Örökség

Először olyan nagy a csönd, hogy úgy kell meggyőznöm magamat – nem vagyok süket. Fekszem az ágyban, üveges szemmel bámulom a plafont és minden izmom megfeszül, ahogy lazítani próbálok. Szép lassan felélednek a zajok. Nem sokkal jobb, mint a csend. Motozást hallok. A falakból jön. Itt-ott megreccsennek az ezeréves bútorok. Vagy a padló. Valami nyikorog a kertben. A falióra túl hangosan ketyeg a konyhában. Visszhangzik… Győzködöm magam, hogy mindez teljesen normális. Öreg házak gyakran adnak ki ilyen hangokat. Hirtelen nagyon hiányzik az otthoni utcák folyamatos zümmögése.

imgres

Már éppen sikerülne elszundítanom, amikor egy hangos puffanás hallatszik kintről. Első gondolatom, hogy rohanni kéne, gyorsan és messzire. De nem teszem. Tovább fekszem, megmerevedve. Két lehetőségem van. Egy: úgy teszek, mintha nem hallottam volna semmit és alszom. Annyira feszült vagyok, hogy tudom, ez nem fog menni. Kettő: felkelek és megnézem, mi történt. Ez sem hangzik túl kellemesen, de jobb ötletem nincs. Ráharapok az ajkamra, és kikászálódok a takaró alól. A hideg padlóhoz érő talpamtól kezdve felszalad a libabőr a lábamon, mint harisnyán a szem. Felállok, kinyitom a hálószoba ajtaját, és kidugom a fejemet. A folyosón szinte nappali világosság van, mert az ablakon bevigyorog a hold. Még villany se kell.
A puffanás a nappali felől jött, hát elindulok a folyosón.
Gyerekkoromban sok nyarat töltöttem itt, most mégsem tűnik ismerősnek a ház. Alacsonyabb a plafon, szűkebb a folyosó. A polcok sötét zugaiban ismeretlen tárgyak húzzák meg magukat. A nagymama mindig tudta, mi hol van. Most az sem tűnik egyértelműnek, hogy mi az, ami kézzel fogható, és mi az, ami csak árnyék. Inkább nem nézek a polcokra.
A nappaliban tornyokban áll a doboz és a mindenféle kacat. Tegnap éppen csak elkezdtem a szortírozást. A nagymama egy életen keresztül gyűjtötte ezt a rengeteg holmit. Nekem talán egy, vagy két hetembe kerül majd kiválogatni a használható dolgokat és kidobni minden mást. Körbejáratom a tekintetem, hogy megkeressem, mi okozhatta a puffanást.
A kanapéról megviselt, félszemű maci bámul vissza rám. Emlékszem rá. Kicsinek különböző történeteket találtam ki arra, hogy mi történhetett a másik szemével.
A falakon fekete-fehér képek lógnak. Távoli családtagok vannak rajtuk, régi ruhákban, természetellenesen merev pózokban. Még az arcukat sem ismerem. Aztán meglátom a nagymamát. Egy földúton áll, kofferrel a kezében. Szél lengeti a szoknyáját és ő mosolyogva pillant hátrafelé, a válla fölött. Göndör haja vadul kavarog az arca körül. Kísértetiesen hasonlítunk egymásra – anya szerint az ő vérvonalát örököltem.
Elszakítom a tekintetem a nagymamáétól, és végre kiszúrom, mi a baj az összképpel. A sarokban szanaszét hevernek a könyvek. Tegnap raktam külön őket, párat haza akarok vinni. Vajon mitől dőlt föl a gondosan elrendezett kupac? Közelebb lépek. Mozgást látok a szemem sarkából és azonnal elönt a pánik. Majdnem visszatérek az A tervhez, a futáshoz. Szerencsére hamar felfogom, mit látok. Egy macskát.
Sziszegve fújom ki a levegőt. Tehát van logikus magyarázat. Nem mintha kételkedtem volna benne.
A macskák mindig könnyen beszöktek a házba, mivel sok a rosszul záródó ablak. A nagymama szívesen etette őket, bár egyik sem volt az övé. Ezeknek a vidéki macskáknak nincs gazdájuk, sokan elkergetik őket, de a nagymama szerette gyűjtögetni nekik a maradékokat. Így volt kiről gondoskodnia.
Letérdelek a fekete kis jószág mellé, mivel az láthatóan nem fél tőlem.
–  Jaj, cicus. Megijesztettél – mondom neki megrovóan.
–  Sajnálom – feleli a macska.
Fuldokolva riadok fel. A hajnal szokatlan, szürkés fényt vet a szobára. Pislogva mászom ki az ágyból. Csak a vén faliórát hallani, a ház most megint csöndes. A folyosó is ártalmatlannak tűnik, mintha gúnyolódna rajtam. Fejcsóválva belépek a konyhába kávét főzni. Rozsdás tűzhely, lepattogzott zománcú hűtő, koszos-sárga csempe ódivatú virágokkal. Ez csak egy öreg ház.
Előkeresem a kék pöttyös bögrét. Repedezett a szája, mégsem innék másból. Ez az enyém, mindig ebben kaptam a kakaót, és valami gyerekes kötődés fűz hozzá. Miközben kávét töltök, az éjszaka emléke visszakúszik a gondolataim közé. Bögrével a kezemben újra végigsétálok a folyosón, és bekukkantok a nappaliba.
Egy pillanatra a tüdőmben reked a levegő, és megszorítom a bögrét. A kiválogatott könyvek tornya összedőlve hever a sarokban. Túl gyors mozdulattal fordítom el a fejem, a macskát keresve. Rájövök, hogy valószínűleg nem fogom megtalálni. Hideg bizsergést érzek a tarkómon. Tekintetem összeakad a nagymamáéval. Mintha a saját szemembe néznék, ahogy magamra mosolygok.

 

 

Orbán Ottó: A líra rossz korszaka

 

a líra rossz korszakát éli
gondolja a líraszakértő és kéjesen nyújtózkodva egyet
körültekint a nyomor asztala kontinenseken
csatahajók fűkunyhók felhőkarcolók
meg más effélék NEM IS CSODA
gondolja és elmegy a regényelmélet felé
mely naprakészen jelzi a világtőzsde árfolyamingadozásait
miközben Líra Anyó
az érdemes madám
talányos mosollyal ül a kassza mögött
ő tudja amit tud
a puritánok jönnek és mennek
de az üzlet marad
a macskaköves kisvárosi utcán
mindig föltűnik egy-két sompolygó járókelő
aki izzadt tenyerét a kabátjába törölve
bekopog az ajtón

a közönség rossz korszakát éli
gondolom én
elfelejtette hogy honnan jött és miféle batyúval a hátán
a század első éveit
együgyűséget és reményt
azt hiszi hogy az újabb és újabb bonyodalmak
megkímélik a nagy egyszerűségtől
hogy a világ olyan híd mely a van és a nincs pillérein nyugszik
és hogy reménykedni gyereket nevelni kockáztatni
hiába ostobaság
ha ez az ostobaság egyben a sejtek legfőbb bölcsessége is
az ember koktél
és a bárpincér történelem legfőbb kérdése mindig is az
hogy hány rész megfejtéshez hány rész rejtvényt kever

öregszem nem vitás
a régi iskolához tartozom
mint a divatjamúlt
mert a maguk röhejes módján reneszánsz beatek
akiket így vagy úgy de a teljes ember érdekelt
és nem a nyelvtudomány cingár kísértete
mely a zárójelek kalitkájában röpköd
és folytonos csipogásával leginkább azt a tényt leplezi
hogy lényege odaátra kacsint
hol a sejthetőn túli közegben
felhőzet képében gomolyog
a kényelmes világértelmezés
hogy semmi sem úgy van ahogy
a legjobb tehát
ha megelégszünk a csillagok torokszorító látványával
vagy azzal
hogy pontosan vezessük valamilyen bajnokság eredményeit
legalább elütjük az időt
amit itt töltünk átmenetileg

egy perc tízezer év
a Föld forgása kihívás
és van úgy hogy a forradalom
arányérzékünk épségét jelenti
miközben mászik lefelé a fáról
vagy egy láthatatlan ágon fölfelé az űrbe
és mögöttünk elhal az izgatott kiáltozás
de még a rohamkocsik szirénázása is
előttünk egy arc
vagy a napsütötte óceán
az örök fiatalság
mindegy minek mutatkozik
tőlünk fogan szörnyet vagy épkézláb utódot
bordélyházból kiváltott szerelmünk
Mademoiselle Jövő

 

 

 

(Illusztráció: Solar Eclipse, Sue Halstenberg)

A 23 éves álom (részlet)

Hálószoba.
A nő az ágyon ül.
A férfi le-fel járkál.

FÉRFI: Holnap elutazom. (Szünet.) Egy időre.

Szünet.

NŐ: Szabad tudnom, hogy hová?

FÉRFI: Nem mindegy?

NŐ: De igen… Bárhol is légy, a lényeg az, hogy itt nem vagy.

FÉRFI: Majd jelentkezem.

NŐ: Mikor?

FÉRFI: Nem tudom. Hamarosan.

Szünet.

NŐ: Miért teszed?

FÉRFI: Gondolnom kell a jövőre.

NŐ: (Gúnyosan felnevet.) Jövő… A holnap a ma elmeszüleménye. Az áhított jövő menekülési kísérlet a mindenkori jelen mókuskerekéből. (Szünet.) Minden nap első és utolsó nap egyben. Minden éjszaka első és utolsó éjszaka egyben. Az egész világ teljes egészében itt és most teremtődik…

FÉRFI: Akkor… lényegében… minden mindegy…

Szünet.

NŐ: Van még valami mondanivalód?

FÉRFI: Nincs.

A férfi leveti a köntösét és lefekszik.

Szünet.

NŐ: Gyerekkoromban volt otthon egy malacunk. Vak volt. Így született. Ült az ólban, leginkább a sarokban, rá se kellett csukni az ajtót, és várta, mikor kap enni. Irtó falánk volt. Mindent megevett, amit adtunk neki. Sokszor meg is tréfáltuk. Minden szart elébe tettünk… Földet szórtunk a moslékjába, apró töviseket kevertünk a kukoricaszemek közé, fémdarabokat rejtettünk a koncentrátumába. Sokszor prüszkölt, néha felsebzett a szája, és kínkeservesen visított, mi pedig jót szórakoztunk rajta. (Szünet.) Kóbor kutyák tépték szét. Én engedtem be őket az udvarba. Kinéztem az utcára, és nyitva hagytam a kaput. A felnőttek közül senki sem volt odahaza. Csak én, és a bátyám. (Rövid szünet.) Igen, volt egy testvérem, sosem meséltem neked róla. Alig egy évvel volt idősebb nálam. Ő is ott végezte. Ijedtségében a falnak dőlt, és a vak disznó a haláltusájában összenyomta. Teljesen összelapította… Szétpocskolta… (Szünet.) Azon az éjszakán álmodtam először. Huszonhárom évvel ezelőtt.

A nő felkel az ágyról. Monológja közben megjeleníti elmesélt álmát.

NŐ: Mentem az utcán. Forgalmas, széles utca volt. Vagy inkább sugárút. Legalább négy sávos. Egyedül voltam. Nem volt ott se apa, se anya, se Álmos… Így hívták a bátyámat. (Szünet.) Mindenfelől kutyák meg disznók voltak körülöttem. Képzelj el egy dugót az autósztrádán csúcsforgalomban… Olyan volt ez is, csak autók, motorok és kamionok helyett vicsorgó ebek meg röfögő disznók töltötték be a teret. Sehol egy ember! Álltam a sugárút kellős közepén, remegve. Még ma is kiráz a hideg, ha visszagondolok rá. És akkor… hirtelen… mintegy a semmiből… ahogy az csak álmokban lehetséges… feltűnt ő… Egy ember abban a végeláthatatlan állatvilágban! Izgatottan futottam feléje. Virágos szoknyácskám csak úgy lebegett a sok szuka meg koca közt. (Szünet.) Amikor odaértem hozzá, akkor vettem észre, hogy egy kölyökkutyát tart a kezében. Ez a tiéd, mondta, és felém nyújtotta az ebet. Undorodva néztem a lihegő állatot. Ez a tiéd, ismételte meg. Meg sem simogatod? Nyújtsd ki feléje a kezecskédet… (Szünet.) Mintha meghipnotizált volna… azt cselekedtem, amit mondott. Kinyújtottam a kezemet, és ujjaimat végighúztam a kutya szőrén. Így ni, biztatott a férfi, nézd milyen boldog. Fogd meg, mondta. Vonakodtam, de nem tudtam elutasítani. Félénken átvettem a kutyát, magamhoz öleltem, és akkor… Nyilván megbotlottam valamiben, vagy mi…, egyszerre kiterültem az úttesten. (Lefekszik a földre.) Emlékszem… Erre nagyon emlékszem… Mozdulatlanul feküdtem, és az eget bámultam… Szürke fellegek vonultak át, itt-ott lehetett csak látni a lemenő nap vörösét. Fekete madarak röpködtek fölöttem. Körbe-körbe… (Szünet.) Megpróbáltam felkelni. Megmozdítani tagjaimat. Előbb a kezem, majd a lábam. Semmit sem tudtam. Csak feküdni. Mozdulatlanul. És farkasszemet nézni a mellkasomra telepedett kutyával. Amikor kézbe vettem, kis csöppségnek tűnt, ekkor azonban… növekedni kezdett… Pillanatok alatt akkorára nőtt a feje, hogy mindent eltakart előlem… A napot, a felhőket és a madarakat egyaránt… A súlyától nem kaptam levegőt. Nyála végigcsorgott az arcomon… egyenesen a számba…

A nő mély lélegzetet vesz és felül.

Hosszú szünet.

FÉRFI: Sajnálom.

NŐ: Ennyit tudsz mondani? Sajnálom…

Elemek

1.

Hatalmas tömeg verődött össze, mégis sikerült megfelelő helyet találnom, ahol észrevehet. De nem is keresett, már a szégyenkordén is csak állt büszkén, tekintetét az ég felé meresztve.
Körülöttem a tömeg eggyé vált hangja jól elkülöníthető mondatokra foszlott: boszorkány, máglyára vele, égessétek, pokolra való.
Hosszú, sötét haját a vallatáskor levagdosták, több helyen sebes maradt a fejbőr. A kezeit hátra kötötték az oszlop körül, de így is láttam, hogy a csuklóján és a bokáján bilincsek nyomai vöröslenek, ujjait szétroncsolták, több körmét leszaggatták.
Míg a hóhér dolgozott, az inkvizítor a nézőknek prédikált. Felvezette a kivégzést, dicsérte a Jézus Krisztust, az Anyaszentegyházat, de elsősorban a saját maga munkáját. Majd a bűnös asszony lelkéről beszélt, és amikor látta, hogy a pribék épp a nyakára köti a hurkot, megkérdezte a lányt, beismeri-e vétkét.
A nyelvét még a kínzások során tüzes vasakkal tönkretették, de jól láthatóan megrázta a fejét, le sem véve a szemét a ragyogó égről. Így a pap nem imádkozott érte, a bakó – hiába fizettem meg – nem fojtotta meg a kötéllel, az emberek pedig még dühödtebben kiáltottak halált.
A gyújtás igen szakszerűen zajlott, ahogy a lángok a nő lábát nyaldosták, mintha valóban az ördög cinkosa állt volna a tér közepén. Ezt már nem bírta méltósággal. Üvöltött, szavakat akart formálni a fájdalomra, de képtelen volt. Az egész nem tartott sokáig, a füst által hamar bekövetkezett a fulladás.
Az égett bőr szagától és a terjedő szürkeségtől alig vettem észre, hogy egy öregasszony felém mutogat: ez itt vele hált, a cinkosa! Több férfi elindult az irányomba, a városőrök is felkapták a fejüket. Elvettem az ingujjam az arcom elől, igen, mondtam, ez a boszorkány engem is megbabonázott. Feleletemre együtt érzőn megveregették a vállamat, magamra hagytak.
Nem akartam, hogy bármi közöm legyen tovább ezekhez. Minél előbb szabadulni akartam tőlük. Ha lefognak, viselnem kell a szorításukat is. Nem kívántam magamat feláldozni. A legfontosabb már elpusztult. Felébredek.

 

2.

Forgolódom az ágyban. A lázálomban egy máglya ég. Neked gyújtottam, halott barátomnak.
A vihar aznap nem volt hatalmas, csupán a te hajódat, a Don Juant pusztította el. Ó, hogyan is lehettem ennyire öntelt, hősöm nevét még a fővitorlára is ráírattam! Persze, utáltátok, a betűket kivágattátok, de a csónakot mégsem kereszteltétek át.
Mire a víz a partra mosta testedet, alig maradt valami az angyali vonásaidból. A halak apró harapásai kikezdték lágy arcodat, csak a zsebedben talált Keats kötetről tudtuk, hogy te vagy.
Mindig imádtad a vizet (s lám, most az ragadott el!) és a Napot is, tudom, tetszett volna a szertartás, amit rendeztünk. Mary ragaszkodott hozzá, hogy Rómában temessünk el, a gyermeketek mellé, de mivel a vízbefultakat nem szállíthattuk oda, el kellett téged hamvasztanunk. Egy hónapig várakoztattak, így mire a parton fellobbantak a fenyőhasábok, addigra a tartósító fűszerek, a bűz, az égett test szaga – nem bírtam elviselni, a tengerbe vetettem magam, és csak úsztam, míg a napsütés meg nem fájdította fejemet.
Csak a szíved, csak azt nem fogta a láng. Mary azóta is magánál hordja egy cédrusdobozban.
Íme, elment hát megint egy nagy ember, akit a világ komiszul, elvakultan és brutálisan félreismert. Majd most, talán, igazságot szolgáltat neki, amikor már semmi haszna belőle.
De nem sokára követlek én is. Az orvosok kívánságom ellenére sorra eret vágnak rajtam, állandóan lázálmok gyötörnek: kint vagyok a fronton, harcolok szegény Görögországért. De tudom, hogy Julian és Maddalo, ahogy emlegettél minket, hamarosan újra együtt fog csónakázni.
Most aludni akarok. Felébredek.

 

3.

A buszon izzadtság és vizeletszag terjengett. A metrón olcsó kölnik keveredtek. Először a tömegközlekedést hagytam el. Korán keltem, gyalog jártam mindenhová. De kezdtem büdösnek érezni az utcákat is. Bántott a csatornák kipárolgása, az autók füstje. A szag lassan az otthonomba is befészkelte magát. Érzékennyé váltam a régi lakás kiszellőztethetetlen, dohos bűzére, eszeveszetten sikáltam a szőnyegeket, törölgettem a bútorokat, kifestettem mindent tisztára, hiába.
Mindent hátrahagytam, egy kisebb városba költöztem. De itt sem lett jobb, csak kevésbé büdösebb. Tovább menekültem.
Egy párezer fős faluban vettem házat a falu szélén, messze a főúttól. Elzárkóztam, az udvarom üresen állt, mégis a szél disznószar szagát hozta, és ha néha boltba mentem, az utcán bor és cigaretta bűze csapta meg az orrom a szembejövő férfiak trikójából vagy bőréből. Minden ember büdös.
Az erdő közepén állíttattam fel egy teljesen új fakunyhót. A munkások nem dohányozhattak, amíg készült. A saját holmim szaga is zavarni kezdett. A ruháimat állandóan mostam, de az öblítők sem tetszettek már.
Végül elégettem mindenemet, semmi nem szennyezi már a levegőt. Egyedül kuporgok az egyetlen szobám padlóján, meztelenül. Azon merengek, mi az otthon? Hontalan vagyok. Gyökereim semmiképp nem maradtak.
Még mindig büdös van.
Először nem veszek levegőt.
Aztán kapkodnék érte, szájon át, de nem jön. Felébredek.

4.

Már utaztam ebben az autóban. Csomagtartóban, csuklyával a fejemen.  Most a hátsó ülésre mutattak helyet, a szememet is szabadon hagyták. Rám sem ijesztettek, meg sem ütöttek, nem is fenyegettek. Pedig nem fizettem ki a tartozást. A két kigyúrt férfit a hajuk színéről különböztetem meg. Az egyik szőke, a másik fekete, különben egyforma kék pulóverük és farmerjük van, katonai bakancsot viselnek. A szőke vezet, a fekete mellettem ül.
Kiérünk a város határán túl, elhagyatott telek mellett parkolunk le. Ismerem ezt a helyet: itt ásatták meg velem legutóbb a síromat, be is húgyoztam. Nagyon kiröhögtek. Az ásót alig tudtam már tartani, ráborultam és zokogtam, akkor mondták, hogy ha fizetek, nem temetnek belé. A pénznek csak a töredéke lett meg időre, azt eltették.
Szótlanul a gödörhöz vezetnek, ahogy nézem, büszkeség tölt el, legalább szabályos, egyenes falú. A fekete állványra állít egy kamerát, bekapcsolja, ellenőrzi. A szőke maszkot húz, odavezet a készülékhez, és amikor a fekete a hüvelykujjával jelzi, hogy jó a kép, a szőke oldalról rátalpal a térdemre. Hallom a reccsenést, mintha egy ág tört volna el, majd a saját hangomat, ahogy a fájdalomtól üvöltve kegyelemért könyörög.
Ezután módszeresen jön a két karom, az orrom, néhány fogam. Amikor elájulnék, fellocsolnak. Igen precíz munkát végeznek. A sírba már csak mellékesen, mint egy zsákot hajítanak bele. Minden fáj, a sok apró rész eggyé olvadva lüktet.
Apám régen sokat vitt az erdőbe. Minden növény, minden madár, rovar nevét tudta, leveléről, hangjáról ismerte. Én nem tudnám a nevén nevezni a környezetemet, amibe kerültem. Apám otthon volt benne, én idegen vagyok itt.
Hallom, ahogy dolgozik az ásó. Az első rönkök a lábamra esnek, halkan puffannak. Lassan betemet a föld. A szám telemegy a nyirkos, fémes ízzel.
Eltűnnek a csillagok. Felébredek.

5.

A műszerek fényei gyér világítást adnak. Repedezik a plafonon a vakolat. Átizzadt az ágyneműm, a pizsamámban inkább meg se mozdulok. A formátlanná dagadt testem egyébként sem engedi.
Mindig ugyanazok az álmok követik egymást. Újra sorra veszem az értelmüket, hogy megnyugodjak, nem ez a valóság. Nem így.
A szerelem, a barátság, az otthon, a test halott.
Tegnap megosztottam ezt az éjszakás nővérrel is. Ő az egyetlen kapcsolatom a külvilággal. Megkérdeztem, mit gondol arról, hogy csak lélektelen nemi szervek találkoznak, az embernek ismerősei vannak, akik üzenetet küldenek a születésnapján, gyökértelenül tengődünk a világban, a testünk pedig végül börtönként zár be egy-egy ilyen kórházi szobába. Kelletlenül hallgatott, egy ideje nem tudtam neki pénzt adni. Végül azt mondta, elég régóta van az osztályon ahhoz, hogy tudja, mindenki egyedül hal meg. A szavaira rácsapta a korhadó faajtót.
Ilyen hangja van a koporsófedélnek is.
Minden halott. De a szellem még küzd.
Olvasok, friss és éber akarok maradni, őrizni amit lehet. Minden éjjel úgy alszom el, hogy azt remélem, így halok meg.
Vagy talán ebből is felébredek.

Tehetségnap a KRE Bölcsészettudományi Karának NTP-pályázata keretei között

A Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kara 2014. áprilisában pályázatot nyert az NTP-TDK 13-039 keretei között. A pályázat sikeres elnyerése lehetővé tette, hogy tanszékenként egy, esetlegesen két diák nemcsak tanszéki, de kari szinten is tevékenykedjen, demonstrátorkodjon, azaz lehetőségük nyílt TDK-dolgozat írására, tanszéki, illetve kari tudományos tevékenység szervezésének támogatására, és a Kari Tehetségnapon tudományos bemutatkozásra, amikor is az önállóan kutatott témákról, TDK témákról 15 perces előadást prezentáltak a hallgatók, diavetítés kíséretében. Az előadásokat 5 perces kérdésfelvetés, illetve vita követte.

A Kari Tehetségnap május 7-én került megrendezésre, 14 órás kezdettel. Az előadássorozatot Budai Tímea pszichológus szakos hallgató kezdte, kutatásának címe: Pszicheledikus szereket használók életminősége. Prezentációjában több szintetikus szerről is részletes ismertetést kaptunk (hatásáról, összeállításáról, utóhatásáról). Az előadó rávilágított arra a tényre, hogy a tudatos pszichedelikum-használók számára olyan meghatározó élményeket nyújtanak ezek a szerek, hogy nagyban növelik nemcsak az önértékelést, az élettel való elégedettséget, de felébresztik a spiritualitás iránti vonzalmat is. Tanulmányában a szerhasználat célja és a szerhasználó életminősége, szociális készsége közötti kapcsolat analizálására végzett kutatást mutatta be. Vizsgálatában összesen 212 fő vesz részt, a szerhasználat megléte, illetve a szerhasználat célja alapján 3 csoportba sorolva.

A következő előadó a japán szakos Czifra Adrienn volt. Bemutatója a japán bábszínházra centralizálódott, pontosabban a Szonezakisindzsú, vagyis Kettős szerelmi öngyilkosság Szonezakiban című 1703-as előadásra, mely igazi mérföldkőnek számított a japán bábszínház történetében. A darab írója, Csikamacu Monzaemon munkásságának rövid bemutatása után néhány percben a színdarab elemzése következett. Az előadó felvázolta a keletkezési körülményeket, a mű hatását, szerkezetét és stílusát. Kutatásában a sindzsú darabok hagyományos előadásmódját és a japán bábszínházat is részletesen elemzi, hiszen ez elengedhetetlen választott darabjának megismeréséhez. Fő kérdései: Vajon miért gondolta a szerző,hogy a bábszínház a legalkalmasabb terep ezen jelenség bemutatására? Miben rejlik a darab óriási sikere? Végezetül: mi vezette rá a szereplőket, hogy életüket eldobva a túlvilágon keressék a boldogságot?

Élő Csenge Enikő másodéves szabadbölcsész hallgató témája az újplatonista gondolkodó, Plótinosz volt. A 15 perces bemutatkozás során megtudhattuk, hogy Plótinosz metafizikai rendszere hierarchikusan épül fel, filozófiája az Egyre és emanációira, azaz kiáradásaira összpontosít. A hierarchia legalsó szintjén a Lélek áll, melyet a Szellem követ, a csúcson pedig az Egy foglal helyet, mely az abszolút Jó és minden létező feletti. Kutatásának  egyik fő kérdése: Miként beszélhetünk az Egyről, vagyis arról, amiről nem is lehet beszélni, hiszen mindenen túl van, s minden az Egyen kívül van. Az előadást rövid diskurzus követte, melyben a platóni lélek-kép került rövid összehasonlításra a plótinoszi lélekfelfogással.

Falyuna Nóra a Magyar Nyelvtudományi Tanszék mesterszakos hallgatója. Kutatásában arra a kérdésre keresi a választ, hogy az „arcvédés” (udvarias védekezés) céljából alkalmazott hazugság hogyan válik rendszeresen alkalmazott, társadalmilag elfogadott formává az elutasítás (’javasolt, kívánt cselekvés teljesítésének megtagadása’) beszédaktusának végrehajtásában. A tehetségnapon bemutatott prezentációjából kiderült, hogy munkájának elméleti keretét a nyelvi udvariasság Brown és Levinsonáltali megközelítése, másfelől pedig a kognitív disszonancia elméletének Arson-féle, az önigazolás mechanizmusát előtérbe állító interpretációja adja. Kutatási tervében szerepel egy kérdőíves felmérés is, melyben az adatközlőnek ki kell választania, mely nyelvi esetben találja elfogadhatónak a hazugságot, majd válaszát indokolnia kell.

A Tehetségnap következő előadója Gamauf Patrik szociológus-hallgató volt. Kutatása során az ún. „Z generáció” digitális szocializációját vizsgálja, ezen belül konkrétan az egyének digitális identitásának kialakulását, az offline (valós) és az online (digitális) identitásuk közötti kapcsolatot. Előadásában rávilágított a szocializáció folyamatának változására, mely egyrészt az infokommunikációs technológia térnyerésének, másrészt a digitalculture és a socialmedia népszerűségének is köszönhető, ezáltal pedig a klasszikusnak számító szocializációs színterek, mint a család vagy az iskola, háttérbe szorulnak.  A Z generáció természetes közege a technopoly és a digitalculture lett. Dolgozatában egyaránt szeretne kvalitatív és kvantitatív módszereket is használni. A minden tekintetben aktuális dolgozat címe: Társas magány.

Horn Ádám Zoltán témája „Erdély és Várad pusztulása Paskó Kristóf énekében.” A magyar szakos, végzős hallgató előadása 4 részből állt. Az első részben röviden ismertette Paskó Kristóf életrajzát, illetve említést tett arról, hogy kik írtak az ostromról még és milyen műfajban. A második részben a nemzeti tragédiához, azaz az ostromhoz vezető utat ismertette 1657-től kezdve az 1660-as ostromig, kiegészítve a vereség vélt vagy valós okaival. A harmadik pont a műfaji hovatartozás bonyolult kérdésére vonatkozott, hiszen a szakirodalom szerint eposzkölteményről van szó, ez azonban a hallgató kutatása szerint bonyolult kérdés. A negyedik rész bemutatta a Várad elvesztéséről szóló szövegeket, melyeket mind-mind református szerzők alkottak, s megtudhattuk, hogy e művek kivétel nélkül panaszos beszédmódban adják közre a történeteket.

Egy rövid kávészünet után az angol szakos Ízing Marcell folytatta a tehetségnapi előadássorozatot. Kutatásának témája az I. világháborút lezáró békeszerződések, melyet a brit David Lloyd George és az amerikai Woodrow Wilson elnök szempontjából közelít meg. A dolgozat fő vonulata a békerend-szerződésekkel kapcsolatos, miszerint Lloyd George és Wilson nemzeti önrendelkezésen alapuló, gazdaságilag előnyös békét akartak kötni. Meglepő módon azonban ez nem így történt, annak ellenére, hogy Franciaország, Olaszország és az újonnan megalakuló közép-kelet-európai országok politikai befolyása csak elenyésző volt Nagy-Britanniáéhoz és az Államokéhoz képest. Marcell kutatását főként elsődleges forrásokon végzi, és elengedhetetlenek tartja, hogy felderítse a Trianonhoz hasonló kényes kérdések hátterét, valamint előadásában megfogalmazta, hogy szeretné elkerülni az alaptalan, torzított történelmi nézetek használatát és az ezzel járó xenofóbiát.

A Néderlandisztika Tanszéket képviselő hallgató Kozák Dávid volt, akinek kutatási témája a művészettörténetből jól ismert viola dagamba, illetve a Németalfödön a késő reneszánsz, valamint a barokk idején használt vonós hangszerek.  A viola de gamba Európa-szerte a letűnt kor szimbóluma, s mivel viszonylag kevés eredeti példány maradt fenn az adott időszakból, különös jelentősége van a korból ismert, képzőművészet által fennmaradt ábrázolásoknak, hiszen szinte csak ezek alapján alkothatunk képet a hangszerről.  Kutatási kérdései: milyen szerepet töltött be a hangszer Hollandia aranykorának zenei életében, milyen témájú ábrázolásokon szerepelt? Tehát a dolgozatban egyaránt szó esik majd az adott témakör hangszer- és kultúrtörténeti, illetve ikonográfiai vonatkozásairól is.

Lips Adrián kommunikáció szakos hallgató, dolgozatának címe: „A kettős én megjelenése Karády Katalin filmszerepeiben és személyi kultuszában.” A szerző a prezentációban bemutatta a készülő írásmű pontos tervezetét a témaválasztástól egészen a kutatási módszerekig. Az analizálás kezdeti állapotában Karády Katalin filmszerepeire és személyi kultuszának vizsgálatára, és azon belül a kettős én és a titok kapcsolatára, Karády „nyugati mintájú” sztárrá válásának folyamatára összpontosított az előadó.

A filmtörténeti előadást művészetfilozófiai bemutató követte, melynek előadója a színháztudomány mesterszakos Nádasdi Nóra volt. Nóra nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint hogy Hegel és a német idealizmus neves képviselője, Schelling esztétikáját elemezze, méghozzá a dráma tükrében. Hegel és kortársai a tragédiát az egységesség ellentéteként, küzdelemként tekintették. A hegeli filozófia fejlődésére nagy hatással volt az a szellemi környezet, mely a filozófia új útjait a görög tragédiában kereste. Schelling elgondolása szerint a tragédia lényege mindig valóságos küzdelem a szubjektum szabadsága és a szükségszerűség mint objektív adottság közt. A küzdelem nem az egyik fél győzelmével ér véget, hanem mindkét fél együtt jelenik meg győztesként és vesztesként, tökéletes indifferenciában. A tragédiában nemcsak az emberi dolgok, hanem maga az értelem is önmagában tragikus.

Pataki Viktor magyar szakos hallgató az „Oravecz Imre szövegei és emlékezései” témában folytat kutatást. Oravecz Imre az idegenség problémája mellett a prózaversek nyomán költészettörténeti, valamint líra-és narrációelméleti szempontból is az újraértelmezés igényével lép fel. Prózaverseit az 1972. szeptember című mű megjelenéséig a recepció a késő modern költészeti hagyományhoz, az objektív líra hagyományához kapcsolta, azonban az 1972. szeptembert – megjelenését követően – már az Oravecz-líra, sőt a magyar „líratörténet” fordulópontjaként tartották, tartják számon. Dolgozata a töredék, a nyom és az emlékezet szempontjából kívánja az 1972. szeptember című művet interpretálni. E problémák elemzésén kívül a dolgozat arra a kérdésre kíván válaszolni, hogy Oravecz szövegei hogyan ágyazódnak be egy lírai és narratív beszédmódba, milyen hatással vannak a vers és próza hagyományára.

A második japán szakos hallgató, aki előadást tartott a Kari Tehetségnapon, Szabó Noémi Anna volt. Dolgozatában a Vasárnapi Újságban megjelent, Japánnal kapcsolatos híreket és a Wiener Zeitung hasonló témájú híreit kutatta fel és hasonlította össze az 1854-től 1855-ig tartó időszakban. Előadásában azt a kérdésfelvetését részletezte, hogy a magyar lap szerzői mennyiben támaszkodtak az osztrák lapban megjelentekre, illetve hogy a Magyarországon megjelent, Japánnal kapcsolatos hírek fő forrásai német nyelvterületről származtak-e. A kutatás folyamán a hangsúlyt a Vasárnapi Újság tematikájának megfelelően az ismeretterjesztő cikkekre helyezte, de figyelmet fordított a külpolitikai hírekre is.

„Magyarországi városok zsoldosállítása a Mátyás és a Jagelló-korban” – ezzel az előadással folytatódott a kari Tehetségnap egy rövid kávészünetet követően. Szokola László történelem szakos hallgató dolgozata ebben a témában az eddigi kutatásoktól némileg eltérő szemlélettel, elsősorban gazdasági és ahhoz kapcsolódóan társadalmi szempontból kívánja vizsgálni a fent megnevezett témát. Tanulmányozni kívánt területe azonban nemcsak a városok saját seregének esetlegesen a király által történt felhasználását akarja vizsgálni, hanem a királyi megbízottak által a városokban és mezővárosokban toborzott, valamint a városok által a király számára felfogadott zsoldosokkal is foglalkozni kíván. Munkája alapvetően a városi és királyi számadáskönyvekre, adólajstromokra és levelezésekre épül, továbbá ezeket kívánja más (szórvány) levéltári forrásokkal kiegészíteni, majd ezek rendszerezésével összesíteni.

Tóth Dominik szintén történelem szakos hallgatófő kutatási témája „A huszita típusú szekérvár megjelenése a magyar hadrendben Hunyadi János korában.” Sokszor és sokan elemezték a husziták sikereit Európa-szerte a lovagi hadseregek felett, de nagyon kevesen foglalkoztak azzal, hogy mindezt hogyan sikerült elérni; nevezetesen az egyébként újszerű harcászati és hadászati módszereikkel. Ugyanez a helyzet Hunyadi hadjárataival az Oszmán Birodalom ellen; általában kevés szó esik seregének cseh zsoldosairól, akik a régi-új típusú fegyvernemmel nagyban hozzájárultak az elért eredményekhez. Dominik ezen kevésbé kutatott kérdésekre összpontosít dolgozatában.

Mit tudnak a szinkrontolmácsok, amit mi nem? Ezzel a kérdéssel kezdte meg előadását a pszichológushallgató Turner Andrea. A szinkrontolmácsolás mint a kétnyelvi kontroll extrém aspektusa, kiváló kognitív teljesítményt, és kreatív nyelvi produkciót igényel. A hallgató kutatásának célja annak a felmérése, hogy hogyan befolyásolja a sokévi szinkrontolmácsolás a munkamemória-teljesítményt és a kreativitást. Felmérésében a szinkrontolmácsok szignifikánsan jobban teljesítettek pl. a komplex verbális munkamemóriát és központi végrehajtó működéseket igénylő feladatokban. Tapasztalata szerint a szinkrontolmácsok esetében a fonológiai hurok és a téri vizuális vázlattömb kapacitása nem tér el az átlagtól, míg a kiváló exekutív funkciók és a kreativitás kritikus szerepet játszanak, s kutatásában erre a kritikus szerepre kíván összpontosítani.

Vida Léna Mária angol szakos hallgató témája A Vándor, a The Wanderer című óangol vers magyarra fordításának problémája. Célja az, hogy egy olyan magyar nyelvű fordítást készítsen a versről, ami egyrészt bepillantást enged az angolszász költészet és kultúra világába azok számára is, akik szakterületétől, érdeklődési körétől ez a téma távol esik, vagy nyelvtudásuk még nem mélyedt el ilyen szintekre, valamint célja, hogy gazdagítsa a magyar nyelvű irodalmat. Továbbá, egy olyan tudományos diákköri dolgozatot szeretne készíteni, amely felfedi az óangolból magyar nyelvre való fordítás kihívásait és nehézségeit.

A Kari tehetségnapi előadássorozatot Weidinger Amelie zárta. Amelie német szakos hallgató, valamint a Kodály Zoltán Zeneművészeti Egyetem tanulója is. Témája Die Lesbarkeit von Kafkas Schloss (Kafka: A kastély című művének olvashatósága). Franz Kafka 1926-ban kiadott Das Schloss című regénytöredéke a mai napig rejtvényeket ad fel értelmezőinek. Amelie előadásában felvázolta, hogy mennyi különféle interpretáció született és születik ezzel a művel kapcsolatban, s hogy ez miért problémás a műre nézve. Továbbá bemutatta azt az alapproblémát, amellyel az értelmezés során szembe kell nézni. A műnek egy bizonyos olvasata azonban, úgy tűnik, kevesebb figyelmet kap, ezért a hallgató főként ezt vizsgálja. Kutatásában felvázolja az ezzel kapcsolatos vizsgálódás kiindulópontját, módszereit és elméleti bázisát.

A Tehetségnap pontban hét órakor ért véget. Az előadások gördülékenyen követték egymást, mindegyik bemutató elgondolkodtatóan hatott nemcsak a témavezetőkre, de a közönségre is. Ezt jól bizonyította a kérdések tömkelege az előadások után. Ezúton szeretnénk megköszönni az NTP-program támogatását, minden szervező és segítő munkáját, türelmét, és reméljük, ez a tehetségprogram felkerül majd az éves kari rendezvényeink listájára, s jövőre ismét megrendezhetjük a fiatalok tudományos bemutatkozására lehetőséget nyújtó Kari Tehetségnapot.

Élő Csenge Enikő

 emmi_logontp_72_rgbemet_logo_szinesAlap CMYK

Aztán

végre a párnára hagyatkoztam.
Illeszkedtem mindahhoz, ami
egyszer sem bontotta meg
a szobabelső élre vasalt falait.

Aztán az egymás mellé hajtogatott
sarkokat kezdtem kicsomagolni,
hogy elmondhassam neked, még mindig
ott a szögön a körömnyi hűség.

Aztán centinként próbáltalak levakarni
a fáról, fémről, műanyagról,
de te hol alumínium, hol pamut,
hol papír voltál a kitakarított szobában.

Aztán megint mesélni kezdtem neked,
önkéntelenül a szavaimba menekítettelek
az időnként előtörő felejtési kényszer
és a kihűlés elől.

Aztán bérletet váltottam
a négyzetrácsosra szabott éjszakába.


 

laura-stevens4

Képek: Laura Stevens

Irodalmi és Társadalmi Portál

make up wisuda jogja make up artist jogja make up artist yogyakarta mua jogja murah mua wisuda jogja make up pengantin jogja mutiara make up jogja make up wisuda jogja murah make up jogja putri rekomendasi make up wisuda jogja make up pengantin jogja putri sekolah make up jogja make up class di jogja make up murah jogja mua di jogja mua jogja bagus make up paes ageng jogja salon make up wisuda jogja salon wisuda jogja make up wisuda wardah jogja salon make up jogja mua jogja terbaik make up wisuda jogja bagus make up wisuda berjilbab di jogja
ujnautilus.info