatok derültek rajtam. Bekukkantottam az ágy alá, két porcica kergetőzött, ügyet se vetettek rám. A szekrény mellett lógó tükörre tévedt a tekintetem. Belenéztem, egye fene. Levettem a szemüvegem, hátha torzít a lencse. De nem segített. Kiderült: a fejemben van a probléma. Az érzékszerveimmel, és ami mögöttük van. Hosszasan néztem, füleltem, szimatoltam. Nem történt semmi. Egyelőre itt nincs háború, nincs front. Még a szomszéd sem indította be a motorosfűrészt.

Megnyugodva távoztam a gyerekszobából, és napirendem mínusz első pontjaként felírtam: két percet eltölteni a valóság érzékelésével, élethelyzetem értékelésével. Ennek aztán olyan erős hatása lett, hogy másnap kék égre és napsütésre ébredtünk. Kizárólag az én kedvemért. Polcz Alaine megrázó könyve, az ’Asszony a fronton’ neki járó helyet kapott a könyvszekrényen. Olyan helyet, ahol pusztán a címével is üzenhet: az asszonyok erősek, sokat kibírnak, ám szükségtelenül ne pazaroljuk az energiáinkat panaszkodásra, elégedetlenkedésre, apró-cseprő dolgokon való fennakadásra. Többre vagyunk hivatottak.

 

Sunzei lányának versei (Japán, XII–XIII. század)

Az Ezerötszáz fordulós dalversenyen költötte.
………………………………………az Anyacsászárnéi Hivatal vezetője, Sunzei lánya

 

Szél látogatja:
felébred, ruhájában
szirmok illata,
párnájába ivódik.
Ó, tavaszéji álom![1]

 

(Új „Régi és új dalok gyűjteménye”, Tavaszi dalok második kötete, 112.)

 

Téma nélkül.                       az Anyacsászárnéi Hivatal vezetője, Sunzei lánya

Ne nehezteljek
bús világot megvető
virágokra? Tán
ezt gondolják magukban:
„Ha hív a szélfuvallat…”[2]

(Új „Régi és új dalok gyűjteménye”, Tavaszi dalok második kötete, 140.)

 

A Költészeti Hivatal dalversenyén[3] költötte „Nem találkozni a kedvessel miután egymáséi lettünk” témában.        

…………………………..az Anyacsászárnéi Hivatal vezetője, Sunzei lánya

 

Álom volt talán?
Hisz akkori alakod
s fogadalmad is,
habár el nem feledem,
nem lehetett valóság!

(Új „Régi és új dalok gyűjteménye”, Szerelmes dalok ötödik kötete, 1390.)

 

Fittler Áron fordításai

 

 

Sunzei lánya (Sunzei kjó no muszume, 俊成卿女)

1171 körül–1252 után

A 12–13. század jelentős költőnője. A vaka-költészet akkori vezető poétikusa, Fudzsivara no Sunzei (藤原俊成) unokája, azonban a Sunzei-házaspár fogadta örökbe, ezért Sunzei lányaként emlegették. Korabeli források szerint segített Sunzeinek a hetedik császári rendeletre összeállított vaka-antológia, az Ezer év dalainak gyűjteménye (Szenzai vakasú, 千載和歌集) összeállításában. Férje, Minamoto no Micsitomo (源通具) vaka-költőként ugyancsak kora központi alakja volt: a nyolcadik császári vaka-antológia, az Új „Régi és új dalok gyűjteménye” (Sinkokin vakasú, 新古今和歌集) egyik összeállítója. Sunzei lányának versei a 12. század végétől rendszeresen szerepeltek költői versenyeken, majd egy 1201-ben rendezett ilyen eseményen a korszak irodalmi életének irányítója, Gotoba visszavonult császár (Gotoba in, 後鳥羽院) is felfigyelt vakáira és a rendeletére összeállított Új „Régi és új dalok gyűjteményé”-nek egyik kiemelkedő költőnője lett. Később költői tehetségének köszönhetően a visszavonult császár udvarhölgyeként is tevékenykedett. Vakáinak jellegzetessége az aprólékos lélekábrázolás, melyet gyakran a korban népszerű retorikai eszközön, a korábbi korok költeményeinek idézésén (honkadori, 本歌取り) és regények jeleneteinek, illetve kínai szövegek vakába öntésén (honszecudori, 本説取り) keresztül valósított meg. 1213-ban buddhista szerzetesnőnek állt, de 1251-ig részt vett az udvar irodalmi életében.

(A borítókép a fordító felvétele)

[1] A 10. századi Tacsibana no Naomoto (橘直幹) Japán és kínai versek gyűjteményében (Vakan róeisú, (和漢朗詠集), Ősz, Orchidea, 289.) található Orchidea illata száll a szellővel (Ranki nyú keifú, 蘭気入軽風) című kínai költeményét idézi a költőnő.

Amint Csu vendége citeráján játszik, mily illatosak az őszi húrok!
Amint elszállt az álom, kora hajnalon Jen-csi párnájába ivódott.

Csu vendége a Csu fejedelemségben élt művész, Szung Jü (宋玉, i. e. 298 körül–i. e. 222 körül), Jen-csi pedig egy uralkodó, Csin Ven Kung (文公, i. e. 697–i. e.628) szeretője volt, aki álműban egy orchideát kapott, és elnyerte Csin Ven Kung szerelmét, majd gyermeket fogant tőle. Tacsibana no Tadamoto versének második sora és Sunzei lányának vakája ezt az eseményt énekli meg.

[2] Az utolsó sor a híres 9. századi költőnő, Ono no Komacsi (小野小町) Régi és új dalok gyűjteményében (Vegyes témájú dalok második kötete, 938.) szereplő vakájának negyedik sorára épül, az ötödik sort utalásszerűen foglalja magában a vers.

Bús magány emészt,
testem lomha békalencse,
gyökere lebeg.
Hogyha hív a víz árja,
megyek,  bármerre sodor.

[3] Gotoba visszavonult császár 1201-ben hozta létre a Költészeti Hivatalt (Vakadokoro, 和歌所), ahol költői versenyeket (utaavasze, 歌合) rendeztek, illetve összeállították a nyolcadik császári rendeletre szerkesztett antológiát, az Új „Régi és új dalok gyűjteményé”-t. Az itt szereplő költői versenyt 1202 ötödik hónapjában tartották meg.

Irodalmi és Társadalmi Portál

make up wisuda jogja make up artist jogja make up artist yogyakarta mua jogja murah mua wisuda jogja make up pengantin jogja mutiara make up jogja make up wisuda jogja murah make up jogja putri rekomendasi make up wisuda jogja make up pengantin jogja putri sekolah make up jogja make up class di jogja make up murah jogja mua di jogja mua jogja bagus make up paes ageng jogja salon make up wisuda jogja salon wisuda jogja make up wisuda wardah jogja salon make up jogja mua jogja terbaik make up wisuda jogja bagus make up wisuda berjilbab di jogja
ujnautilus.info