Sósi császárné udvarának harmadik nagy nőalakja Akazome asszony. Izumi után Muraszaki róla is rövid kritikát ír naplójában, Akazoméről azonban sokkal pozitívabban nyilatkozik: „Nem mondhatni, hogy kiemelkedő tehetség, mégis igényes, és attól, hogy költő, még nem szórja el úton-útfélen verseit. Amelyeket azonban mindenki ismer, írja azt bármilyen apró-cseprő alkalomra, bizony irigylésre méltó szellemről árulkodnak. Vele ellentétben vannak, akik olyan derékba tört verseket írnak, hogy harmadik és negyedik soruk nem is illeszkedik egymáshoz, ráadásul jelentőségteljesen azt gondolják magukról, milyen jó költők. Nos, az ilyen emberek egyszerre idegesítőek és szánalomra méltóak.” A fentebb idézett Kijoszuke pedig paravándalaiért és költői versenyeken való szerepléséért értékelte nagyra: „Sikibu és Akazome mindketten jeles költők. Akazome legkiválóbb verse azonban tíz költemény a Takacukasza asszonynak 1 ajándékozott paravánra írott tizenkettő közül. Továbbá sok remek dalt költött a Kajóin udvarban[ref]Jorimicsi lakosztálya.[/ref] rendezett dalversenyen. […] A költői versenyeken valójában Akazome jeleskedett. Sikibu versei egy dalversenyen sem szerepeltek.” – hasonlítja össze a két költőnő munkásságát. Most nézzük meg az egyik dalversenyen született költeményét a Későbbi szemelvények gyűjteményéből!
A korábbi udzsi-i főminiszter 2 szútraolvasó találkozója 3 után tartott költői versenyen írta a kakukkról:
Egész éjen át
nem aludtam, vártam rád,
ó, kakukkmadár!
Most hát megint dal nélkül
tovaszállsz, és meg nem állsz?
(Nyár kötet, 194.)
A 11. század női költészetét Szagami úrhölgy képviseli. Feltehetőleg a 10. század legvégén születhetett, nevét férje, Óe no Kinjori után kapta, aki akkor Szagami tartomány (ma a Tokióval délen szomszédos Kanagava megye) kormányzója volt. 1010-ben Sósi császárné húga, majd Szandzsó császár felesége, Kensi császárné udvarhölgyeként bekerül az udvarba, majd később aktív résztvevője lesz a Fudzsivara no Jorimicsi által képviselt irodalmi szalonnak. Szoros barátságot ápolt a kor hat legnagyobb költőjével, és számos költői versenyen szerepel, köztük a már említett 1050-es Júsi hercegnő udvarában rendezett versenyen, továbbá több mint száz verse szerepel császári antológiákban a 11. századtól kezdve. Több személyes verseskötete is fennmaradt, köztük az Egy merengő nő versei című. Egyes részei versváltásokat tartalmaznak, Izumi kötetéhez hasonlóan találunk azonban olyan részleteket, amelyekben kommentár nélkül közli verseit, amelyek kifejezőereje Izumiéhoz mérhető. Az udvarban megismerkedik Izumi Sikibuval, akivel jó barátságot ápol, vele osztja meg házaséletének problémáit, és titkos szerelmi háromszögét: Kinjori mellett ugyanis viszonya volt Kensi császárné udvarának egyik hivatalnokával, a Későbbi szemelvények gyűjteményének egyik költőjével, Fudzsivara no Szadajorival. Egy neki küldött verset idézünk:
Amikor Kinjori felesége volt, és Szadajori középtanácsos titokban látogatta, úgy gondolta, nem lesz vége kapcsolatuknak. A férfi azonban el-elmaradozott leveleivel, így ezt a verset írta:
Mikor nem látlak,
szívem mindig szomorúbb,
mint hajdanán volt.
Hogyan tovább ezután? –
ruhám könnyel áztatom.
(Szerelem első kötete, 640.)
A költőnő 1020-ban egy időre félbehagyja udvari szolgálatát, amikor férjével, Kinjorival annak tartományába, Szagamiba utazik. Egy 1049-es, császári palotában megrendezett költői versenyen született versének ihletésében ez az út is szerepet játszhatott:
Eisó negyedik évében, a császári palota dalversenyén költötte:
Minden pillanatban
lelkem az egekben jár.
Szerelmes szívem
tán a Fudzsi-hegy csúcsán
gomolygó fehér felhő?
(Szerelem negyedik kötete, 825.)
A Fudzsi-hegy mint versekben használt híres helynév (utamakura) már a Nara-korban is megtalálható a költészetben, és – amint korábban említettük – egy-egy hely versbe foglalásához nem kellett, hogy a költő ellátogasson az adott helyre. Szagami verse azonban kitűnő példája a kor költészetére jellemző keleti országrész iránti érdeklődésnek, amelyhez az ő esetében személyes élmény is társul.
A Heian-kor végére még jobban kiszélesedik a tanka kifejezőeszközeinek tárháza, a költői versenyek pedig veszítenek szórakoztató jellegükből, sokkal inkább a költészet komoly művelésének színhelyévé válnak. Népszerűek a különböző témákban írott versek, amelyeket száz, ezer és más meghatározott számú gyűjteményekbe foglaltak. Ezek többsége szerepvers, ahogyan korábban a költői versenyek szerelmes versei is. A 12. századi költői versenyeken és a meghatározott számú versgyűjteményekben elkülönítik a szerelem témakörén belül annak különböző fázisait így például a találkozást, a kezdődő szerelmet, a platonikus szerelmet, a reggeli elválást, a találkozás elmaradását vagy az emiatti fájdalmat és haragot. Ennek következtében pedig a női költők rákényszerültek arra, hogy a számukra tabunak számító találkozáskor vagy a szerelem kezdetén írott verseket írjanak, vagy éppen platonikus érzéseket öntsenek versbe. A szerepversek által a Heisn-kor végén a költészet ezen területén eltűnik a különbség a férfi és a női versek között. A 12. század három nagy nőköltője Higo, Kavacsi és Kii úrhölgy, közülük utóbbi a legjelentősebb.
Kii úrhölgy Júsi hercegnő udvarában szolgált, és több költői versenyen is részt vett az udvarban, a Későbbi szemelvények gyűjteményétől kezdve pedig összesen 31 verse szerepel császári antológiákban. Költeményei megtalálhatóak továbbá a 12. század egyik leghíresebb száz verses gyűjteményében (témánként írtak száz költeményt a költők, mindenki egy-egy tankát írt minden témához), az 1105-ben összegyűjtött Horikava császár udvarának száz verse című antológiában. Innen idézzük egy versét, amelyet „szerelem az első találkozáskor” témában írt.
Hideg szívedtől,
bár nem riadtam vissza,
mégis szenvedtem,
ám ma reggel, hogy látlak,
lelkem öröm tölti el.
A vers első felében a viszonzatlan szerelem miatti szenvedést fejezi ki a költő, amely eredetileg a férfi érzéseinek sajátja, ha kiszemeltjük nem viszonozza vagy elutasítja udvarlását. A második két sorban pedig már a boldog egymásra találás, a hölgy által viszonzott szerelem feletti boldogság érzése látható.
Lábjegyzet: