Maradtam tükör-emlék; Lepkebáb-remény

 

Maradtam tükör-emlék

“Ami a legjobb bennünk, az úgyis mindig kimondatlan marad, önnön mélyében pihen, mint a gyöngy a tenger fenekén.” (Friedrich Hölderlin: Hüperión)

égi fény
csillagpor lehettem volna
rég

szívedben béke remegő pipacs
feltámadás fényes
ég

verejtéktől ragadt vén rög alatt
fekszem a földön
hanyatt

hogy régen partra vetődtem vagy
csak kidobtak akár egy
halat

meg nem tudhatom
én – a tarka üledék öntudat
falat

szerelmet hirdettem – adni szép új reményt
így lettem s maradtam tükör-emlék
alak

régi-új oltáron tiszta szikra köztes ék
kacat.

 

Lepkebáb-remény

jó lett volna tudni
mit akarsz még nekem mondani –

átölelem képzeletben vállad
nyakadba csókolok – ó szelíd álmok

jobb volt régebb – hajtogatod
eltitkolod minden vágyad

sólyomként suhannak el mellettünk
értékes percek ahogy tükörben is látod

utólag milyen okos az ember
csöndes lepkebáb-remény fekete

pedig belül az utazókoffer találkozásra készen
szerencse voltunk s lettünk minden más szertartás élén

 

(Illusztráció: Willson Lau: Poppy Flower)

Vélemény, hozzászólás?