Bejegyzések kategória bejegyzései

félreolvasások 101.

 

induljon görögdinnyéken a reggeled!
(gördülékenyen)

*

ha van vakság akkor a járvány
gyorsabban szűnik meg
(vakcina)

*

munkaalapú gazdagság
(szegénység)

*

a külföldi nyalások miatt került be újra
a koronavírus az országba
(nyaralások)

*

belátható időn belül elindulhat
egy biztosan halálos vakcina gyártása
(hatásos)

*

otthon
érdes otthon

*

holtan találták az elhunyt nőt

*

egészséges maszknak
semmiféle emberre nincs szüksége

*

nem kell a szeretőnek a nyakába borulni
elvégzi a feladatát és távozik a lakásból
(szerelőnek)

*

ünnepelj egészen
keféld meg magad vizes kefével
(hajad)

*

hozott dr. Varsányinéval
sétáltatást vállal a kutya

*

három kulcsember elhagyta
a kulcscsomóját

Mihály Ádám képe

 

(Illusztráció: Giovanni Stanchi Dei Fiori: Watermelons, Peaches, Pears, and Other Fruit in a Landscape)

Egy talált tárgy, avagy értekezés a zsíros kenyér két oldaláról

 

– Szóval így történt. Bepróbálkozott nálam.

– A főnököd? Tényleg?

– A főnököm, igen. Így kerültem a zsíros kenyér másik oldalára.

– Hogy jön ide a zsíros kenyér?! Hogy kerültél oda, Gyémánt? A zsíros kenyér másik oldalára? Mi az? A hatalom? Van a zsíros.

– Ne, ne, ne. Ne add a szájába, inkább kérdezz, kérdezd meg tőle.

– Elmondhatom?

– Igen.

– Igen, de nem kell didaktikusnak lenni.

– Tamás! A zsíros kenyér másik oldala…

– Az a csóróság.

– Na, most mért dumálsz bele!

– Jó, na, na, jó!

– Maradj csöndben!

– Az egészen mást jelent. Tehát…

– Már értem.

– Már érti!

– Tehát akkor, amikor arról beszélünk, hogy a kenyér másik oldala, akkor ez azt jelenti, Tamás, már legalábbis azokban a körökben, ahol én mozogtam addig, hogy megdugsz.

– Értem, értem. Tehát azt jelenti, hogy van a nagypénzes és a csóró.

– Nem, nem, nem!

– Hát? Egy talált tárgy, avagy értekezés a zsíros kenyér két oldaláról bővebben…

Isten tudja

 

De én nem tudom ki ő mi ő csak azt tudom
Hogy mintha nagy hatalma lenne csak épp
Ő maga nem érzi nem is gyakorolja
Hideg tenyér egy kihűlt arcot melegít

Isten tudja hogy a semmi több mintsem mi
Éntelenségben zörögnek a csontok bent
A szabályok végtelen testében ima hangját idézik
Az arc földre hull és Isten tudja hogy

Odalent halványul a semmi

 

(Illusztráció: VintijeArt: Ring the Bells)

Edward Lear: A Kummerbund

Egy dhóbín ült a Szép, s lesé
az Esticsillagot.
„Mi bájos, ah!” – mondták reá
a vándor punkahok.
Kamszammah lombja fűzte bé
szobája ablakát,
s szilaj kitmutgár-fürtöket
himbáltak csóki-fák.

Lágyan löbögve folyt alant
a hömpölygő folyam;
arany csuprászík úsztak ott
rajokban számtalan.
A messze nagy fák ágain
zöld áják ültenek,
s az éjbe egy Muszak nyögellt
édesbús éneket.

S ott, hol bíbor Nullah terít
szeszélyes ágbogot,
s csöndben csobognak csillogó
kis górivallahok,
csöpp bhísztík víg csicselyje szállt
a légben, s messze túl
a bőszült Dzsampan ordított
undok vackán vadul.

A dhóbín ült és hallgatott:
a Nimmak énekelt –
de jelszó harsant hirtelen:
„A Kummerbund közelg!”
Futott, de hasztalan; a rém
egyet kaffant felé,
és egykettőre vége volt:
a Hölgyet elnyelé.

Megette szőri-bőrivel,
meg porcogóival…
Sopánkodának: „Ah, mi sors!” –
s Ekhó felelte: „Bal!”
A falra szegzék dhóbíját,
min utoljára ült,
s pirossal ezt írták alá
intő örök jelül:

Te Többi Szép, légy óvatos
és jól jegyezd meg ezt:
ne ülj ki éjjel, mert jön a
Kummerbund, és megesz.

Havasi Attila fordítása

 

Felsorolás; Politika

 

Felsorolás

 A halál az a lépcső le a nyolcadikról.
Az a faragott nyelű kés, amivel a borítékot vágod fel.
Az a vers, ami arra emlékeztet: már nem lehet a tied.
Az a színültig töltött gömbakvárium tele kavicsokkal.
Dosztojevszkij keménytáblás kötetei.
Az a masszív virágcserép, amin fél órán át vitatkoztatok.
A szilvák a konyhapulton, egy csenddel teli pohár.
A szomszéd lakás zajai.
A fürdőköpenye a hálószobai fogason.
A kézírásával felcímkézett lekvárok a polcon.
Egy téli este árnyékai.
Egyedül a házban a legnagyobb ellenségeddel.
Azé lenni, aki tied nem lehet.

 

Politika

Egy sor olyan dologról beszélsz,
ami nem is te vagy, de a hivatás megköveteli.
Például, hogy te vagy a konyhakés körül
a sötétség, és hagyod, hogy belesétáljanak.
A család, amit összerendeznek egy fotó
kedvéért. A kidőlt fa, amin a rügyek
hetekkel később is kinyílnak. Egy
pocsolyába hullott újság a sarkon,
hogy te ígéred, ezentúl jobb lesz!
Egy galamb a villanyvezetéken,
másfél centire a sérült résztől.
Az áramütés kedd délután, egy
sor fölött, aminek az igazsága
ráz, ha rátapad a szemed.

 

(Illusztráció: Lois Dodd: Cow Parsnip in Early Stage of Bloom)

A képkeret

 

Kitépem a szemem. Előttem kés, villa, tányér. Vacsoraidő. Körkörösen mozgatom a szám. Ügyelni kell, hogy ne legyen merev az arcom, mert úgy nem lehet dolgozni, úgy nem lesz finom. Lerázom kezeimről a szőrt, hagyom, hogy megtapadjanak a tányéron. Köretnek jó, de nem elég, pár bőrdarabot is lefejtek az ujjamról. Mély levegő, fejkörzés, nyakroppantás. A falon lévő festményt bámulom.

Dörzsölöm a fejbőröm, mert nem elég, hogy delfin úszik az égen, több kell, lazábbnak kell lennem. Féllábra állok. Zsibbadok. Nem nyitom ki a szemem. Elképzelem, hogy ananász vagyok. Várom, hogy felvágjanak, és jóízűen rágjanak. Nevetek. Rágjanak, gyertek, rágjatok már meg, mi lesz, egyetek már meg, nevetek, a kurva anyátok. A képkeret bővebben…