Wágner Eszter májusi lapajánlója

Tizenkettedik

Fülöp Dorottya: Szentiváni álom (dramolett) [Kalligram]

Őszintén, kinek nem a Mesteremberek a kedvenc része a Szentivánéji álomból? Fülöp Dorottya parafrázisában a helyszín egy késő 20. kora 21. századi középiskola, érzésem szerint szakképző, ahol egy lelkes és tehetségtelen kis csoport készül egy… Shakespeare átirat előadására. A szöveg tehát, ha úgy tetszik, parafrázis a parafrázisban. A dráma egy éjszaka alatt íródik, a jobb szerepek sorshúzással, a rosszabbak megvesztegetéssel kerülnek kiosztásra. Fülöp Dorottya azonban nem feledkezik meg a humor mögötti drámai mélységről, melyről a Shakespeare darabok ismertek. Kétlem, hogy én lennék az egyetlen, akinek az előadás után a szövegét széttépkedve elsétáló Zsigáról a Holt költők társaságának Neil Perry-je jut eszébe.

Tizenegyedik

Fecske Csaba: Nem történt semmi (vers) [Tiszatáj]

Karádi óta az a legszebb csók, mit “el nem csókolunk”. Ha ez nem is áll minden esetben, abban talán egyetértünk, hogy az elmulasztott lehetőségek, szerelmek gyakran tovább maradnak velünk, mint a megéltek. Fecske Csaba versében Nem történt semmi, mégis érezzük, hogy az a semmi nagyon is történt. Hogy talán sokkal jobban történt, mintha valami valóban történt volna. “Számomra egy nő megfizethetetlen/ minimum egy életbe kerül” – írja Fecske. Amit háromezerért kínálnak a sarkon, az a kanyarban nincs ahhoz képest, ami azáltal része az életünknek, hogy kihagytuk.

Tizedik

Ozsváth Zsuzsa: Fizetett hirdetés (Novella) [Látó]

A Látó folyóirat nem kisebb kérdéskört nevezett meg májusi számának témájául, mint Istent. Létét, nemlétét, megtapasztalhatóságát és megismerhetetlenségét. Ozsváth Zsuzsa rövid novellája első olvasásra egy egyszerű lelket sugall mint elbeszélőt, de tudunk-e valójában többet? A szöveg finom iróniával dolgozik, nem állít, nem tagad, legfeljebb kérdez és feltételez. Azon olvasók számára, akik rengeteg “kinyilatkoztatást” hallottak már a témában, kifejezetten szimpatikus lehet ez a hozzáállás. A novella záró mondatai pedig egyszerre nevettetnek meg, és markolnak torokba.

Kilencedik

Jenei Gyula: Kutyadal (vers) [Alföld]

Mi a szabadság? A szülőktől vagy az országból való szabadulás? Létezik egyáltalán, vagy a költők találták ki? Megtalálhatjuk, megérthetjük-e valaha? A Kutyadal ezekhez hasonló kérdéseket jár körbe. A cím Petőfi Sándor A kutyák dala, A farkasok dala című verseire utal. A beszélő a zárlatában egy osztálytermi jelenetet idéz fel, állítja, évről évre több diákja szavaz a kutyasorsra. De vajon gyávaság-e ez, vagy inkább egy korrektebb szembenézés a helyzettel?

Nyolcadik

Bíró József: Circulus vitiosus (vers) [Székelyföld]

Ördögi kör, mondja a cím, és első ránézésre látszik is, hogy miért. A vers négy szonett formájú részből áll, az első hármat négy-négy szinte azonos sor alkotja, melyek váltakozó sorrendben épülnek versszakokká. A lezáró szonett e három versanyagát használja, zárlata viszont két új sor. A visszatérő sorok, szókapcsolatok örvényszerű érzetet keltenek, és a kitörni képtelenség fullasztó érzését adják. Témáját tekintve lehetne vitatkozni, hiszen meglehetősen elvont képrendszerrel dolgozik, számomra mégis a legerősebb motívumok a környezetszennyezésre utalnak, a bolygót tönkretevő szokásainkra, melyeket olyannyira megszoktunk, hogy képtelenek vagyunk megszabadulni tőlük.

Hetedik

Almási Miklós: A kiégés és kreatív rokonai (esszé) [Kalligram]

A kiégés nem ismeretlen probléma, valamilyen formában valószínűleg mindenki megtapasztalta már. Almási Miklós esszéje ezt a multis környezetben elhíresült jelenséget vizsgálja a kreatív szakmák: írás, festészet, zene terén. Amellett, hogy bepillantást enged az alkotó munka nehézségeibe és válságaiba, megoldást is javasol rájuk. Teszi mindezt azzal a szerény beismeréssel, hogy tudja, nem mindenkinél válik be ugyanaz a recept, és egyik módszer nem feljebb való a másiknál.

Hatodik

Kállay Eszter: sebességváltó (vers) [Alföld]

A “pesti vidékiség” identitásproblémája talán soha nem hagy el igazán minket, akik az ország különböző pontjaiból örvénylettünk a fővárosba, és ragadtunk szándékosan vagy véletlenül itt. Kállay Eszter ezt a kettősséget egy egyszerű telefonhíváson keresztül szemlélteti: a szülőkkel az otthoni tájszólásban próbál beszélni, de a pesti barátok jelenléte megzavarja ebben. “Egész este ragadtam tőle” írja, és őszintén nem tudom, ki felé hamis a két identitás között megrekedt beszélő. Nem csak a szerepekben, a testében sincs igazán otthon, ám a rituális gyűlöletben is van egyfajta szakralitás. Kállay Eszter költészetéről többet olvashatunk Kerber Balázs „Átlóg az álmaimba” című recenziójában.

Ötödik

Grecsó Krisztián: Valaki más (vers) [Eső]

Különösen tudok lelkesedni azokért a versekért, ahol a forma és a tartalom összekapcsolódik, támogatja, kifejezi egyik a másikat. Érdekes megfigyelni, hogyan hajlítja az élőbeszédszerű gondolatfolyamot kötött formájú, klasszikus keresztrímes versbe Grecsó Krisztián. Az áthajlások és a pontos rímek ellentétében rejlő feszültség alátámasztja, de nem nyomja el, miről szól a vers. A változás és emlékezés, az ön és mások megértésének problémáját. Ha már felidézni sem tudjuk pontosan, vajon megtalálhatjuk-e önmagunkat a múltban vagy a jelenben?

Negyedik

Molnár H. Magor: Ha kiderül a szégyen – Beszélgetés Terék Annával (interjú) [Eső]

Hogyan éli meg egy költő a sikert, a figyelmet, ami ugyan nem változtat azon, hogy ki kell súrolni a fürdőszobát, holnap pedig bemenni dolgozni? És hogyan viszonyul verseinek idegen nyelvű fordításaihoz, milyen azzal a paradoxonnal találkozni, hogy ő írta, de adott esetben egy szót sem ért belőle? Terék Anna elképesztően szimpatikus jelenség, Molnár H. Magor pedig remekül vezeti a beszélgetést, az olvasó minden kérdés után azt kívánja: ugye jön még egy! A Háttal a napnak című kötetet egy későbbi oldalon Boldog Zoltán recenziója részletezi.

Harmadik

Szakács Réka: Marie-Cécile megneveli a macskát (novella) [Tiszatáj]

Hogyan jutottunk ide? Számomra ez a novella legfontosabb kérdése. Szó szerint és átvitt értelemben is. A címszereplő, Marie-Cécile az anyjától szökött alkoholista ex-prostituált, akit most az elmeosztályon kezelnek, élete szerelme pedig egy Angliából imigrált család fia volt. Az elbeszélő egy erdélyi magyar pszichiáter, aki egy francia tébolydában dolgozik. A szöveg amellett, hogy lebilincselően olvasmányos, olyan kérdéseket tesz fel, mint hogy mi van az őrület, a gyűlölet, az őrjöngés mögött és mit lehet irigyelni egy leukémiás férfi és egy függő örömlány szerelmén. Persze mindezt szinte csak érintőlegesen. Ahogy Marie-Cécile mondja: “az én rohadt életem nem turkáló, amiből kedvére mazsolázhat”.

Második

Kötter Tamás: Katonák voltunk (novella) [Székelyföld]

Szüleink generációjának meghatározó élménye volt a katonaság, nagyszüleinkének pedig a háború. Mi egyelőre megúsztuk, de egy határral odébb már nem lehetnénk ilyen nyugodtak. Kötter Tamás novellájának témája a második világháború és az ‘56-os forradalom, illetve annak a leverése. Hőse egy árva katona, akinek a sereg jelenti a családot és az otthont, másmilyet sosem ismert. De vajon a háború-e a legmélyebb nyom a lelkén? Van-e, ami felülírhatja az ott beleégetteket? A Szemle rovatban Zsidó Ferenc foglalkozik Kötter Tamás Férfiak fegyverben című kötetével, a téma iránt érdeklődőknek ez az írás is érdekes lehet.

Első

Bánki Éva: Kié az Isten? (Esszé) [Látó]

“Miért kedvesebb az elveszett bárány annál, aki sose veszett el?” – teszi fel a kérdést Bánki Éva a tékozló fiú testvérének sorsán gondolkodva. Miért érezzük a bibliai történetek olvasása közben, hogy Isten figyelmére csak az igazán nagy bűnösök érdemesek, hogy “Isten az eltévedt bárányokat jobban szereti”? Az esszé másik fő kérdése a gondolatban vétkezés egy olyan világban, ahol a virtuális tér lehetőséget ad rá, hogy szinte bármit megtehessünk felelősségvállalás nélkül. Vétek-e a videójátékokban történő gyilkolás vagy a cyberbullying? Ha igen, elég nagy bűn-e ahhoz, hogy Isten észrevegyen miatta?

Az átalakulóban lévő Új hang rovatban már olvasható Kukorelly Endre íróakadémiájának két hallgatója. Bakos Gyöngyi Várakozás című novellája számomra arról beszél, hogyan hazudunk magunknak, és hogyan törnek át mégis a vágyaink a tagadáson, mindezt egy reptéri beszélgetés felidézésén keresztül. Székely Márton novellája – Melankólia 13 – külső nézőpontból, egy barát szemszögéből mutat be egy hullámzó depressziós folyamatot, miközben a “beteg” maga sem biztos benne, valóban mélyen van, vagy csak “esztétikai bánat”, póz minden, amivel definiálja magát.

 

A májusi folyóiratokra egy kávé áráért előfizethet a www.szofa.eu honlapon keresztül.

Vélemény, hozzászólás?