Bejegyzések kategória bejegyzései

Bejegyzések

Albához; Ikernap

Hozzászólás most!

 

Albához

(Nihilum album)

Fehér peónia alatt
a megálló idő.
Pirkadat platóján
úgy álltál,
platánsudarú,
horganyfehér
derékkal. Fátylak
csipkéspoloskáján,
hamvak pontifex-
tábláján kirajzó
költői színek.
Édes semmiségek –
víztükrön villózó képek
légyottok albumából.
Mennyek úszó gyapjai,
felszálló vizek
hajnaltört gyöngyháza.
Vagyunk a semmikor,
egyszersmind mindenütt.
Én Albám, szívem.

 

Ikernap

Felfelé egyre
növekvőbb
az ellenállás.
Sebesb a láb,
lángolóbb a lélek:
csöndje mind
szaporább
szárnyverés.
Őrizve haladják
magukat a formák –
az áradó idő
medréből kilép.
Mint tetőzik ormain,
fordultán gyermekfütty
szalad déli lejtőjén
az égnek.
Légy üdvöz, Tramuntán!
– fel így ragyog lagúnád.
Te Szerelem Fia! Térj
tengered kertjébe,
szellők enyhelyébe,
hol könnybe gyúlt
szélcsendünk
kék ikernapja ég.

 

(Illusztráció: A szerző alkotása)

Bejegyzések

Paul Bowles: A tóhoz vezető ösvény

Hozzászólás most!

…és itt van a hely, amire biztosan gondolt:
“Ha el tudnék bújni, amikor beugrok
és nézni, ahogy csacsogva és lármázva jönnek,
hogy kivegyék a testet. Kétségbe lennének esve,
aztán sírva látnák hajában a hínárszálakat.”

… és ezen a ponton lehetett,
szinte félt. Hol elvékonyodnak a nyírfák,
a bank mellett talán megállt és elgondolkodott,
hogy soha nem azt csinálja, amiért jött.
De ha megtette, akkor az is hülyeség volt,
mert napok óta azt tervezte, hogy megteszi.

A liliommezőket letaposta, ahol átment,
és a gát közelében találták meg a lebegő cipőt.
Halála lassú volt.
……………Nem ismert gyorsabb utakat.

Kakuk Tamás fordítása

(Kép: Paul Klee)

Bejegyzések

TÖBBÉ NEM ÉN; ÉNEKELJETEK!; SÍRVA IS MONDOM; ODAFELVALÓK

1 hozzászólás

 

TÖBBÉ NEM ÉN
(Galatákhoz írt levél)

1

Hogy kijelentse
az ő Fiát én bennem
kegyelme által.

2

És élek pedig
többé nem én, hanem él
bennem a Krisztus.

3

A törvény által
senki sem igazul meg,
hanem csak hitből.

4

Nem szolga, hanem
Istennek örököse
a Krisztus által.

5

A szabadságban
álljatok meg. Kis kovász
tésztát megkeleszt.

6

Ki a léleknek
vet, a lélekből arat
örök életet.

 

ÉNEKELJETEK!
(Efezusiakhoz írt levél)

1

Hogy legyünk szentek,
világ teremtetése
előtti óhaj.

2

Immár nem vagytok
zsellérek, de szenteknek
polgártársai.

3

Legeslegkisebb.
Meghajtom térdeimet.
Hogy hatalmasan.

4

Többé ne legyünk
gyermekek, kiket ide
s tova hány a hab.

5

Valátok régen.
Mert a napok gonoszok.
Énekeljetek!

6

Mennyben van az Úr,
és személyválogatás
nincsen Ő nála.

 

SÍRVA IS MONDOM
(Filippiekhez írt levél)

1

Legyetek tiszták
és botlás nélkül valók
Krisztus napjára.

2

Ne nézze ki-ki
a maga hasznát, hanem
a másokét is.

3

A mi országunk
mennyekben van. Most pedig
sírva is mondom.

4

Az Úr közel! És
van erőnk a Krisztusban.
Ne aggódjatok.

 

ODAFELVALÓK
(Kolosszeiekhez írt levél)

1

Aki képe a
láthatatlan Istennek:
ti köztetek van.

2

Ki testben távol,
mindazáltal lélekben
veletek vagyok.

3

Törődjetek az
odafelvalókkal. Már
új ember vagytok.

4

Hogy majd az Isten
nyissa meg előttünk az
íge ajtaját.

 

(Illusztráció: David King Johnson: The Metamorphisis of Light)

Bejegyzések

Üres hely kertje felhő

3 hozzászólás

 

∞ Hildur Guðnadóttir: Strokur (Saman, 2014)

A hálószoba ablaka előtt a hely, ahol találtuk, a kamra és a fürdőszoba ablaka között, ahova. Vittük.

Nem nézek ki ablakon, nem nyitok.

Konzerválom a levegőt.

Szelektálom a gondolataim. Szelektíven gyűjtöm.

A hálószoba ablaka előtt az üres hely, a hálószobában vagyok.

Üres-e.

A sötétből ami ott lehullott, sötét felhőkből, nehéz árnyékú felhőkből.

Minden ötödik, minden hatodik kép, mire-ne-gondoljak kép.

Én, aki nézek. Könnyebben, nem könnyebben, mindenesetre. Ki vagyok én, aki szembenézek. Milyen tükör, milyen üvegnek a melyik letörött szilánkja, amiben meglátom magam és nézem.

Melyik csendnek a melyik festett képe, melyik ecset miféle vonásai.

Ő jár kint most, aki nem nézte, kacsol, kötöz. Az üres hely ágyásainál, kérem. A másoldalt megcsinálom. Egyszer. Amint lábra állok és kertbe lépek. Ebbe.

Minél messzebb, minél messzebb.

A néma hely kertjétől, üres hely kertjétől.

A cirbolyafenyőmadár cirbolyafenyvese, az iramszarvas iramszarvaszuzmósa, mohacsalit.

Az ágy, a kijárat nélkül.

Nyírfakéregszilke.

Hova menekülni, ha szavakba. Ki menekül?

Ki fekszik, ki áztatja a bokáját, ki mozgatja?

Ki fekszik, és ki kapaszkodik ki az ágy nehezéből? Állógyakorlatok ágy szélén ülve, vadzsrászana helyett nyújtott lábbal ülök, az ülőmre.

Egyensúlyozó párna.

Amit tudok, ahogyan tudom, a lélegzetem, ahogy keresztül-kasul engedem magamon a fényt, fáradt derű.

Csendes szomorúság.

Ahogy várom, szavak alakuljanak bennem.

Amit szavakban is, amit szavakban nem.

A hallani-se-akarom neve szó.

Képek, a kijárat nélkül.

Sír, sár.

2023. 07. 19. 03:18:21
Pilisvörösvár

 

ÜRES HELY
0. Amikor jól
1. Üres hely
2. Üres hely kertje felhő
3. Két hely, üres

[Kóbor]

📖 A Hold-szép leány meg a vízikirály. Rokon népek meséi, szerk. Erdődi József, Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1960.
* A gyáva Idé, hanti népmese, 187–191.
* Mese a Napról, lapp népmese, 197–204.

(Illusztráció: Russell Gilder: Mortimer Woods – Autumn 3; Gill Bustamante: Forest Portal)

Bejegyzések

Mary Oliver: A hírnök

Hozzászólás most!

Dolgom a világot szeretni.
Itt a napraforgó, ott a kolibri –
egyformán keresik, mi édes.
Itt a serkenő kovász, ott a kék szilva.
Itt a kagyló, mélyen a pettyes homokban.

Régi a csizmám? Szakadt a kabátom?
Nem vagyok már fiatal és mégsem vagyok fél-tökély? Hadd
figyeljek arra, ami számít,
arra, ami az én dolgom,

ami többnyire nyugton állni és tanulni
az ámulatot.
A tirannusz,[1] a szarkaláb.
A legelőn a bárány és a legelő.
Ami a legtöbb örömöt nyújtja, mert minden összetevő itt van.

dolgom hálásnak lenni, amiért ész és szív adatott
és ezek a test-köntösök,
egy száj, hogy örömkiáltást hallassunk
a molyoknak és az ökörszemeknek, az álmos, kiásott kagylónak,
elmondani mindegyiknek, újra meg újra, hogyan is van az,
hogy örökké élünk.

Enesey Diána fordítása

[1] Phoebe: elsősorban a szürke, légykapó tirannusz nevű madarat jelöli.

Bejegyzések

Viszlát, India

Hozzászólás most!

John erősen fújtatott, ahogy a dombon kapaszkodott fölfelé. Nem tudta eldönteni, mi zavarja jobban, a hajában fészket rakni szándékozó bögölyszerű helikopter (vagy helikopterszerű bögöly?), mármint mi az isten nyiláért köröz a feje körül az az idegesítő kis szarság?, vagy a pocakja oldalán lefolyó izzadtság, ami valami bizarr módon csiklandozta, amikor az övvonala alatt valamivel feszülő nadrágderékhoz ért. Viszlát, India bővebben… →