Keksz

Egy napon arra ébredtem,
hogy amit valóságnak képzeltem,
csupán ketté harapott keksz.
Nem tudtam, ebből mi lesz,
Isten csak egy fokhagymagerezd,
az angyalok mint porszemek,
hapci, hapci,
belefújtam őket egy zsebkendőbe,
és kidobtam,
Istenből főzeléket csináltam,
tányérba kimertem,
gyerekeknek adtam,
hadd nőjön bennük a hit.

 

Statiszta

Statiszta vagyok a
saját életemben,
bizonyos pontjaimon
megjelenek,
kilétem ismeretlen,
és nem is fontos
a történet szempontjából:
Hangulati elem vagyok csak,
akár a szín és
hanghatások.

 

Őz

Harmatcsepp pattan
Ágról ágra
Napfény tavaszban
Délutánra meleg lesz.

Valamit árnyékodban
hagytam, hagytam
ott azért, hogy
veled legyen.

Esthajnal halovány
hangon énekel,
a szürke égen
csak úgy mint régen
most is benne
téged láttalak.

Őz futott s amott
a síneken
a táj sűrű köd alatt
gyalogolt.

 

(Illusztráció: Linda Rauch: Moon Shine)