PÉLI TAMÁSRÓL (1948-1994):
“1948-ban születtem Budapesten, a nyolcadik kerületben, amely az úgynevezett pesti cigány kerület. Ami a legfantasztikusabb és legfontosabb emlékem az, hogy volt egy csodálatos közösség, amely körülvett, akikhez én mindenáron tartoztam és tartozni szeretnék.” írja önmagáról a Festőfejedelem – ahogy tanítványa Szentandrássy István Kossuth díjas festőművész nevezte mesterét és barátját.
A származására mindig büszke festőművész hollandiai tanulmányai után és sikerei ellenére siet vissza, hiszen Magyarországon érzi magát valóban otthonosan és talál magának nemcsak művészi, közéleti feladatokat de stílusával, technikájával és felfogásával iskolateremtő is lett. Erről a kettős, egyenrangú identitásáról vall a sokszor idézett gondolatával: “Homlokomon kettős aranypánt van. Az egyik a cigányságom, egyik pedig a magyarságom, és egyikről sem vagyok hajlandó lemondani “
“Péli valódi szellemi vezető volt, olyan tanítványokkal, mint Váradi Gábor, Feka Lajos és Szentandrássy István, aki Péli halála után maga is számos roma művész (Gügyi Ödön, Tóth Elemér, Túró Zoltán) mesterévé vált. A „Péli-iskolát” a technikai képzettség, a roma hagyományokhoz kötődő elemek tudatos használata, a gyakran balladisztikus hangvétel és egyfajta szimbolikus ábrázolási mód jellemzi…” írja a Mestert méltató esszéjében Dékei Kriszta művészettörténész.
A méltatlanul és lassan feledésbe merülő hatalmas méretű pannójáról, a Születésről és a Mester világlátásáról mindennél többet mond a mű hivatalos és teljes címe:
“A cigányság és a magyarság összefonódó történetének jelenetei (Születés)”
