Az asztalon hagyott oreóban megtalálom a fognyomát. Megértem, hogy siet reggel, de azért ne legyünk igénytelenek. Fel kell hívnom, mert ez így nem állapot. Mi ez a kupleráj a konyhában, miért nekem kell mindig elmosogatnom utána. Utálom, hogy cukorral issza a kávét, mert rászárad a pohárra, nem tudom levakarni, és mindig a körmöm alá megy.

A keksznek a krémje megolvadt, és nem jön le az asztalról. Nem használnak a tisztítószerek. Nem tudom, hogy mi ennek az oka, de azt látom, hogy egy macska negédes álmot alszik ebben a fehér sávban, ezért sem tudom leszedni az asztalról, mert mindig máshova fordul. Még csak most veszem észre, hagyom szegényt, majd a drága feleségem lekönyörgi az asztalról, én nem vagyok rá alkalmas. A telefonom vízköves bővebben… →

Kitépem a szemem. Előttem kés, villa, tányér. Vacsoraidő. Körkörösen mozgatom a szám. Ügyelni kell, hogy ne legyen merev az arcom, mert úgy nem lehet dolgozni, úgy nem lesz finom. Lerázom kezeimről a szőrt, hagyom, hogy megtapadjanak a tányéron. Köretnek jó, de nem elég, pár bőrdarabot is lefejtek az ujjamról. Mély levegő, fejkörzés, nyakroppantás. A falon lévő festményt bámulom.

Dörzsölöm a fejbőröm, mert nem elég, hogy delfin úszik az égen, több kell, lazábbnak kell lennem. Féllábra állok. Zsibbadok. Nem nyitom ki a szemem. Elképzelem, hogy ananász vagyok. Várom, hogy felvágjanak, és jóízűen rágjanak. Nevetek. Rágjanak, gyertek, rágjatok már meg, mi lesz, egyetek már meg, nevetek, a kurva anyátok. A képkeret bővebben… →

Megtámaszkodom a kocsma falában. Orromban érzem a füstöt. Mintha tűk szurkálnák a tüdőm. Nehezen veszem a levegőt. Mozognak, cérnával kötik össze a léghólyagokat. Karácsonyfadísz lesz belőlük. Nem tudom hova akasztanám. Tényleg rájuk gyújtottam a házat? Szúr a kezemre tapadt vakolatdarab.

Leporolom magam, bemegyek. Kikérek egy sört, és leülök. Elképzelem, hogy a szénsav pattogása olyan, mint a gerendák recsegése pár utcával arrébb. Nem bírtam fizetni a hitelt. Szabadulnom kellett attól a félelemtől, hogy kilakoltatnak. Ez a város el van átkozva. Nem itt kellett volna családot alapítani. hamu bővebben… →