Kitépem a szemem. Előttem kés, villa, tányér. Vacsoraidő. Körkörösen mozgatom a szám. Ügyelni kell, hogy ne legyen merev az arcom, mert úgy nem lehet dolgozni, úgy nem lesz finom. Lerázom kezeimről a szőrt, hagyom, hogy megtapadjanak a tányéron. Köretnek jó, de nem elég, pár bőrdarabot is lefejtek az ujjamról. Mély levegő, fejkörzés, nyakroppantás. A falon lévő festményt bámulom.

Dörzsölöm a fejbőröm, mert nem elég, hogy delfin úszik az égen, több kell, lazábbnak kell lennem. Féllábra állok. Zsibbadok. Nem nyitom ki a szemem. Elképzelem, hogy ananász vagyok. Várom, hogy felvágjanak, és jóízűen rágjanak. Nevetek. Rágjanak, gyertek, rágjatok már meg, mi lesz, egyetek már meg, nevetek, a kurva anyátok.

Zsibbadok, nevetek, zsibbadok, markoló a kezem, kiásom, zsibbadok, nevetek, kiásom a szemem. Mindjárt kiásom, szürcsögök, nevetek, mindjárt kiásom, szipogok, nevetek, mindjárt kiásom, üvöltök, nevetek, mindjárt a kezemben van, kiásom, nevetek, a kezemben van, nézem, röhögök, mit nézel, kiástalak, igen, te vagy a vacsora, igen, megeszlek, te kis zöldszínű szépség.

Nem kell úgy bámulni rám, már a tányéromon vagy, már magyarázhatod, hogy miért ne csináljam, mintha meg tudnál győzni bármiről is. Csak ne rebegtesd a szempilládat, még az ereid sem érdekelnek, ahogy nemet formálnak, mert kit érdekelsz, éhes vagyok, ki a faszt érdekelsz, ha éhes vagyok, ha meg foglak enni, kit érdekelsz, finom leszel. Mosolyogjál már, bazdmeg. Becsüld meg magad, húzd ki azt a púpos hátadat, és nézz rám, beszélj, ha mersz, úgyis megeszlek, merjél, mondjad, ne gyere azzal, hogy te csak egy szem vagy, mert az mégis ki a faszt érdekel, beszélj, mondjad. Nevetséges vagy, ahogy így erősködsz, de nem tudok nevetni, éhes vagyok, már nagyon régóta nem ettem.

Beleszúrom a villát, erősen fogom a kést. Elkezdem vágni, elpattan a retina, lefolyik róla a lé, a belsejében szilvalekvár lehet, annyira finom, kicsordul tőle a nyálam. Türelmetlen vagyok, nem fogom apró szeletekre vágni. Elég nekem egy nagy szelet, majd elrágom, majd lenyelem egészben, ha nem megy, de menni fog, mert erősek a fogaim, nem vagyok hetven, vannak még fogaim. Különben sem hagyom neki, ne hülyéskedjen már, csak egy szem, nem az aszfaltról beszélünk, nem a lakótelep tégláiról.

Bekapom, rágok, megeszem, rágok, megeszem, rágok, nagyon finom, rágok, mint a leveskocka, rágok, megeszem, annyira finom, megeszem, rágok, szétolvad a számban, megeszem, rágok, ellepi a számat, megeszem, rágok, pattognak az erek, megeszem, rágok, tokányíz, rágok, megeszem, moslék, rágok, megeszem, de finom, megeszem, rágok, mindjárt meghalsz, rágok, megeszem, rágok, megeszem, rágok, rágok, mindjárt jól lakok, rágok.

 

 

Borítókép: Andrea Giovale.