Kriszta még egyszer végigellenőrizte az eszközöket. Előtte, a parkettán boszorkánykör, rendes pentagramma, amit az aliról rendelt skarlát színű krétával rajzolt meg. A sarkaiban egy-egy gyertya. Rendszerint itt fehér és rózsaszín gyertyákat égetett, de ez az alkalom más volt. Ezek a gyertyák feketék voltak. A pentagramma közepén papír, teleírva rúnákkal. A szöveget egy weboldalról másolta, és bár egy szót sem értett belőle, reménykedve támaszkodott az angol fordításra, amit mellette olvasott. A papír négy sarkába egy-egy hieroglifát rajzolt: az ankhot, a dzsedet, a vászt, és a szeneb-et. Ennek ugyan nem sok köze volt a rúnákhoz, de úgy ítélte meg, hogy ezeknek elég nagy a mágikus ereje, szóval valószínűleg bármilyen igézést jól meg lehet velük erősíteni. Azon kívül egy ezoterikus fórumon is regisztrálva volt, ahol az admin minden hozzászólását úgy zárta, hogy “Ankh szeneb!”, és egy barátnője, Aife (akit egy évvel korábban még szintén Krisztának hívtak) is egy Ankh-ot viselt is a nyakában, a másik három jelet pedig tollal az alkarjára írta, és ha kopni kezdtek, megerősítette a feliratot. Hogy rohadtak volna bele a bőrébe! Kriszta kívánsága bővebben…
