Tény-örvény

(Kisbetűvel kezdődő mondatok.)

mögötte maradtak a napsugarak, határozottan odakanyarodik a megfelelőnek tetsző mező. ez éppen egy tükör, megnézem hátha megtalálom. meresztget, megfelejtkezik a következményekről, ugatni, billegtetni. semmi ismerős elvesztettem a tájékozódásomat. két éve jöttek, megviselte, pillanatra éppen belép. rögeszme kell, kétjegyű szám, hírek, melyek elegendők a sorozatgyártáshoz. somfai beszámol a műveletről. szilvia és ő soha sem gondoltak rá. Tény-örvény bővebben…

Mario Vargas Llosa: Boccaccio háza

PRÓBAKŐ. A Dekameron elbeszélései, melyek talán Certaldo falucskában íródtak, ahol az író született, életre hívták a narratív olasz prózát, és megteremtették Nyugaton a novella gazdag hagyományát.

1392996878_902923_1393087804_noticia_normal

(Fernando Vicente)

Certaldo toszkán falucska máig őrzi középkori falait, de a házat, ahol Giovanni Boccaccio hétszáz évvel ezelőtt született, a második világháború idején lebombázták. Később gondosan újjáépítették, s magas teraszáról egy olajfákkal, ciprusokkal és fenyőkkel borított dombos-lankás táj látszik, mely egy messzi csúcsban, a San Gimignano táncoló tornyaiban ér véget.

A neves írótól csupán egy fából és bőrből készült, szúette lábbeli maradt hátra; egy falba temetve bukkantak rá, és talán nem is ő viselte, hanem az apja, vagy a ház valamely szolgálója. Van egy könyvtár, ahol a Dekameronnak a világ valamennyi nyelvén létező többszáz fordítása tornyosul, meg a róluk szóló tanulmányokkal teli tárlók. A falucska egy kis ékszerdoboz, többszáz éves téglákból, cserepekből és gerendákból álló házakkal; annyira kicsi, hogy felmerül a kérdés, hogyan tudott az idősebb Boccaccio egy ilyen aprócska helyen ilyen sikeres kereskedővé válni. Giovanni házasságon kívüli gyerek volt, akit apja később ismert el, anyja kiléte pedig máig ismeretlen (bár kétségkívül szerény asszony volt). Certaldóból indult útnak Nápolyba az ifjú Giovanni, hogy pénzügyet és jogot tanuljon, s ezáltal gyarapíthassa a családi üzletet, Nápolyban azonban rájött, hogy a bölcsészet az igazi hivatása, melynek ezután szenvedéllyel és tudós hévvel szentelte magát. Ha a fekete pestis nem pusztítja el Firenzét 1348-ban, Boccaccióból az elithez tartozó értelmiségi, a klasszikusok kedvelője, latinista, hellenista, enciklopédista és teológus vált volna.

35 éves lehetett, amikor a patkányok, melyek a keletről fűszereket szállító hajókról a vírust hozták, elértek Firenzébe, és megfertőzték a várost pestissel. A járvány 40 000 firenzeivel, a lakosok harmadával végzett. A pestis megtapasztalása eltávolította Boccacciót a zárdai könyvek világától, a teológiától és a görög-latin klasszikusoktól (évekkel később visszatér majd hozzájuk), ugyanakkor közelebb hozta őt a köznéphez, a kocsmákhoz és a koldusszállásokhoz, a csőcselék mondásaihoz, csípős nyelvű szólásaihoz, az özönvíz-hangulat és világvége-érzés bujtotta élvhajhászathoz és zsiványsághoz, melyeket a járvány gerjesztett minden csoportban, a nemesektől kezdve a söpredékig. Annak köszönhetően, hogy elmerült a világi zajban és az aljanéppel töltötte ezeket a borzasztó hónapokat, meg tudta írni a Dekameront, amellyel életre hívta a narratív olasz prózát, és megteremtette Nyugaton a novella rendkívül gazdag hagyományát, melyet Chaucer, Rabelais, Poe, Csehov, Conrad, Maupassant, Chesterton, Kipling, Borges és sokan mások folytattak egészen napjainkig.

Nem tudni, hol írta meg Boccaccio 1348 és 1351 között a Dekameron száz történetét (lehetett akár itt, certaldói házában, ahová majd visszamenekül, mikor rosszul megy a sora), az viszont köztudott, hogy ezek a pajzán, tiszteletlen, ám remekbe szabott novellák az egykori könyvtárjáró értelmiségit vérbeli népi íróvá változtatták. A könyv első kiadása Velencében jelent meg 1492-ben. Azelőtt kézzel írott másolatokon lehetett hozzáférni, melyek ezerszámra szaporodtak. Valószínűleg ez a sokszorosítás volt az egyik oka annak, hogy elállt elégetésük gondolatától; az ötvenes éveiben ugyanis vallásossága szigorúbbá vált, valamint hatással volt rá egy karthauzi szerzetes is, így megbánta, hogy megírta a Dekameront, melyben megjeleníti a szexuális szemérmetlenséget, és lázasan ostorozza a klérust. Költő-barátja, a nagy Petrarca megvetéssel tekintett az elbeszélések közönséges szövegére, még azt is tanácsolta Boccacciónak, hogy ne folytassa a művet. Mindenesetre késő volt a visszalépéshez: a novellákat olvasták, mesélték és már fél Európa utánozta őket; és most, hétszáz évvel később is ugyanazzal a páratlan élvezettel olvassák őket, mint amit az abszolút mesterművek nyújtanak.

Certaldo húsz házacskából álló történelmi negyedében (ahol egy palota is található) áll egy kis vendéglő (trattoria), amely minden tavasszal megrendezi “Boccaccio fényűző középkori lakomáját”, most viszont tél van, így be kell érnem a szerény toscanai ribollitával – ami egy zöldséggel készülő kenyérleves – meg egy helybéli borocskával, ami kaparja a szájpadlást. A szülőháza falain lógó plakátok az 1350-es és 1360-as éveket idézik fel, amikor Boccaccio diplomáciai és közigazgatási küldetéseket teljesített a firenzei városvezetés megbízásából. Ezek egyike különösen megérintette: tíz aranyforintot kellett ajándékba vinnie Dante Alighieri lányának, Sor Beatricénak, aki Ravennában, a Santo Stefano degli Ulivi kolostorban volt apáca.

Boccaccio fiatalkorában, Nápolyban fedezte fel Dantét, akire élete hátralévő részében fenntartások nélküli csodálattal nézett. A ragyogó kiállításon, amely a napokban tekinthető meg a firenzei Biblioteca Medicea Laurenzianában “Boccaccio: szerző és másoló” címmel, láthatunk kéziratokat, aprólékos betűvezetéssel. Ezek egyrészt ókori szövegek másolatai, de 1370-ben, húsz évvel megalkotása után, újraírta elejétől a végéig a Dekameron ezeregynéhány oldalát is, melyet nem sokkal előbb meg akart semmisíteni (jó író módjára ellentmondásos ember volt). A kiállításból kiderül, milyen szélsőségeket ért el Dante iránti szenvedélye: az Isteni színjátékot háromszor, az Új életet egyszer másolta le, hogy szélesebb körben olvashassák őket, továbbá megírta a nagy költő első életrajzát. Ezen felül a városvezetés felkérésére 59 előadást tartott a Santo Stefano di Badia templomban – a nagyközönség ezek által megismerte irodalmi, filozófiai és teológiai gazdagságát annak a műnek, melyet akkortól, Boccaccionak hála, “isteniként” ismerünk.

Évekkel ezelőtt épült Certaldóban egy kert, amely azt a helyet hivatott imitálni, ahová a Dekameron hét hölgye és három ifjú ura menekült, hogy történeteket meséljen egymásnak. Az igazi kert azonban San Domenicóban (falu a Fiesoléra felkapaszkodó dombokon) található, egy Villa Palmieri nevű, máig létező házban. Erről a hatalmas területről választották le Villa Schifanoiát, ahol most az Európai Egyetemi Intézet működik. Itt élt a XIX. században a nagy Alexandre Dumas, aki gyönyörű leírást készített a helyről. Semmi nem maradt viszont a mitikus kertekből, annak tavaiból és csobogó patakjaiból, kisszarvasaiból, mezei és üregi nyulaiból, gémeiből; nincs nyoma a csodás palotának sem, ahol a tíz fiatal egymásnak mesélte a pajzán történeteket, melyeket annyira élveztek, s melyeket Boccaccio írt körül (vagy inkább talált ki), de a helyben még mindig van valami varázslatos, a parkjaiban, ahol borostyánlepte szobrok állnak, vagy XVIII. századi labirintusaiban; ezen kívül pazar kilátás nyílik innét egész Firenzére. A városba visszatérve érdemes egy kitérőt tenni Corbignano középkori kis falujába, ahol máig áll az egyik ház, amelyben Boccaccio élt – valószínűleg itt írta meg a Fiesolai nimfaéneket –; mindenesetre, a falucskához közel fut a két kis folyó, melyekké Africo és Mensola, az ének két főszereplője válik.

Nagyon szép ez a barangolás Boccaccio nyomában, de semmi sem érintett meg úgy, mint az, amikor arra gondoltam, hogy ezen a helyen, melyet azóta újjáépítettek, töltötte élete utolsó szakaszát, szegényen, magányosan; egyetlen társasága az öreg cseléd, Bruna volt, és ödémában szenvedett, ami olyan rettenetesen felfújta a testét, hogy mozdulni sem tudott. Szomorúság és csodálat tölt el, ahogy elképzelem életének utolsó hónapjait, amikor a túlsúlytól megbénítva, éjjel-nappal az Odüsszeia (Homérosz volt számára a másik bálvány) latin fordítását ellenőrizte, melyet barátja, a szerzetes Leoncio Pilato készített.

Itt halt meg 1375-ben, és a szomszédos Szent Jakab és Szent Fülöp templomban temették el, amely szinte érintetlenül áll. Mivel Certaldo történelmi negyedében nincsenek virágüzletek, elcsentem egy babérlevelet a kicsiny oltárról és a sírján helyeztem el, amely bizonyára egy kevés port őriz már csupán, és a leghamarabb eszembe jutó szavakkal tisztelegtem előtte: “Köszönöm, mester.”

(Eredeti: http://elpais.com/elpais/2014/02/21/opinion/1392996878_902923.html)

Maga után húzott drótok; hajszálaid ugyanúgy az égnek; A változás mechanikája

 

Maga után húzott drótok

Borostyánnal körbefuttatott
házban élt és teleszkóppal
figyelte a Holdat.

Reggelente kilépett a ködből
és világosságot remélt,

ezüstfénnyel húzott maga
után drótokat, fennakadtak

rajta az elhagyott mesék,
amikben már senki nem hitt,

ő újra hinni kezdte őket,
a falra szeretői otthagyott
rúzsával rajzolta meg

ruhájukat, messzenéző
szemükben a kalandos
utat, amit bejárnak
majd hozzánk.

 

hajszálaid ugyanúgy az égnek

ha a tárgyak lebegnek,
bizonyítják halhatatlanságod,

amíg te magad elé meredsz,
és magadban beszélsz,
összeesel, elalszol,

két nap múlva
ugyanott találnak,
de a tárgyak ugyanúgy
a levegőben, hajszálaid
ugyanúgy az égnek,

te a földnek, szerencsére
nem hallják, ha nevetsz,
nem hallják, ahogy olyanhoz
beszélsz, akit ők nem látnak
de te látod őket, látsz mindenkit,
mindenki téged lát

 

A változás mechanikája

Két nappal ezelőtt
átaludtam a napot.

A kezem hideg,
harapásnyom a nyakamon.

Nagymamám tyúkokat vágott,
a torkukat én haraptam el.

Vérüket fagyasztva,
jégkrémes dobozban
hoztam hazáig.

Gyertyafény mellett
hallottam
a kotkodálást.

 

(Illusztráció: Steve Henderson: Ripples)

Jóslat

Emma hangos beszélgetés közepette vonult be a barátaival a játékterembe. Már megjártak egy két kocsmát előtte, és jó pár szál cigin is túl voltak mire elértek idáig. Az a kevés fiatal, akik ilyen késői órában még a játékteremben tartózkodtak, hamar szétszéledtek az alkoholtól és dohánytól bűzlő hangos társaság közeledtére. Így Emmáék szabadon kipróbálhatták azt a gépet, amelyiket szerették volna, ám sörmámorban úszó agyukkal nehezen tudtak összpontosítani, és a legtöbb játékban kudarcot vallottak. Hamar rá is untak a dologra és már éppen távozni készültek, mikor a társaság egyik fiú tagja felfedezett egy poros gépet a leghátsó sarokban. Egy rozsdás masina volt, alul egy tenyérnyi lyukkal, felül pedig egy ördögi démoni pofával. A szájából egy szövegbuborék szállt ki, amiben egyetlen kérdés lebegett. Van elég bátorságod hozzá, hogy megtudd a végzeted? A részeg fiataloknak azonnal megtetszett a jövendőmondó gépezet, és vadul kotorászni kezdtek a zsebükben zsetonok után. Legtöbbjük már mindet eljátszotta, ám Emma táskája mélyén talált egy kósza zsetont, amit a többiek hangos biztatására be is dobott a gép oldalán lévő lyukba. Majd a tenyerét bedugta a nyílásba, ahogy az ördögi pofa szájából megkérdőjelezhető hangok kezdtek előtörni. A jelenet felettébb szórakoztatónak hatott, vörös fény világította meg Emma tenyerét és egy apró cetli csusszant ki a gép oldalából. A társaság egyik tagja azonnal elkapta és hangosan röhögve próbálta felolvasni rajta az írást, ám a betűk táncot jártak a szeme előtt. Jó pár kézen végigment a papír mire Emma kezébe jutott, aki tisztán és hangosan kimondta a rajta szereplő egyetlen szót. Szívroham.

-Csak ennyi?? Ez így iszonyú unalmas!- kiáltott fel csalódottan. Zsebre vágta a haszontalan cetlit és mire kiértek a parkolóba el is feledkezett a létezéséről. Az este további része csak halványan maradt meg az emlékezetében, de valahogy sikerült visszakeverednie egyetemi koli szobájába. Az alkoholmennyiség annyira kiütötte, hogy másnap csak késő délután tért magához, akkor sem nagyon tudott még gondolkodni sem az iszonytató fejfájástól. Szédelegve kászálódott ki az ágyából, a fürdőszobája felé botladozva, de a második lépés után összecsuklott, a mellkasába nyilalló éles fájdalomtól.  Az egész nem tartott tovább, mint egy perc, de ez is elég volt, hogy halálra ijessze Emmát. Pánikolva kotorászott a zsebében a telefonja után, miután már újra tudott levegőt venni. A kezébe akadt egy apró cetli, amire azonnal ráismert amint kihúzta a zsebéből. Halványan rémlett neki a tegnap esti esemény hogy a játékteremben egy buta géptől megkérdezte mi lesz a jövője. Meredten bámulta azt az egy szót a papíron, a fekete betűk a retinájába égtek. Hiába próbálta felfogni úgy mint egy buta játékot, mégsem tudta kiverni a fejéből azt a gondolatot, hogy mi van ha gépnek igaza volt? Nem hitte el komolyan, hogy egy játékgép tényleg megjósolhatja a jövőt számára, azt viszont be kellett látnia, hogy a mostani életmódja nem garantálja, hogy megéri a boldog öregkort.

 A félelem bekúszott a mindennapjaiba, arra kényszerítve, hogy leszokjon a dohányzásról és az egészségtelen ételekről. A kis papírt már mindenhova magával vitte emlékeztetőül, hogy milyen jövőt próbál elkerülni. Az esti kocsmába járást lassan felváltotta a rendszeres testmozgás és egy kiegyensúlyozott alvási rend. A szemeszter végére érzékelni kezdte a változásokat magán, mind az alakján, mind az erőnlétén. Sokkal könnyebben tudott összpontosítani az órákon, és kiegyensúlyozottabb is volt mindennapjaiban. Viccesnek találta, hogy mindezt azért érte el, mert egyszer véletlen betévedtek részegen egy játékterembe.

 A kis cetli egyre többször maradt otthon, hiszen nem volt már rá szüksége. Már nem is emlékezett rá hogy hova tette, amíg meg nem találta a futónadrágja zsebében, mikor megállt, hogy kifújja magát. Mosolyogva olvasta el azt az egy szót, amit annyiszor mondogatott magának az elmúlt hónapokban, majd egy laza mozdulattal a mellette lévő szemetesbe dobta. Már nem lesz rá szüksége, megcáfolta a jóslatot. Ismét laza kocogásba kezdett, igyekezvén gyorsítani a tempón, hogy minél hamarabb visszaérjen a kollégiumba. Valószínű, hogy ez volt az oka, amiért nem vette észre a közeledő kamiont, amikor lelépett a járdáról. A hatalmas járgány lassítás nélkül hajtott át rajta, Emma azonnal meghalt a kerekek alatt. Ahogyan a sofőr is, akinek szívrohama volt.

Maradtam tükör-emlék; Lepkebáb-remény

 

Maradtam tükör-emlék

“Ami a legjobb bennünk, az úgyis mindig kimondatlan marad, önnön mélyében pihen, mint a gyöngy a tenger fenekén.” (Friedrich Hölderlin: Hüperión)

égi fény
csillagpor lehettem volna
rég

szívedben béke remegő pipacs
feltámadás fényes
ég

verejtéktől ragadt vén rög alatt
fekszem a földön
hanyatt

hogy régen partra vetődtem vagy
csak kidobtak akár egy
halat

meg nem tudhatom
én – a tarka üledék öntudat
falat

szerelmet hirdettem – adni szép új reményt
így lettem s maradtam tükör-emlék
alak

régi-új oltáron tiszta szikra köztes ék
kacat.

 

Lepkebáb-remény

jó lett volna tudni
mit akarsz még nekem mondani –

átölelem képzeletben vállad
nyakadba csókolok – ó szelíd álmok

jobb volt régebb – hajtogatod
eltitkolod minden vágyad

sólyomként suhannak el mellettünk
értékes percek ahogy tükörben is látod

utólag milyen okos az ember
csöndes lepkebáb-remény fekete

pedig belül az utazókoffer találkozásra készen
szerencse voltunk s lettünk minden más szertartás élén

 

(Illusztráció: Willson Lau: Poppy Flower)

Mindig jobban… okosabban?; Száműzetésben

 

Mindig jobban… okosabban?

 Okos világban élsz,
órádon EKG-t csinálsz,
s láthatod, mennyi a szaturáció,
okos párnára hajtod le a fejed,
s ha túl magas kerted zöldje,
okos géped boldog önkéntesként
nyeli be a túlkoros füvet.
Van okos porszívód is,
s okos tévé keresi kedvenc
tartalmaid, elég a Magic Motion
távirányítás, máris foglyul ejt
a mikroprocesszoros zsenialitás,
okos izzót kapcsolsz asztalodon,
van okos kályhád és a zárad is okos,
telefonodon csak ujjlenyomat vagy,
nyilvántartásod digitális maszat,
felokosított kütyüidben érzékeny
szenzorok, okos ruhád kapucnijából
a haveroknak SMS-ben megy az üzenet
az elküldéshez használod okos szemüveged,
majd egy kellő pillanatban okos cipzárad
is közli vele az ágyon, mi a tabu, és mi a lehet.
ihatsz tudományosan, ha van okos poharad,
csak kétszáz dollár, s nem veszed észre,
a hülyeségből meddig tart a határ.
Ha fel akarod adni rossz szokásod,
csak egy telefonos app kell
és lobban az okos leszoktató öngyújtó,
mert csak tíz cigarettát engedélyez,
és jön a feloldhatatlan katt…katt….
pironkodnod kell, de mástól tüzet kérhetsz,
nem kell gyengeséged miatt beégned.
Nem utolsó sorban itt az okos táska, benne GPS,
mehetsz a plázába, nincs semmi veszély,
hiába remeg vágytól benned a shopaholic,
nem tudsz a pénzhez hozzáférni,
csak üres bámészkodásból juthat némi.
Ha a hűtődbe nézel és haladsz a korral,
okos tojástartód is van, egy remek Egg Minder

jelzi hol van polcodon a legöregebb, majd
rögtön informál és villog, küldi a riasztást.
S ha még mindez nem elég, kell egy okos
szemetes is, mely röptében nyeli a papír-
galacsint, így megmentsz néhány mozdulatot,
közben vizet is spórolhatsz, nem kell
kezedről lemosni a koszt.
Otthon okosvécé melegítheti üleped,
majd érzékenyítő masszázzsal kényeztet,
s hangulatvilágítással zárja le a fedelet.
S ha majd távoznod kell ebből az okos világból,
programozott időben visz egy okos koporsó.

Csak a mennybéli kapun nem lesz okos zár,
s az égiekkel való együttműködés hiányában
ki kell okoskodnod, mire vagy képes egyedül.
Hiszen aktivitásmérőd ekkorra már teljesen lemerül;
nem tudod kiválasztani Istenhez a helyes utat,
okos rolleredet a pokol felé tereli a huzat.
Ha idelent mégis sikerül egy-két okos dolgoktól
megvédeni magad, még mindig eshetsz
saját hülyeséged csapdájába, ahol már csak
okos fejlámpád végtelenített villogása szóródik
a megvénült, demenciás, értékvesztett éjszakába.

 

Száműzetésben

 Minden kellék kint
vár a kertben, egy egész
készletet halmoztál fel
naponta a gürcölés műhelyében,
most is folyton készülődsz,
azonosulni kívánsz a feladattal,
büszkén és önérzetesen,
pedig eleged van már a fejedben
zakatoló ajtódörömböléstől,
szabadulni akarsz talajlakó
rögeszméidtől, melyek feltöltik
sejtjeidet, s engedik, hogy egyfolytában
moralizálj egyszemélyes tengeralattjáródban,
amely ott vesztegel a tükörsima
elhallgatás vastagodó iszapjában.

 

(Illusztráció: John Holcroft: About teenagers on device for long periods)

Irodalmi és Társadalmi Portál

make up wisuda jogja make up artist jogja make up artist yogyakarta mua jogja murah mua wisuda jogja make up pengantin jogja mutiara make up jogja make up wisuda jogja murah make up jogja putri rekomendasi make up wisuda jogja make up pengantin jogja putri sekolah make up jogja make up class di jogja make up murah jogja mua di jogja mua jogja bagus make up paes ageng jogja salon make up wisuda jogja salon wisuda jogja make up wisuda wardah jogja salon make up jogja mua jogja terbaik make up wisuda jogja bagus make up wisuda berjilbab di jogja
ujnautilus.info