Albához

(Nihilum album)

Fehér peónia alatt
a megálló idő.
Pirkadat platóján
úgy álltál,
platánsudarú,
horganyfehér
derékkal. Fátylak
csipkéspoloskáján,
hamvak pontifex-
tábláján kirajzó
költői színek.
Édes semmiségek –
víztükrön villózó képek
légyottok albumából.
Mennyek úszó gyapjai,
felszálló vizek
hajnaltört gyöngyháza.
Vagyunk a semmikor,
egyszersmind mindenütt.
Én Albám, szívem.

Ikernap

Felfelé egyre
növekvőbb
az ellenállás.
Sebesb a láb,
lángolóbb a lélek:
csöndje mind
szaporább
szárnyverés.
Őrizve haladják
magukat a formák –
az áradó idő
medréből kilép.
Mint tetőzik ormain,
fordultán gyermekfütty
szalad déli lejtőjén
az égnek.
Légy üdvöz, Tramuntán!
– fel így ragyog lagúnád.
Te Szerelem Fia! Térj
tengered kertjébe,
szellők enyhelyébe,
hol könnybe gyúlt
szélcsendünk
kék ikernapja ég.

(Illusztráció: A szerző alkotása)