Bejegyzések kategória bejegyzései

Bejegyzések

A könyv

Gondolataiba merülve gyalogolt végig a Liffey partján. Már sötét volt, a vízen sárgás foltokban csillant vissza a város. Csak a pubokból hallatszott ki a szokásos kocsmazaj. Szerette ezeket a tavaszi estéket, a folyó felett beúszott Dublinba a tenger sós, nedves illata. Ujjai a zsebében egy öngyújtót forgattak. Talán előző este rakta el véletlenül. A csaj egy zsúfolt tetőtéri lakásban lakott a túlparton. Dús vörös haj, fehér bőr, halvány szeplők. Az egyik kocsmában szedte össze és dicséretesen hamar kötöttek ki a lakásán. Cseszettül jól smárolt. Végignézte, ahogy elgurul mellette egy szakadt Merci, megigazította a haját és elnevezte a lányt Gingernek. Ezzel csak az volt a baj, hogy Írországban rohadt gyakori a vörös haj, és már legalább nyolc Ginger volt a telefonjában, sorszámozva, az egyikhez még helyet is kötött: Ginger 3 a pubból. De melyikből?

Megállt, nézte egy kicsit a folyót, rágyújtott. Nagyon szerette a várost,egy ideje viszont nem találta a helyét. Állandóan mehetnékje volt, amivel kezdett a haverjai agyára menni. A csajok már nem mozgatták meg a fantáziáját úgy, mint két éve. Bulik helyett értelmetlen lerészegedések voltak. A banda jól ment, a munkái jól fizettek, valami mégsem volt kerek. Majd elmúlik, gondolta, és tovább sétált. A Parliament Streetnél jobbra fordult, és néhány méter után megállt egy omladozó vakolatú kapualjnál. Az ajtó nehezen nyílt. Lábával tolta be, aztán hangosan csapódott be mögötte. Tornacipője csoszogott a lépcsőfokokon, visszhangzott a csendben. Sült csirkeszaga töltötte be a lépcsőházat. Megkordult a gyomra, egésznap nem evett. Belépett a lakásba, felakasztotta a dzsekijét, kulcsát ledobta az asztalra a pizzásdoboz mellé. Felnyitotta a tetejét, maradt még két erősen száradásnak indult szelet. A sonka szélei már barnásra oxidálódtak, a sajt egybefüggő gumiréteggé aszalódott. A kopott kanapéra dobta magát, maga mellé tette a dobozt. Csócsálta a pizzát, váltogatta a csatornákat, aztán megállt egy régi angol sorozatnál. Könyvesbolt, másnapos szakadt fickó hajtja ki a vevőit és egy bolondnak magyaráz. Erről eszébe jutott, a Kerouac regény. Az előző próbán odaígérte Kierannak. A pizza szélét visszadobta a dobozba és feltápászkodott, hogy megkeresse a könyvet. Akkor olvasta, amikor Dublinba költözött. Tehát valahol nagyon mélyről, kétévnyi könyv, ruha és mindenféle kacat alól kell kibányásznia.

Elővett egy sört a hűtőből, kinyitotta, a kupakot odahajította a túltömött kukára. A tetejéről leugrottak a zsebkendőgalacsinok. Nagyot húzott az üvegből, végignézett a nappalin. Megsárgult tapéta, giccses csendéletek a falon és lepukkant bútorok. A polcok tömve az előző lakótó rongyosra olvasott sci-fijeivel. A fal mentén és a kanapé mögött könyvtornyok, beléjük ékelődött zenei magazinok. A lakásnak enyhe könyvtárszaga volt, keverve a kanapé alá bemászó zoknikéval. Egyetlen növény volt az egész lakásban, egy fuldokló aloe vera, az ujját kenegette vele, ha a gitár húrjai letépték a bőrét. Félt, hogy kiszárad, ezért folyton túlöntözte. Volt egy kicsi kandalló is, gázzal működött, télen imádták a csajok. Hangulatos lakás. A fürdőszoba csempéjére száradt ismeretlen eredetű koszt úgy tűntette el, hogy teleragasztgatta újságokból kivágott cikkekkel, zenészek fotóival és koncertjegyekkel. Reggelente szívesen olvasgatta a vécén ülve. Egy hálószoba is tartozott a lakáshoz, amiben a másfél személyes ágyon és egy komódon kívül semmi nem fért el. Csak akkor aludt ott, ha felhozott valakit. Bírta azt a szétült kanapét.

Merre lehet az a könyv?Az ablak alatti könyvkupaccal kezdte, valószínűleg az halmozódott oda a legrégebben. Reklámújságok, szórólapok alól bukkant fel az NME 2010. februári száma, tele volt Marina and the Diamonds debütáló albumával. Érdekes lemez volt, a Mowgli’s Roadot szerette róla, Tibi gyakran játszotta a Fészekben a szerdai rock diszkókon, de hamar kikopott. Félredobta, beleivott a sörébe, és tovább ásott. Felváltva jött egy-egy vámpíros és zombis DVD réteg, pár római korban játszódó ponyva, még több zenei újság.

Sóhajtott, átfordult a következő stóchoz. Nagyrészük az ír történelemmel foglalkozott erősen radikális nézőpontból. Rátalált az egyik kedvencére, gael mondák bőrkötésben 1952-ből. Egy belfasti bolhapiacon találta, meglepően áron alul. Itt sem találta. Az elhagyatottság angyalainak első, csak Amerikában megjelent kiadása, benne egy olyan utószóval, ami a későbbiekből kimaradt. Kieran nagy rajongója volt Kerouac regényeinek.

A harmadik halom leginkább ír undergrond zenei magazinokból állt. Mikor ideköltözött, a legigénytelenebbeket is összevásárolta, kiolvasta az utolsó betűig, hogy képben legyen. Találomra belelapozott néhányba. A legtöbb bandára már nem emlékezett, eltűntek a süllyesztőben. Néhánnyal viszont dolgozott együtt a stúdióban.

Újabb regények jöttek, jó részükről megfeledkezett. Már majdnem a kupac aljánál járt, amikor meglátta az ismerős piros borítót. Közelebb emelte. Igen, emlékezett a csúnya grafikára az elején. Tipikus 60-as évekbeli amerikai dizájn. Egyszínű borító, robosztus tipográfia. Kinyitotta, hogy felelevenítse a történetet. A tömény kiábrándultságot, ami áthatja az egészet. Hasonló keserűséget érzett ő is, mikor olvasta. Átpörgette a lapokat, a könyv egy pontra ugrott, ahol benne maradt valami. Egy polaroid kép. Kivette. A fény felé tartotta, hogy jobban lássa, ráncolta hozzá a homlokát. Egymásba gubancolódott, szétcsúszott arcok, széles vigyor. Ahogy nézegette, minden eszébe jutott arról az estéről. Kemény buli volt. Az egyik legjobb koncertjük Tibivel, aki a képen egy random lányt ölelgetett. Közvetlenül mellettük állt ő is Szofival. Mennyire szexi volt aznap este abban a szoknyában! Megfeledkezett erről a képről, miután kiolvasta a könyvet, de most visszajött ugyanaz az érzés, mint akkor. Szabadság utáni vágy, bűntudat, keserűség, hiány. Sokáig ült ott törökülésben, nézte a képet.

Felkelt. Kinyitott még egy sört, és visszavetődött a kanapéra. Maga mellé rakta a könyvet, tetején a fotóval, és üres tekintettel bámulta a tévé színesen villódzó képét. Kavarogtak a gondolatai, az agya zsibbadt. Egyre lejjebb csúszott, már majdnem vízszintesben volt. Hajnalban rántotta le a fáradtság, elaludt ruhástul, cipőben. 

Bejegyzések

Paul Celan költeményei

Húsvéti füst gomolyog, árad

közepén tőkesúly húzódó, hegedő nyomával:

betűkhöz hasonló hasadás a vízen.

 

(Soha nem volt égbolt.

De tenger még most is van, égővörös

tenger.)

 

Mi itt, mi itt vagyunk,

az átkelés fölötti örvendezésünkben állunk a sátor előtt,

ahol sivatagkenyeret sütöttél

a vándorlásban mellénk szegődött nyelv szavaiból.

 

A látás szegélyén, a tekintet legszélső peremén: tánc,

két penge

szívárnyék-kötél fölött.

 

Alatta a háló,

gondolat-

végekből csomózva – milyen

mélységben?

 

Ott: a szétharapott

örökkévalóság-garas, amit

hozzánk köptek fel a háló résein át.

 

Három homokhang, három

skorpió:

a vendégnép, velünk

a csónakban.

 

 

 

 

 

Kút-

ként

mélyülnek az átkozottba, a megigézettbe,

és fölöttük nappali álmok

íves zsindelyei;

 

minden lélegzetvétel

kockakövek

gyűrűjében:

 

ilyenek a kamrák, ahol téged hagytalak, gubbaszkodva,

a kamrák, amikre bíztalak, hogy téged megtartsanak.

 

A szív parancsol:

az elvált

frontokra küldi ki

a minket halkan körbecsipkéző fagyot,

 

és te nem leszel virág

az urnamezőkön,

és engem, az írás hordozóját,

nem emel ki a vályogházból

sem az árok-, sem az arkangyal.

 

András Orsolya fordításai

 

 

 
Bejegyzések

Jegyzékek

 

szimpla fogaskerekek

ugyan ki sírna

kézcsapsárba

hang nem jön ki nem ki nem

nem

feltekintesz látod

perzselő fénykörök

visszavernek téged

pillanatokra mik tűnnek éveknek

otthonkásan lusta éveknek

párhuzamosan

lábat mozgatsz hogy szárazon tartsd

sugárhajtott részecskék agyroppantó csattanása

köldökzsinórok szívroppantó csattanása

hosszan visszazeng-zeng-zeng sivatagok és erdők és tavak felett

nem hallott csak érzett robajjal:

sok perc jegyzék

olvasatlan

még

Bejegyzések

Pungeşti ostrom alatt – The siege of Pungeşti

A román rendőrség önkényesen, erőszakosan és törvénytelenül szétverte a Pungeşti községben magánterületüket védő embereket, akik a Chevron cég palagáz kitermelése ellen tüntettek. A cég minden tiltakozás ellenére elkezdte a munkát. Körülbelül negyven embert vitt be a rendőrség, többeket magánterületről hurcoltak el, mások kórházba kerültek a rendőri attrocitások miatt. A sajtót távol tartják a színhelytől, a rendőrség nem ad információt a bevitt emberekre vonatkozóan. 

 

Ma reggel 5:30 körül, a csendőrség brutálisan behatolt a Pungeşti-i ellenállótábor területére, amit a Eugen Iusub helyi lakos telkén állítottak fel. A Vremea Nouă szerint az embereket kötéllel kergették az erdőn keresztül, rugdosták őket, majd néhány órán belül a tábor összes lakóját igazoltatták, és beszállították a Vaslui-i rendőrfőkapitányságra. 9:30 körül negyven személyt tartóztattak le, és a Siliştea felé vezető országutat lezárták: a gyerekek nem mehetnek iskolába és tilos bármiféle járműnek áthaladni.

 

„Az emberek azt mondják, rugdosták és kergették őket, megverték őket a saját udvarukban, nem hagyták őket fényképezni vagy filmezni, hogy ne legyen bizonyíték a visszaélésekre, amiket különböző helyeken követtek el a csendőrök (Ploieşti, Bârlad, Bákó, Vaslui stb.” – írja a Vremea Nouă. George Epurele, a Măgurele Országos Lézerfizika Kutató- és Fejlesztőközpont kutatója, aki szót emelt a palagázak kitermelése ellen, telefonon keresztül egész éjjel kapcsolatban volt a pungeşti tüntetőkkel, akik közül egyeseket letartóztattak, ezért most ki van kapcsolva a telefonjuk. Az alábbiakban beszámol az ott történtekről.

 

Ma éjjel, négy óra körül, mondja a TOtB-nek, több mint negyven rendőr- és csendőrautó, illetve a Chevron cég (amely a Pungeşti-i palagázak kitermelésében érdekelt) munkagépei és teherautói, valamint őrök gyűltek össze a Vaslui-ból kivezető úton, majd öt, háromnegyed öt körül elindultak Pungeşti felé. „Körülbelül két kilométer hosszú kocsisor lehetett.” Időközben, folytatja a kutató, Bákó felől csendőrcsapatok érkeztek, körbevették a tüntetők ellenállótáborát és minden irányba lezárták a bejáratot, még a dombok és az erdő felőli részeken is.

 

„A falusiak, legtöbb százan, leültek az út szélére és egymáshoz kötötték magukat egy kötéllel, amikor is a csendőrök közéjük csaptak”, mondja Epurele. Azzal a telekkel szemben, amelyiket a Chevron akar beépíteni, egy állampolgár magánterülete található, oda állították fel az ellenállótábort sátrakból. [A rendfenntartó erők] behatoltak a magánterületre, és csendőrségi korlátokat állítottak fel, hogy elzárják a tábort a többi embertől. Aki közeledett a korláthoz, azt meglökték, vagy meg is ütötték. A csendőrök teljes fegyverzetben voltak, harcra készen, sisakkal, gumibottal, s ami csak hozzátartozik. Az ellenálló-mozgalom vezetőit egyszerűen felkapták, egyeseket közülük az utcáról. Zâna Dominteant (szerk. megj., az egyik tábori aktivista) egy üzlet elől kapták fel, a faluban volt éppen, és behajították egy autóba. Küzdött, az autónak még egy ablakát is kitörte. Aztán nagyon sok falusit, és főleg azokat, akik az ellenállótáborban laktak, sorra elkaptak és elvittek Vasluiba, a rendőrségre, ahol megtagadják a róluk szóló bármilyen tájékoztatást.

 

Egy ma reggel megjelent közleményben a Chevron vállalat tudósít arról, hogy ma reggel 7 órától megkezdődtek a munkálatok a vállalat által Siliştea-Gumeşti községben (Vaslui megye) bérelt telek felé vezető út kiépítésére, ahová már meg is érkeztek a munkagépek. „Számunkra prioritást jelent, hogy ezeket a tevékenységeket biztonságos és környezettudatos módon vigyük végbe, összhangban azokkal a környezetvédelmi egyezményekkel, amelyek alapján eljárunk”, jelenti ki a közlemény, idézi az Agerpres. „A Chevron ismételten kifejezi és megerősíti szándékát, hogy konstruktív és pozitív viszonyban legyen azokkal a közösségekkel, amelyek közelében tevékenységét kifejti, és hogy folytassa a párbeszédet az érdekelt közönséggel, a helyi közösségekkel és hatóságokkal, a projektjeit illetően.”

 

„Gyakorlatilag megtisztították a zónát, mielőtt belekezdtek a munkálatokba”, mondja ehhez képest George Epurele, aki azt is megerősíti: „Most azon a hídon dolgoznak, ami a csatorna fölött visz át, s ami elválasztja a községi utat a Chevron telkétől. Voltak ott valami csövek, most pedig az utat építik a telek felé.”

 

A kutató azt állítja, hogy a Csendőrség hazudik abban a sajtóközleményben, amiben az mondja, hogy az emberek akadályozták az úton való haladást. Az illető közlemény kijelenti, hogy „a Csendőrség feladata normális körülményeket biztosítani azon a területen, hogy megelőzze az incidenseket, amik a közrend felborulásához vezethetnek, hogy biztosítsa a forgalom gördülékenységét a közutakon, illetve hogy megelőzze bármilyen antiszociális tett elkövetését.” A közlemény szerint egy kb. száz személyből álló csoport megakasztotta a forgalmat a Pungeşti felé vezető megyei úton, viselkedésük ellenséges volt a rendfenntartó szervekkel szemben, ami ilyen módon indokolná a csendőrök közbeavatkozását. A Csendőrség szerint csupán hét személyt szállítottak a vaslui rendőrkapitányságra igazoltatás céljából. „Azok az emberek az út szélén nem akadályoztak semmit”, mondja George Epurele. „Az út a csatorna másik felén van, ez a megyei úttal párhuzamos szekérút, és ami a viselkedésüket illeti, egyáltalán nem voltak erőszakosak. Hetven-nyolcvanan lehettek, talán százan is, a csendőrök hétszáz körül. Az volt a céljuk, hogy megsemmisítsenek mindenféle ellenállást a környéken.”

 

Epurele állítása szerint a tüntetők már előző este értesültek erről a tervezett beavatkozásról, de nem tehettek semmit ellene, mivel öt-hatszoros túlerővel álltak szemben: ennyi csendőr jutott minden személyre, aki ellentmondott a Chevron projektjeinek. Az akció ráadásul reggel 6 előtt kezdődött. “Tudjuk, hogy ha bármilyen hasonló akcióról, akár egy házkutatásról van szó, 22 és reggel 6 óra között vihető végbe. És maszkokkal felszerelve, ők reggel 6 után kezdik. A törvény szerint tilos a behatolás, hacsak nem egy különösen súlyos bűncselekmény jeleiről van szó. És ott nem történt semmi, az állampolgárok egyszerűen tüntettek, mert nyilvánosságra kerültek annak a teleknek a dokumentumai is, amelyikre a Chevron akar építeni.

 

Olyan telekről van szó, ami a polgármester tulajdonába került, mégpedig láthatóan illegális telekcserével.” – tudta meg a kutató a helybeliektől. A felesége örökölte a község egy másik falujában levő telkeket, és az ő (szerk. megj. – a polgármester) aláírásával cserélték el őket a falvak között, azt tervezve, hogy a felesége legyen az ingatlan tulajdonosa. De ez már nem történt meg, hanem egyenesen az ő nevére írták a telkeket – anélkül, hogy létezne bármilyen dokumentum a megyei földhivatalnál, ahogyan általában szokás, ha átírnak egy telket. Egyszerűen két polgármesteri hivatal közötti protokollról volt szó. Az egyik aláírás éppen a polgármesteré, akire átruházódik a hivatal. A falusiak ezt tudják, mert az illető telek az egykori IAS tulajdona volt, és a község tulajdonát képezi.”

 

Amikor George Epureleval beszélgettünk, a sajtónak tilos volt belépni a csendőrség által elfoglalt területre. Mindenkit megállítottak több száz méterrel távolabb egy kanyar és a dombok mögött, „hogy abszolút semmit se lássanak”. A letartóztatott személyek Vasluiban vannak, ahol a kutató szerint nem engedik meg nekik, hogy felvegyék a kapcsolatot a külvilággal, ki van kapcsolva a telefonjuk. „A csendőrök [ugyanakkor] egyszerűen rátörtek az emberekre, az udvarokba és a házakba. Vannak, akiket be is vittek [a kórházba], valakinek talán a bordája is eltört, meg zúzódásai vannak, és ott a régi polgármester, Spiridon, ő is a Vaslui-i kórházban fekszik. A lánya kérte, hogy vigyék át Iaşiba; nem tudjuk, hogy hogy állnak most a dolgok, de azt hiszem, hogy a lányát is elkapták a csendőrök, és elvitték Vasluiba, miután néhányszor telefonon keresztül a tévének nyilatkozott.

 

Ha nem számítjuk a lövéseket, 1989 december 21-ét juttatja eszünkbe. Ilyennek látják a dolgot azok, akik jelen voltak ott. Öt-hat csendőr minden emberre, pajzsok, magánterületen felállított korlátok, bezárt, megfélemlített emberek, a sajtót pedig több száz méter távolságban tartják. Az embereket az erdőn keresztül üldözték.  Akármilyen kicsi csoportosulást rögtön körbevesz a csendőrség. Nem szabad több mint három emberrel találkozni, mert azonnal jönnek. A gyerekek nem mehettek iskolába… vagyis a község ostrom alatt áll. Gyakorlatilag ott is a szükségállapot szabályai érvényesek. 

 

The siege of Pungeşti

 

Siege of Pungeşti

 

Today in the early morning, around 5:30 a.m., the gendarmerie brutally entered the Pungeşti resistance camp, which has been installed on Eugen Iusub local resident’s plot. According to the newspaper Vremea Nouă, people were chased with ropes into the woods, they were hit with feet, and within a few hours, all inhabitants of the resistance camp were arrested and taken to Vaslui police office for identity check. Around 9:30, there were 40 people arrested, and the country road towards Siliştea was blocked: the children couldn’t go to school, and it is forbidden for any vehicle to pass. “The people say, they were hit with feet and chased, they were beaten up in their own houses and yards, the were not allowed to take pictures or record videos so that there wouldn’t be any proof for the abuses of the gendarmerie – which have already taken place in various locations, such as Ploieşti, Bârlad, Bacău, Vaslui etc.” – as the newspaper Vremea Nouă writes. George Epurele, researcher in the National Center of Research and Development, specialist of laser science and one of those who raised their voices against the exploitation of shale gases in the zone, was all night in telephonic contact with the demonstrators. Some of them have been arrested, therefore they have their cell phones switched off now. In the following paragraphs, Epurele reports about the events.

 

This night, around 4 a.m., he tells TOtB, more than forty gendarmerie and police cars, respectively, several lorries and machines of the Chevron company (the one which is interested in the exploitation of shale gases in Pungeşti), and some guards gathered at the exit of Vaslui. After that, around five o’clock, or a quarter to five, they left towards Pungeşti. “There was a queue of cars, around 2 km long.” Meanwhile, the researcher continues, some gendarmerie groups arrived from Bacău, they surrounded the resistance camp of the demonstrators and closed its entrances from all directions, including the sides in the direction of the hills and the woods.

 

”Some villagers, not more than a hundred people, sat down on the side of the country road and binded themselves to each other with a rope. Then, suddenly, the gendarmes appeared and they have actually torn them down”, Epurele says. Opposite to the plot which is to be used by the Chevron company, there is a citizen’s private plot – this is the place where the resistance camp of tents has been installed. [The forces responsible for public order] entered the private plot and installed gendarmerie barriers so that the place would be isolated form the rest of the people. Anyone who would come closer would be pushed away or even hit. The gendarmes were earing complete weaponry, ready to fight, with helmets, truncheons, everything. The leaders of the resistance movement were literally taken away, some of them were caught in the street. Zâna Domintean (ed. note: one of the activists in the camp) was taken away while she was in the village, standing in front of a shop. She was thrown into a car. She tried to free herself, she even broke a window in the car. After that, many villagers, and especially those who were living in the resistance camp, were caught and taken to Vaslui, to the police station – and there the communication of any information about them is denied. According to an announcement appeared today in the morning the Chevron company informs that starting with 7 a.m. the workings have started in order to build the road towards the plot hired by the company in Siliştea-Gumeşti (Vaslui county); all machines have already arrived to the location. ”Our main priority is to complete these actions in a safe and environment-aware way, harmonizing with those agreements regarding the protection of natural environment that constitute the base of our work.”, the announcement affirms (cited by Agerpres). ”Chevron confirms its intention to have a constructive and positive relation with the communities it is working with, and to continue the dialogue with the public in interest, the local communities and authorities regarding its projects.”

 

”They have practically cleaned the surface before they started to work”, says, however, George Epurele, who also confirms: ”Now they are working on the bridge above the canal that is situated between the village road and the plot hired by Chevron. There were some pipes, and now they are building the road towards the plot.”

 

The researcher affirms that the Gendarmerie lies in the press annonuncment in which it states that the people were blocking the road. The announcement affirms that ”the burden of the Gendarmerie is to assure normal conditions in that zone, to prevent incidents that could lead to troubles of the public order, to maintain the normal traffic on the public roads, to prevent infractions and all kinds of antisocial activities.” According to the announcement, there was a group of around a hundred people who blocked the traffic on the county road towards Pungeşti, their behaviour was rather agressive towards the maintainers of the public order – waht would have be more than a reason for the implication of the gendarmerie. According to the Gendarmerie, there were only seven people taken to the Vaslui police station in order to have an identity check. ”Those people sitting on the edge of the road were aboslutely not blocking anything”, George Epurele says. ”The road is on the other side of the canal, it is a country road for wains parallel to the county road; and about their behaviour, it was not violent at all. There could have been seventy, eighty of them, maybe one hundred, and there were seven hundred gendarmes. Their aim was to eliminate any kind of resistance in the zone.” According to Epurele, the demonstrators have already been informed about the planned action the previous evening, but they couldn’t do anything agaisnt it: there were six or seven gendarmes for every person who protested against the projects of Chevron. Furthermore, the action took place after 6 o’clock. In case of similar actions, a perquisition for instance, it can happen between 22 p.m. and 6 a.m. And those people wearing masks came after 6 in the morning. The law says that it is forbidden to enter private territory, except there are serious suspicions of a very grave infraction. And there didn’t happen anything, the citizens were simply protesting, because the documents of the plot on which Chevron was planning to build, have also been published. It is a plot of land that entered the posession of the mayor, and this obviously happened by changing some plots illeagally, the researcher found out from the local inhabitants. The mayor’s wife inherited some plots in another village, and these were transferred with his (ed. note, the mayor’s) signature from the posession of a village into another’s. The plan was that his wife would be the official possessor, but this didn’t happen, because the mayor himself is the owner, and in the county land register office there is no valid document attesting this. It was only an agreement between two villages, pure protocoll. One of the signatures is the mayor’s one, who is going to own the plot. The villagers know this, because the plot has been previously owned by IAS (national agricultural cooperation), and, after that, by the village.

 

During our discussion with George Epurele, it was forbidden for the press to enter the territory occupied by the Gendarmerie. Everyone was stopped several hundred meters away, behind a curve and some hills, so that ”they could not see absolutely anything”. The arrested people are in Vaslui, where, according to the researcher, they are not allowed to keep in touch with the world, their cell phones are switched off. The gendarmes started [in the same time] to attack people, they entered houses and yards. There are some villagers who were taken in [to the hospitals], there are people with broken ribs, contusions. And the former mayor, Spiridon, is also in the Vaslui hospital. His daughter asked for his transference to Iaşi. We don’t know what happened, but I think the daughter has also been caught by the gendarmes and taken to Vaslui, after she made some declarations to the television (through phone).

 

If we don’t count the shootings, we can think about 21st December 1989. That is waht those people think who were there. Five-six gendarmes for one person, shields, barriers installed on private territories, people arrested and frightened, and the press is kept many hundres meters away. The people have been chased through the woods. Any group, even the smallest, is immediately surrounded by the gendarmerie. It is forbidden to meet more than three people, otherwise they come immediately. The children couldn’t go to school… the village is under siege. In this case, the rules of emergency state are valid.  

 

Forrás/Source: http://totb.ro/pungesti-sub-asediu/

 

Bejegyzések

Pungeşti ostroma – Siege of Pungeşti

Ma reggel, 5:30 körül, a csendőrség brutálisan behatolt a pungeşti ellenállótábor területére, amit a Eugen Iusub helyi lakos telkén állítottak fel. A Vremea Nouă szerint az embereket kötéllel kergették az erdőn keresztül, rugdosták őket, majd néhány órán belül a tábor összes lakóját igazoltatták, és beszállították a vaslui rendőrfőkapitányságra. 9:30 körül negyven személyt tartóztattak le, és a Siliştea felé vezető országutat lezárták: a gyerekek nem mehetnek iskolába, és tilos bármiféle járműnek áthaladni. „Az emberek azt mondják, rugdosták és kergették őket, megverték őket a saját udvarukban, nem hagyták őket fényképezni vagy filmezni, hogy ne legyen bizonyíték a visszaélésekre, amiket különböző helyeken követtek el a csendőrök (Ploieşti, Bârlad, Bakó, Vaslui stb.” – írja a Vremea Nouă. George Epurele, a Măgurele Országos Lézerfizika Kutató- és Fejlesztőközpont kutatója, aki szót emelt a palagázak kitermelése ellen, telefonon keresztül egész éjjel kapcsolatban volt a pungeşti tüntetőkkel, akik közül egyeseket letartóztattak, ezért most ki van kapcsolva a telefonjuk. Az alábbiakban beszámol az ott történtekről.

 

Ma éjjel, négy óra körül, mondja a TOtB-nek, több mint negyven rendőr- és csendőrautó, illetve a Chevron cég (amely a pungeşti palagázak kitermelésében érdekelt) munkagépei és teherautói, valamint őrök gyűltek össze a vasluiból kivezető úton, majd öt, háromnegyed öt körül elindultak Pungeşti felé. „Körülbelül két kilométer hosszú kocsisor lehetett.” Időközben, folytatja a kutató, Bakó felől csendőrcsapatok érkeztek, körbevették a tüntetők ellenállótáborát, és minden irányba lezárták a bejáratot, még a dombok és az erdő felőli részeken is.

 

„A falusiak, legtöbb százan, leültek az út szélére, és egymáshoz kötötték magukat egy kötéllel, amikor is a csendőrök közéjük csaptak”, mondja Epurele. Azzal a telekkel szemben, amelyiket a Chevron akar beépíteni, egy állampolgár magánterülete található, oda állították fel az ellenállótábort sátrakból. [A rendfenntartó erők] behatoltak a magánterületre, és csendőrségi korlátokat állítottak fel, hogy elzárják a tábort a többi embertől. Aki közeledett a korláthoz, azt meglökték, vagy meg is ütötték. A csendőrök teljes fegyverzetben voltak, harcra készen, sisakkal, gumibottal, ami csak hozzátartozik. Az ellenálló-mozgalom vezetőit egyszerűen felkapták, egyeseket közülük az utcáról. Zâna Dominteant (szerk. megj., az egyik tábori aktivista) egy üzlet elől kapták fel, a faluban volt éppen, és behajították egy autóba. Küzdött, az autónak még egy ablakát is kitörte. Aztán nagyon sok falusit, és főleg azokat, akik az ellenállótáborban laktak, sorra elkaptak és elvittek Vasluiba, a rendőrségre, ahol a róluk szóló bármilyen tájékoztatást megtagadják. Egy ma reggel megjelent közleményben a Chevron vállalat tudósít arról, hogy ma reggel, 7 órától megkezdődtek a munkálatok a vállalat által Siliştea-Gumeşti községben (Vaslui megye) bérelt telek felé vezető út kiépítésére, ahová már meg is érkeztek a munkagépek. „Számunkra prioritást jelent, hogy ezeket a tevékenységeket biztonságos és környezettudatos módon vigyük végbe, összhangban azokkal a környezetvédelmi egyezményekkel, amelyek alapján eljárunk”, jelenti ki a közlemény, idézi az Agerpres. „A Chevron ismételten kifejezi és megerősíti szándékát, hogy konstruktív és pozitív viszonyban legyen azokkal a közösségekkel, amelyek közelében tevékenységét kifejti, és hogy folytassa a párbeszédet az érdekelt közönséggel, a helyi közösségekkel és hatóságokkal, a projektjeit illetően.”

 

„Gyakorlatilag megtisztították a zónát, mielőtt belekezdtek a munkálatokba”, mondja ehhez képest George Epurele, aki azt is megerősíti: „Most azon a hídon dolgoznak, ami a csatorna fölött visz át, ami elválasztja a községi utat a Chevron telkétől. Voltak ott valami csövek, most pedig az utat építik a telek felé.”

 

A kutató azt állítja, hogy a Csendőrség hazudik abban a sajtóközleményben, amiben az mondja, hogy az emberek akadályozták az úton való haladást. Az illető közlemény kijelenti, hogy „a Csendőrség feladata normális körülményeket biztosítani azon a területen, hogy megelőzze az incidenseket, amik a közrend felborulásához vezethetnek, hogy biztosítsa a forgalom gördülékenységét a közutakon, illetve hogy megelőzze bármilyen antiszociális tett elkövetését.” A közlemény szerint egy kb. száz személyből álló csoport megakasztotta a forgalmat a Pungeşti felé vezető megyei úton, viselkedésük ellenséges volt a rendfenntartó szervekkel szemben, ami ilyen módon indokolná a csendőrök közbeavatkozását. A Csendőrség szerint csupán hét személyt szállítottak a vaslui rendőrkapitányságra igazoltatás céljából. „Azok az emberek az út szélén nem akadályoztak semmit”, mondja George Epurele. „Az út a csatorna másik felén van, a megyei úttal párhuzamos szekérút, és ami a viselkedésüket illeti, egyáltalán nem voltak erőszakosak. Hetven-nyolcvanan lehettek, talán százan is, a csendőrök hétszáz körül. Az volt a céljuk, hogy megsemmisítsenek mindenféle ellenállást a környéken. Epurele állítása szerint a tüntetők már előző este értesültek erről a tervezett beavatkozásról, de nem tehettek semmit ellene, mivel öt-hatszoros túlerővel álltak szemben: ennyi csendőr jutott minden személyre, aki ellentmondott a Chevron projektjeinek. Az akció ráadásul reggel 6 előtt kezdődött.”Tudjuk, hogy ha bármilyen hasonló akcióról, akár egy házkutatásról van szó, 22 és reggel 6 óra között vihető végbe. És maszkokkal felszerelve, ők reggel 6 után kezdik. A törvény szerint tilos a behatolás, hacsak nem egy különösen súlyos bűncselekmény jeleiről van szó. És ott nem történt semmi, az állampolgárok egyszerűen tüntettek, mert nyilvánosságra kerültek annak a teleknek a dokumentumai is, amelyikre a Chevron akar építeni. Olyan telekről van szó, ami a polgármester tulajdonába került, mégpedig láthatóan illegális telekcserével.”, tudta meg a kutató a helybeliektől. A felesége örökölte a község egy másik falujában levő telkeket, és az ő (szerk. megj., a polgármester) aláírásával cserélték el őket a falvak között, azt tervezve, hogy a felesége legyen az ingatlan tulajdonosa. De ez már nem történt meg, hanem egyenesen az ő nevére írták a telkeket – anélkül, hogy létezne bármilyen dokumentum a megyei földhivatalnál, ahogyan általában szokás, ha átírnak egy telket. Egyszerűen két polgármesteri hivatal közötti protokollról volt szó. Az egyik aláírás éppen a polgármesteré, akire átruházódik a hivatal. A falusiak ezt tudják, mert az illető telek az egykori IAS tulajdona volt, és a község tulajdonát képezi.”

 

Amikor George Epureleval beszélgettünk, a sajtónak tilos volt belépni a csendőrség által elfoglalt területre. Mindenkit megállítottak több száz méterrel távolabb, mondja ő, egy kanyar és a dombok mögött, „hogy abszolút semmit se lássanak”. A letartóztatott személyek vasluiban vannak, ahol, a kutató szerint nem engedik meg nekik, hogy felvegyék a kapcsolatot a külvilággal, ki van kapcsolva a telefonjuk. „A csendőrök [ugyanakkor] egyszerűen rátörtek az emberekre, az udvarokba és a házakba. Vannak, akiket be is vittek [a kórházba], valakinek talán a bordája is eltört, meg zúzódásai vannak, és ott a régi polgármester, Spiridon, ő is a vaslui kórházban fekszik. A lánya kérte, hogy vigyék át Iaşiba; nem tudjuk, hogy hogy állnak most a dolgok, de azt hiszem, hogy a lányát is elkapták a csendőrök, és elvitték vasluiba, miután néhányszor, telefonon keresztül, a tévének nyilatkozott. Ha nem számítjuk a lövéseket, 1989 december 21-ét juttatja eszünkbe. Ilyennek látják a dolgot azok, akik jelen voltak ott. Öt-hat csendőr minden emberre, pajzsok, magánterületen felállított korlátok, bezárt, megfélemlített emberek, és a sajtót több száz méter távolságban tartják. Az embereket az erdőn keresztül üldözték.  Akármilyen kicsi csoportosulást rögtön körbevesz a csendőrség. Nem szabad több mint három emberrel találkozni, mert azonnal jönnek. A gyerekek nem mehettek iskolába… vagyis a község ostrom alatt áll. Gyakorlatilag ott is a szükségállapot szabályai érvényesek. 

 

DSC_9462

 

Siege of Pungeşti

 

Today in the early morning, around 5:30 a.m., the gendarmerie brutally entered the Pungeşti resistance camp, which has been installed on Eugen Iusub local resident’s plot. According to the newspaper Vremea Nouă, people were chased with ropes into the woods, they were hit with feet, and within a few hours, all inhabitants of the resistance camp were arrested and taken to Vaslui police office for identity check. Around 9:30, there were 40 people arrested, and the country road towards Siliştea was blocked: the children couldn’t go to school, and it is forbidden for any vehicle to pass. “The people say, they were hit with feet and chased, they were beaten up in their own houses and yards, the were not allowed to take pictures or record videos so that there wouldn’t be any proof for the abuses of the gendarmerie – which have already taken place in various locations, such as Ploieşti, Bârlad, Bacău, Vaslui etc.” – as the newspaper Vremea Nouă writes. George Epurele, researcher in the National Center of Research and Development, specialist of laser science and one of those who raised their voices against the exploitation of shale gases in the zone, was all night in telephonic contact with the demonstrators. Some of them have been arrested, therefore they have their cell phones switched off now. In the following paragraphs, Epurele reports about the events.

 

This night, around 4 a.m., he tells TOtB, more than forty gendarmerie and police cars, respectively, several lorries and machines of the Chevron company (the one which is interested in the exploitation of shale gases in Pungeşti), and some guards gathered at the exit of Vaslui. After that, around five o’clock, or a quarter to five, they left towards Pungeşti. “There was a queue of cars, around 2 km long.” Meanwhile, the researcher continues, some gendarmerie groups arrived from Bacău, they surrounded the resistance camp of the demonstrators and closed its entrances from all directions, including the sides in the direction of the hills and the woods.

 

”Some villagers, not more than a hundred people, sat down on the side of the country road and binded themselves to each other with a rope. Then, suddenly, the gendarmes appeared and they have actually torn them down”, Epurele says. Opposite to the plot which is to be used by the Chevron company, there is a citizen’s private plot – this is the place where the resistance camp of tents has been installed. [The forces responsible for public order] entered the private plot and installed gendarmerie barriers so that the place would be isolated form the rest of the people. Anyone who would come closer would be pushed away or even hit. The gendarmes were earing complete weaponry, ready to fight, with helmets, truncheons, everything. The leaders of the resistance movement were literally taken away, some of them were caught in the street. Zâna Domintean (ed. note: one of the activists in the camp) was taken away while she was in the village, standing in front of a shop. She was thrown into a car. She tried to free herself, she even broke a window in the car. After that, many villagers, and especially those who were living in the resistance camp, were caught and taken to Vaslui, to the police station – and there the communication of any information about them is denied. According to an announcement appeared today in the morning the Chevron company informs that starting with 7 a.m. the workings have started in order to build the road towards the plot hired by the company in Siliştea-Gumeşti (Vaslui county); all machines have already arrived to the location. ”Our main priority is to complete these actions in a safe and environment-aware way, harmonizing with those agreements regarding the protection of natural environment that constitute the base of our work.”, the announcement affirms (cited by Agerpres). ”Chevron confirms its intention to have a constructive and positive relation with the communities it is working with, and to continue the dialogue with the public in interest, the local communities and authorities regarding its projects.”

 

”They have practically cleaned the surface before they started to work”, says, however, George Epurele, who also confirms: ”Now they are working on the bridge above the canal that is situated between the village road and the plot hired by Chevron. There were some pipes, and now they are building the road towards the plot.”

 

The researcher affirms that the Gendarmerie lies in the press annonuncment in which it states that the people were blocking the road. The announcement affirms that ”the burden of the Gendarmerie is to assure normal conditions in that zone, to prevent incidents that could lead to troubles of the public order, to maintain the normal traffic on the public roads, to prevent infractions and all kinds of antisocial activities.” According to the announcement, there was a group of around a hundred people who blocked the traffic on the county road towards Pungeşti, their behaviour was rather agressive towards the maintainers of the public order – waht would have be more than a reason for the implication of the gendarmerie. According to the Gendarmerie, there were only seven people taken to the Vaslui police station in order to have an identity check. ”Those people sitting on the edge of the road were aboslutely not blocking anything”, George Epurele says. ”The road is on the other side of the canal, it is a country road for wains parallel to the county road; and about their behaviour, it was not violent at all. There could have been seventy, eighty of them, maybe one hundred, and there were seven hundred gendarmes. Their aim was to eliminate any kind of resistance in the zone.” According to Epurele, the demonstrators have already been informed about the planned action the previous evening, but they couldn’t do anything agaisnt it: there were six or seven gendarmes for every person who protested against the projects of Chevron. Furthermore, the action took place after 6 o’clock. In case of similar actions, a perquisition for instance, it can happen between 22 p.m. and 6 a.m. And those people wearing masks came after 6 in the morning. The law says that it is forbidden to enter private territory, except there are serious suspicions of a very grave infraction. And there didn’t happen anything, the citizens were simply protesting, because the documents of the plot on which Chevron was planning to build, have also been published. It is a plot of land that entered the posession of the mayor, and this obviously happened by changing some plots illeagally, the researcher found out from the local inhabitants. The mayor’s wife inherited some plots in another village, and these were transferred with his (ed. note, the mayor’s) signature from the posession of a village into another’s. The plan was that his wife would be the official possessor, but this didn’t happen, because the mayor himself is the owner, and in the county land register office there is no valid document attesting this. It was only an agreement between two villages, pure protocoll. One of the signatures is the mayor’s one, who is going to own the plot. The villagers know this, because the plot has been previously owned by IAS (national agricultural cooperation), and, after that, by the village.

 

During our discussion with George Epurele, it was forbidden for the press to enter the territory occupied by the Gendarmerie. Everyone was stopped several hundred meters away, behind a curve and some hills, so that ”they could not see absolutely anything”. The arrested people are in Vaslui, where, according to the researcher, they are not allowed to keep in touch with the world, their cell phones are switched off. The gendarmes started [in the same time] to attack people, they entered houses and yards. There are some villagers who were taken in [to the hospitals], there are people with broken ribs, contusions. And the former mayor, Spiridon, is also in the Vaslui hospital. His daughter asked for his transference to Iaşi. We don’t know what happened, but I think the daughter has also been caught by the gendarmes and taken to Vaslui, after she made some declarations to the television (through phone).

 

If we don’t count the shootings, we can think about 21st December 1989. That is waht those people think who were there. Five-six gendarmes for one person, shields, barriers installed on private territories, people arrested and frightened, and the press is kept many hundres meters away. The people have been chased through the woods. Any group, even the smallest, is immediately surrounded by the gendarmerie. It is forbidden to meet more than three people, otherwise they come immediately. The children couldn’t go to school… the village is under siege. In this case, the rules of emergency state are valid.  

 

Forrás/Source: http://totb.ro/pungesti-sub-asediu/

 

András Orsolya fordításai